Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.Oldalak száma: 286
Eredeti cím: Crush
Kiadás éve: 2014
Sorozat: Bizsergés 1.
Fülszöveg: Cami Wimberley-nek van egy terve, és ebben a tervben nem jut hely a fiúknak - főleg minden idők legvadabb partiállatának, Hunter Wildernek nem, mindegy milyen jóképű és karizmatikus. Cami gyönyörű, végzős, elképesztően tehetséges, jó tanuló, s mindent megtesz azért, hogy bekerüljön álmai főiskolájára, musical színház szakra. Minden tökéletes.Hunter Wilder nem akar barátnőt - attól most csak túl bonyolulttá válna az élete. Főleg Miss Jókislányt nem akarja, de akkor miért nem tudja levenni róla a szemét? Megpróbálja tartani tőle a három lépés távolságot, de a sors mintha a másik karjaiba taszítaná őket. Régóta nyilvánvaló mindenki számára, hogy tetszenek egymásnak.
Véleményem: Néha, főleg sok fantasy, paranormál, vagy éppen dísztópia után, kell olvasni valami olyat, ami nem annyira bonyolult. Valami egyszerűt, ami tele van romantikával, amin nem kell gondolkodni, aminek nincsen igazán mondandója, mégis önfeledt szórakozást nyújthat az olvasóknak. És most nálam ez a könyv került a sorra. Igazából csak azért figyeltem fel rá, mert a borítón szereplő fiú az Érintés - Touch sorozat borító modellje is egyben, úgyhogy lássuk, hogy milyen is volt ez a könyv! Azt előtte még megjegyezném, hogy ez a kötet szöges ellentéte annak, amire számítottam, hiszen ez nem holmi hétköznapi szerelmi háromszöget, hanem annál jóval többet foglalt magába.
Cami egy teljesen átlagos stréber életét élte, legjobb barátjával, Clayyel, míg egy napom nem találkozott az új nagymenővel, Hunterrel. Azonnal kialakult közöttük valamiféle kapcsolat, és a fiú közeledése még jobban rá tett egy lapáttal. Azonban hiába érzik önfeledten jól magukat egymás társaságában, mert Claynek is van egy két szava ehhez a kapcsolathoz.
Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy Clay már jó ideje gyengéd érzelmeket táplál Cami iránt. És nem hajlandó beérni a nemleges válasszal. A fiúk között tehát kezdetét veszi a harc a lány kegyeiért. Hunternek azonban problémái, titkai vannak, ami nem vett túl jó fényt rá Cami szemében. Vajon a lány képes lesz elnézni, és beletörődni az életvitelébe?
Ez a könyv, úgy ahogy van egy nagy meglepetés volt számomra, ugyanis közel sem olyan volt, amire számítottam. Az elejétől egészen a könyv, jó háromnegyedéig olyan érzésem volt, mintha a Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás elegyét olvasnám, amiből kivették a szexjeleneteket, hogy egy nagyobb (fiatalabb) célközönség is olvashassa.
Minden kritériumnak megfelelt, hogy egy koppintásnak érezhessem. Adott volt ugyanis egy nemrégiben odaköltözött rossz fiú, aki drogozik, ezerrel nőzik és bulizik. És egy tipikus stréber, jó kislány, akinek a legjobb barátján, Clayen kívül még nem igen volt dolga fiúkkal. Amíg egyszer csak a mi kis rossz fiunknak fel nem tűnik a szürke tömegben, és úgy nem dönt, hogy neki kell ez a lány. Ugye, hogy ismerős?? ;)
Ezen felül Lacey stílusában, történet vezetésében is észrevehetünk hasonlóságokat. Mégis azt kell, hogy mondjam, bár az egészet egy másolatnak könyveltem el magamban, azért mégiscsak jobban tetszett, mint Jamie McGuirre könyveiben.
Ami a legeslegfurcsább, hogy élveztem minden klisétől eltekintve, és a kötet végére csak megcsillant valami különbözet, ami kellőképp megdobogtatta a szívemet ahhoz, hogy legalább egy csillaggal jobbat adjak a kötetnek. A végén lévő kis bravúr merőben eredeti volt, de azért némiképp bekavart nekem, átlagolvasónak. És nem merem mondani, hogy minden tisztázódott bennem. De, mint mindig, most is nagyon előreszaladtam! :)
Hál' Istennek a könyv hamar beindult, így nem kellett megőszülnünk, mire kaptunk egy kis izgalmat is. Lacey mindent alaposan elmagyaráz, ami akár unalmas is lehetne, ha nem villanna be egyből a sármos és jóképű Hunter. A fiú megjelenéstől az olvasók (főleg a női olvasók) teljes mértékben elvesznek, amivel nagy valószínűséggel Lacey is tisztában volt, és mert élni evvel a lehetőséggel. Igazából nem nagyon volt olyan jelenet, amiben Hunter ne szerepelt volna.
