Jen Klein - Rád hangolva

Kiadó: MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ ZRT

Oldalak száma: 342

Eredeti cím: Shuffle, Repeat

Kiadás éve: 2018

Sorozat: önálló regény

Fülszöveg: Oliver Flagg két lábon járó közhely. Legalábbis June szerint. A srác jóképű, népszerű, élsportoló, és a pomponlányok vezetőjével jár. Ő az amerikai álompasi gimis kivitelben... June köszöni, nem kér belőle. Csakhogy a végzős évükben Oliver viszi mindennap suliba, ami azt jelenti, hogy a lánynak olyasvalakivel kell töltenie a reggeleit, akinek egy összetett mondat megértése valószínűleg komoly nehézséget jelent, a zenei ízlése pedig ugyanolyan fájdalmasan kiszámítható, mint ő maga. Úgyhogy veszekednek. Sokat. Az életről, a gimiről, az együttesekről, a benzinzabáló autókról, mindenről. (Oké, Oliver talán mégis tud összetett mondatokban beszélni.) Az világos, hogy ők ketten tűz és víz. Ami nem világos, miért számít ez egyre kevésbé...

Véleményem: Van valami különös kapcsolatom a LOL könyvekkel. Mindig, ha valami egyszerűre, szórakoztatóra vágyom, ami ellazít, hajlamos vagyok egy LOL könyvvvel a kezemben leülni a kanapéra, s megfeledkezni az idő múlásáról. Jelen esetben Jen Klein - Rád hangolva című művére esett a választásom, ami lényegében hozta is azt, amit elvártam tőle.

A LOL könyvek egyik leglényegesebb tulajdonsága, hogy mindennapi lányok a főszereplőik, akik ugyanúgy mint mindenki más próbáljuk túléli a gimit, az iskolás éveket, s persze ez idő alatt minél többet igyekeznek megtapasztalni az életből.

Jen Klein regényében adott számunkra egy olyan főszereplő, aki egy csonka családban, de alapvetően nagy szeretetben nőtt fel. Vannak barátai is, akikben megbízik, és akikkel együtt tengeti napjait abban a csodálatos intézményben, amit mi csak giminek nevezünk. 

Az alapsztori az, hogy a főszereplőnk, June, elköltözik eddigi házából, így mostmár nem 10, hanem 30 percre lakik a sulitól, ami tömegközlekedéssel 2 órás út lenne. Azért gyerekkori barátja, (aki nem mellesleg a suli legjobb pasija) Oliver lesz aki minden álldott reggel furikázza a lányt.

Alapvetőpen vegyes érzéseim vannak ezzel a történettel kapcsolatban. Egy részem szerette, míg egy részem vívódik, nem érti, hogy ebből egyáltalán hogy lehetett könyvet írni.

Szerettem olvasni, hisz egy könnyed történet volt, nagyobb mélységek nélkül. Kifejezetten egy nyári délutánra való olvasmány, melyet az ember szinte csak fal. A főszereplők civódásai, a kettejük közti ellentét már-már szórakoztató volt. A történet lényegében a két pólus közti vonzódást mutatta be.

Oliver határozottan kedvelhető, édes pofi volt, akibe elhiszem, hogy minden lány belezúg. A könyv tökéletesnek írta le, minden hiba nélkül, s amikor végre hibát véltünk volna felfedezni, arról is hamar kiderült, hogy csak félreértés. Kész, a pasi tökéletes!

Ám June! TE-JÓ-ÉG! Nem mondom azt, hogy szeretni szoktam a főhősnőket a könyvekben, vagy éppen a filmekben, de az szerintem a minimum kellene hogy legyen, hogy legalább egy értelmes karaktert kapunk főszereplőnek, hisz az ő szemszögéből fogjuk végigolvasni a könyvet. Azonban June mindennek nevezhető, csak éppen értelmesnek, kidolgozottnak nem. A legtöbb érve, melyekkel a veszekedéseket, az Oliverrel kapcsolatos fogadásokat meg akarta nyerni, hát... hogy mondjam, harmat gyenge. A lány rettentő előítéletes, már-már idegesítő. Beképzelt, aki mindenki más kevesebbre tart, mint önmagát, illetve a barátait. Tettei legtöbbször értelmetlenek, amiket ő maga sem ért, hát még az olvasó! Gyáva kukac, aki mindig arra hivatkozik, hogy a gimi semmit sem számít az életben, így elbújva a valóság, a jelen elől.

Mikor végre tisztázódnak "kedvenc" karakterem, June érzései, egyszerűen elmenekül a valóság elől, próbál meglapulni, s reménykednik abban, hogy az idő gyorsan eltelik majd, figyelmen kívül hagyva ezáltal saját érzéseit. És persze szerelme lelkébe tipor e menekülés közben. Hogy szerencsétlen "tökéletes" Olivernek még csak kedve se legyen ránéznie a csajra, nemhogy vele járni... Ki érti ezt.

A mellékszereplők ellenben mind nagyon érdekesek lettek, akikről szívesen olvasna még az ember. June barátai egytől-egyig egyéniségek, akik közel sem látják annyira feketén és fehéren a dolgokat, mint June. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy a történet folyamán jellemfejlődés volt megfigyelhető a lányon. Kicsit nyíltabb lett, a végére pedig képes volt a bizonytalanságba egy lépést előre lépni, ezzel a boldogságot választva.

Ami a könyv befejezését illeti, meg vagyok vele elégedve. Az epilógus egész korrekten lezárta a történetet, bár ha őszinte akarok lenni, három óra autóút nem biztos hogy kedvezően hat egy friss kapcsolatra... Szóval lehet, hogy igazából nem is happy end-del állunk szemben.

Értékelésem: Összességében ez a könyv pozitívumaival és negatívumaival együtt szerethető és olvasható. Bár az én szemembe a negatívumok vannak nagytöbbségben. June jelleme rengeteg kivetnivalót hagy magaután, amit Oliver tökéletessége hivatott ellensúlyozni. Alapvetően a kettejük közti versengés vicces, már-már aranyosnak is mondható. Elég  olvasmányos egy történet, amely meleg nyári napokra tökéletes lehet.