Kemese Fanni - A napszemű Pippa Kenn

Kiadó:KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 304

Kiadás éve: 2012

Sorozat: Pippa Kenn 1.

Fülszöveg: Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk. Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette. Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel. Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat? A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része.

Véleményem: Igazából elhatároztam, hogy ebben az évben egyre több és több magyar szerzőtől fogok olvasni. Így persze elmaradhatatlanná vált számomra az, hogy Kemese Fanni A napszemű Pippa Kenn című könyvét is elolvassam. Főleg úgy, hogy az írónő az egyik kedvenc könyves témámat, a világvégét, a zombiapokalipszis kérdését  boncolgatja. Úgyhogy most nagyon is izgatott vagyok! ;) Na lássuk, hogy milyen is volt Pippa története! :)

A történetről röviden csak annyit, hogy adott egy csaknem világvégéhez hasonlatos Föld, amelyen elvétve néhány ember éldegél, meghúzva magát a zombik csordái elől. Főszereplőnk, Pippa 12 éve koráig az apjával él együtt, mígnem a lány születésnapján az apuka meghal. Pippa tehát ott marad egyedül, az erődház látszólagos biztonságában. Csaknem 5 éven keresztül él tejesen egymagában, az öngyilkosságot fontolgatja, mikor az ő területére téved egy nagyjából vele egykorú fiú, aki menekül a sápadtak elől.
Ruben feladata, hogy eljusson a kolóniába, figyelmeztesse az ott élő embereket a közelgő veszélyre. Ám egy ideig kénytelen Pippa erődházában maradni, amíg teljesen felépül az elszenvedett sápadt marások okozta lázból. Ám a lány közel sem annyira szimpatikus számára az elején, de ahogy egyre jobban megismerik egymást, úgy válik számukra egyre biztosabbá, hogy nem képesek elszakadni egymástól. Így Pippa Rubennel tart a hosszú, és rögösnek ígérkező útra.

A történet nagyon hamar beindult, és egyből szemléltette is velünk a Föld jelenlegi állapotát, és persze Pippáét is. Visszatekinthettünk az öt évvel ezelőtti eseményekre, hogy egy még teljesebb képet kaphassunk a lány sanyarúnak ígérkező életéről. Fanni egy új világot teremtett. Méghozzá egy olyan jövőképet tárt a szemünk elé, amiben szerintem egyikünk sem szeretne élni. De pont ez a szép a dísztópikus könyvekben, elég csak olvasni őket, és szorítani a szereplőknek, hogy éljék túl az előttük álló megmérettetéseket.
A sztorit amúgy imádtam, nagyon érdekes, figyelemre méltó volt. Kifejezetten örültem neki, hogy többször is visszatekinthettünk a múltba, ahol az adott személy szemein keresztül nyerhettünk bepillantást az eseményekbe. Sokat sejtetővé, izgalmassá és változatossá tették a kötetet. Plusz pont az írónőnek, hogy több szemszögből írta meg ezt a történetet. A legtöbb részt Pippa, illetve Ruben szemszögéből olvashatjuk, de néhány jelenet kivételt jelentett ezek alól. ;)
Emellett egy nagyon izgalmas, eseménydús könyv is volt egyben, amit átitatott a kétségbeesés, a remény és a szerelem. Rengeteg harcos, menekülős jelenetet kaphattunk, amelyek az én személyes kedvenceimmé váltak. Egyetlen problémám, hogy nem igazán kaptunk leírásokat a sápadtak külleméről. De a folyamatos adrenalinlöket, amit kaptunk, némileg kárpótolt minket. Ám közel sem voltak olyan agresszív jelenetek benne, mint amire számítottam. Én nagyon szeretem azt, amikor egy ilyen stílusú kötetben vérengzenek, de A napszemű Pippa Kenn-ben messze nem ez került az előtérbe. Bár voltak akció dús jelenetek, nem egy horror sztorira kell számítani.

