A. O. Esther - Megbocsátás

Kiadó: Decens Magazin Média Kft.

Oldalak száma: 500

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Összetört glóriák 6.

További oldalak a sorozathoz, írónőhöz:

http://www.aoesther.com/

Fülszöveg: Elijah és társai a Halál Angyalának börtönébe kerülnek, ahol Azrael könyörtelen kínzással akarja rávenni őket, hogy fogadják el őt vezérüknek. Sophiel, Gabriel, Ramodiel, Muriel, Machiel és a két viking király eközben rettegve várják a naplementét, hisz tudják, ahogy a véres korong alábukik, a déróriások elevenen felfalják őket. Mi mást tehetnének, mint hogy imádkoznak? Az egész tömeg egyszerre ismétli Gabriel arkangyal szavait, és csodák csodájára a segítség nem marad el: Valkűrök mentik meg az embereket és az angyalokat. Ezután azt is elárulják, hol rejtőznek a maradék kristálykoponyák, melyek segítségével az angyalok kiszabadíthatják társaikat. A koponyákat a leghátborzongatóbb helyeken őrzik, kígyókkal, medvékkel, sárkánnyal kell megküzdeniük értük. Megannyi lélekvesztő út, megannyi veszély leselkedik rájuk, miközben csendben szárnyait bontogatja a szerelem. 

Eközben Elijah csak nem hajt fejet Azrael előtt, így az cselhez folyamodik. Tudja jól, csakis egy módon törheti meg a vezért, ha Sophielt használja fel ellene. Miközben a féltékenység, a gyűlölet és a békétlenség tetőfokára hág a régen testvérként élő angyalok között, Arshamon démoni serege is rájuk támad a túlvilági kincsek reményében. A démonokkal szemben egyetlen esélyük marad, ha összefognak. Vajon képesek lesznek rá, hogy vállvetve harcoljanak?

Véleményem: A Kristályfény valami brutális módon ért véget. Az eddigi legnagyobb függővég Esztertől! Szóval nagyon is be voltam zsongva, hogy belekezdhessek a Megbocsátás-ba, amit az irónő, A. O. Esther jóvoltából olvashattam el. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani ezért a csodálatos sorozatért! :) Hogy őszinte legyek, félek belekezdeni, mert már nem lesz itt a következő rész a kezemben, hogy megtudhassam mi lesz a következő kaland, de bátor leszek! És türelmes is.... Na, lássuk!

Azrael foglyul ejti Elijaht, Bardot, Urielt és Arielt, akiket a várában addig kínoz, míg angyalaink fejet nem hajtanak előtte. Ám főhőseinket keményebb fából faragták annál. Ám a folytonos kínzások, kikezdik még az ő tűrőképességeiket is.

Kristálykoponyák

Mindeközben Sophielék a halandókkal együtt a vég közeledtét várják. A déróriások, ugyanis kifejezetten éhesnek tűnnek. Két óra haladékot kaptak, hogy imádkozhassanak. Gabriel arkangyal szavait ismétli minden élőlény, s fohászkodnak a csodáért, ami nem is marad el. Valkűrök érkeznek, akik a déróriások fejét veszik. És elszállásolják angyalainkat maguknál. Olyan látomásokat közölnek, mely leginkább Sophiel számára kínosak. És a jó tanácsok sem maradnak el. De mindenekelőtt csapatunk feladata az, hogy megszerezzék az összes kristálykoponyát, és ha kell elcseréljék őket Elijahékért. Vajon mindent túl él a szerelem? Vagy most az egyszer a gonosz győzedelmeskedik?

A kötet tehát lehengerlő tempójának köszönhetően egy pillanat alatt elvarázsolhatja az embert. Izgalmas, eseménydús könyv volt, melyben végre a történet egy bizonyos szakasza befejeződött. Ám egy újabb függővéges könyvvel kerültünk szembe. A vége sokat sejtető, így alig várom, hogy olvashassam a következő részt, ami nem más, mint a Hazatérés. Még ebben az évben, előreláthatólag tavasszal a kezembe vehetem! :)

Harald

Elijah és Sophiel

Köpni-nyelni nem tudok! A Megbocsátás egy letehetetlen, izgalmas kötet volt. Messze ez volt a legjobb az Összetört glóriák sorozatból. Elnyerte a szívemet! ♥

Egy bámulatos, eseménydús kezdésnek lehettünk tanúi. Egy pillanatra sem tudtam unatkozni, hiszen egyre újabb karakterek, újabb történések, látomások kerültek a képbe. Már az első 50 oldal is sokat sejtetett, úgyhogy úgy szorongattam a könyvet, mintha az életem múlna rajta. Faltam minden sorát!