A legérdekesebbnek természetesen azt tartottam, amikor a sápadtak előtti életről kaptunk információmorzsákat. Ezek között szerepelt az életkapszula, az orvosok, és az Isten félők viszonyulása a fennálló helyzethez. Lényegében rámutatott azokra az emberi tulajdonságokra, ami a sápadtakat eredményezte. Ez egy nagyon fontos momentum a történet szempontjából, és tényleg csak dicsérni tudom az írónőt, hogy ilyen részletesen kifejtette számunkra a sztori alappilléreit. Bár legtöbbször nem igazán tudtam eldönteni, hogy Pippa ezeket a naplóból olvassa, vagy csak szimplán visszatekintünk a múltba?
A könyv nagy részét Pippa és Ruben között kibontakozó kapcsolat alakulása ölelte fel. Őszintén szólva meglepő mennyiségű romantikával kerülünk szemben ebben a könyvben. Igazából ezt abszolút nem bántam, hiszen nagyon romantikus alkat vagyok. Számomra egy hiteles kapcsolat volt a kettejükké. Nem egy "első látásra szerelem" -ről beszélünk. Sőt, az elején a két szereplő ki nem állhatta egymást, de ahogy egyre jobban megismerték a másikat, úgy vált egyre világosabbá számukra, hogy szükségük van egymásra. És persze ki is tapasztalták a másik nem tulajdonságait. ;) Persze cukik voltak, nem nagyon lehetett nem szeretni őket, mégis felmerült bennem a kérdés, hogy Fanni, hogy gondolta az ő első randijukat. Ugyanis kint tombolnak a sápadtak, erre Pippa elkezdi sminkelni magát, és előhalászik valamiféle nyári kis ruhát a kincsesládájából?! :O
Ami a karaktereket illeti, szerethetőek, sanyarú sorsúak, bátrak, harciasak és makacsok. Igazából nem nőttek a szívemhez, de éppen megfelelőek voltak egy dísztópia regényhez. Sok szereplő volt, de a legtöbbet közvetett módon ismerhettük meg. Igazából Pippán és Rubenen kívül más karakter nem igen fordult meg a sztoriban.
A történet vége volt, ami feltette számomra az i-re a pontot. Egy kolosszális méretű csatajelenetet, illetve menekülést olvashattok majd, ami garantálom, körömrágásra készteti majd, még az acélidegzetű molyokat is. :) Sok szemétséggel is szembekerültünk, és persze olyan titkok látnak napvilágot, ami nem is kicsit ösztönözne arra, hogy a következő részt is a kezembe vegyem, és azonnal neki is álljak az olvasásának. Természetesen, mint minden más könyv mostanában, úgy ez is függővéggel zárul, és igen, kaparom a falat tőle. ;)

Értékelésem: Nem csalódtam a könyvben, és Kemese Fanniban sem. Egy izgalmas, eseménydús, érzelmes, titokzatos, többrétegű történet volt A napszemű Pippa Kenn. Egy olyan jövőképet állított fel, melyben nem szeretnék élni, de nagyon szívesen olvastam Pippáról. Imádtam az alapsztorit, a váltott szemszöget Pippa és Ruben között. Illetve a múltba való visszatekintéseket is nagyra értékeltem, hiszen ezek a részek tették igazán teljessé a történetet. A könyv eleje nem bővelkedett eseményekben, helyette az érzelmek játszottak nagyobb szerepet. Szembesültünk ugyanis Pippa magányával, Ruben gyászával. A két fiatal között kibontakozó szerelem nagyon édes és hihető volt a számomra. Külön örülök neki, hogy nem egy "első látásra szerelem" szerű kapcsolat volt a kettejükké, hanem ennél egy jóval teljesebb és igazibb kapcsolat alakult ki közöttük. A szó szoros értelmében utálatból szeretet lett. Sajnáltam, hogy nem volt a történetben több akció, csata, menekülős rész, vagy valami igazi vérengzés. Nagyon erősen függővéges történet volt, amit már most szívesen olvasnék tovább!
Nagyon ajánlom!!! :)