Mi tetszett a legjobban? Csapatunk kétfős gárdákra oszlanak, hogy megkeressék a kristálykoponyákat. Ebből következik az is, hogy rengeteg szálon futott a cselekmény. Egyik pillanatban Sophiel és Ramodiel, másik pillanatban pedig Gabriel és Muriel, illetve Harald és Machiel kalandjaiba lett belátásunk. Azt hiszem Eszter volt az az író, aki megkedveltette velem a több szálon futó történeteket. Az írónőnk mindig kellő mennyiségben időzik az egyik párnál, így nem válik idegesítővé, hogy éppen nem a kedvenc szereplőnkről olvasunk. Mondjuk, hogy őszinte legyek, nekem nincsen kedvenc szereplőm. Egyenlőre annak örülök, hogy képes voltam mindenki nevét megjegyezni, hiszen alighanem Eszter könyveiben van a legeslegnagyobb szereplő brigád, amivel vala találkoztam. Bár leginkább ennek köszönhető az, hogy ennyire színes, és hogy ennyire le tudja kötni az olvasót ez a sorozat. Bár ebben a részben különösen a kalandozások voltak lebilincselőek. Különféle kalandokban vehettünk részt, melyeknél szintúgy előkerültek a fantasy elemek, mint a sorozat első köteteiben. Ám, nem minden pillanatban kellett misztikummal szembe találni magunkat. Ugyanis a kifejező tájleírások mellé olykor állatok, állat támadások is társultak.

És persze itt van a szerelmi szál is. Én igazán romantikus alkat vagyok, de néha még nekem is sok volt ez a rengeteg nyáladzás, ami a Megbocsátás-ban olvasható volt. Tetszett azonban, hogy a mi kis Gabrielünk kezd rátalálni a szerelemre. A kis Muriel pedig nem semmi kis nőszemély. Imádtam a határozottságát, kitartását, bizonyítási vágyát, csak az volt elszomorító, hogy milyen könnyedén Sophiel ellen fordult...

Egyik kedvenc részem volt még, amikor Elijah SPOILER!!! majdnem meghalt SPOILER VÉGE!!! Ezt most nem azért mondom, mert ennyire szadista állat vagyok, hanem azért mert abban a pillanatban olyan heves érzelmek törtek elő Bardoból. A lapokon keresztül is éreztem azt a mindent elsöprő szeretetet, ami a két férfi között van. Ami Bardot illeti, nagyon bírom benne, hogy a legrosszabb helyzetben is viccelődik. Nagyban fel szokta dobni az amúgy alacsonyra szökkent hangulatot.Oké! Jól van. Tudom, hogy titeket Elijah és Sophiel érdekel leginkább. Csak annyit tudok mondani, hogy Eszter nagyon hasonlít Cassandra Clarerre. Tudom, mondtam már egyszer, de ami igaz, az igaz! Pontosan ugyan olyan jól, lélegzetelállítóan képes szerelmi bonyodalmakat szőni a történetbe, mint Cassie. Szóval, igen! Mondhatni, hogy a Megbocsátásban újabb szintre fejlesztette a szerelmi szál alakulását. Dobogott a szívem, felment bennem az adrenalin, és könnyek marták a szemem, amikor Sophiel és Elijah elszakadtak egymástól. Nem akarok Spolierezni, de azt el kell árulnom, hogy lesz egy kifejezetten sokkoló rész, ami ha csak egy pillanatra, de tönkretette a lelkiállapotom. :( Szóval Eszter! Tudd, hogy mit teszel az olvasóiddal! Játszol az érzéseinkkel, egyszer mosolyt, másszor pedig könnyeket csalsz sivatagszerű szemünkbe! Ez is az írói nagyságodra vall, hogy ennyire könnyen tudsz befolyásolni minket! :) Ez volt az utolsó csepp a pohárban, mostantól kedvenc írónőim közé avanzsállak!

Értékelésem: Nem is tudom, hogy mit mondhatnék! Szó nélkül maradtam, ami nálam nagyon is ritka jelenség! ;) A Megbocsátás lenyűgözött, kedvencemmé vált. Ez a kötet tele volt romantikával, érzésekkel, vággyal, harccal, kalanddal, reménnyel, szomorúsággal, halállal, jövendölésekkel, hazugsággal, szerelemmel, szarkazmussal, szenvedéssel. Egy nagyon komplex, összetett sorozattal van már dolgunk. Eszter képes játszani az érzéseinkkel, könnyet csalni a szemünkbe. Izgalmas, eseménydús, lebilincselő kötet volt, tele misztikummal, újabbnál újabb karakterekkel, történésekkel. A fülledt erotika sem az utolsó a listán! ;) A szerelmi szál számomra egy kicsit sok volt, viszont a bonyodalmak, melyeket Eszter beleszőtt a történetbe, kárpótoltak.

Alig várom a következő részt, csaj ajánlani tudom! :)