Ezt már csak az tudta tetőzni, ahogy a szemléletmód ki lett alakítva a kötetben. Az egyik kedvencemet kaphattam vissza a Bizsergéstől, hiszen a nézőpontok folyamatosan váltották egymást Hunter és Cami szemszögéből tekintve. Mondanom sem kell, hogy Hunter volt az egészben a kedvencem, így az ő gondolatai érdekeltek a legjobban. :D Különösen tetszett, hogy nem csak fejezetenként változtak a szemléletek, hanem akár több fejezetenként (így nem tudtam volna átlapozni Cami szemszögét).
A könyv két nagy részre osztható (legalábbis szerintem). Az egyik része a romantika, amivel közel sem voltam annyira elégedett, mint kellett volna. Valahogy nem tudtam elhinni, átérezni. Az egészet egy légből kapott fuvallatnak éreztem, hiszen a szereplőink gyakorlatilag az első beszélgetés után már egymás szájáról álmodoztak. Inkább a könyv végén volt az az áttörés, amikor az olvasó úgy gondolom, hogy jobban át tudta élni az ő kis románcukat. Mindenesetre nagyon cukik voltak együtt. És Hunter!! Milyen kis gondoskodó, figyelmes és sármos alak!
A második része pedig a drogok, és annak hatásai az embere. Nem tudom, hogy még emlékeztek-e rá, de a kritikám elején említettem, hogy most egy könnyed hangvitelű könyvet akarok olvasni. Hát, ez valahogy nem nagyon jött össze evvel a könyvel! :D A drogok, a halál ugyanis körüllengte az egész sztorit. Engem mindig is érdekeltek a drogokkal kapcsolatos információk, hogy hogyan tudnak hatni az embere, és hogy azok az emberek miért is kezdenek, vagy állnak rá a szerre. Azt gondoltam, hogy ha már a könyv ezt a témát feszegeti, akkor már legalább néhányra válaszokkal drukkol elő az irónő. Bár néhány elejtett információ morzsát azért kaptunk, de közel sem azt, amire számítottam. De ez a könyv olvasása során nem lesz zavaró, sőt lehet hogy jobb is, hogy nem írta bele Lacey, mert akkor már túl sötét lett volna a történet hangulata.
A karakterek nálam a elég bonyolult, és a nagyon bonyolult skálába estek. Egyfolytában kerülgették a forrókását, nem merték kimondani, azt amit gondolnak. Ettől függetlenül mindketten erős, bátor, kitartó, humoros és jó fejek voltak. Abszolút kedvelhető karakterek. Persze kaptunk ellenséget is, de azt nem sikerült annyira megismernem, hogy ítéletet mondjak.
Az egész történetet azonban a titkok árnyékolják körül. Nyilván szükségünk volt erre a kis titkolózásra, mert különben nem lett volna min izgulnunk. Szintén néhány szóváltásból következtethetünk arra, hogy itt valami sokkal komolyabb dolog a háttérben, de Lacey rendkívül tehetséges módon csak néha elevenítette fel. Azt is csak azért, hogy nem feledkezzünk meg arról, hogy a történet még nem kerek egész. És, amikor már a könyv 80% -ánál tartottam, el kezdtem agyalni azon, hogy akkor ennyi, befejezi a könyvet úgy, hogy nem lőtte le a poént? Nyugalom, minden ki fog derülni, és nagyot is fog durranni. Semmiképpen sem volt kiszámítható számomra a vége.
Végre egy függővég mentes könyv!!! ♥♥♥♥
Értékelésem: Meg vagyok lepődve! Azt nem merem mondani, hogy nagy durranás volt, de határozottan meglepődtem az irónő stílusán, eredetiségén (?) és azon, hogy milyen összetett történetet is alkotott. A szereplők kedvelhetőek voltak, bár a szerelmi szállal voltak problémáim. Valahogy olyan valóság hűtlennek éreztem, ezt az első látásra szerelem dolgot. A kötet gyorsan beindult, és utána is sikerült megtartania az eseménydús jelzőt. A drogokról kicsit keveset szólt a pálma, de mégis sötét hangulatot kölcsönzött a könyvnek, pont mint a titkok. Ez a kötet hemzsegett a titkoktól, amelyek kellőképpen izgalmassá tették az olvasók számára a történetet. Egyedül a klisék, és a hátborzongatóan nagy hasonlóság e között és a Veszedelmes sorscsapás/Gyönyörű sorcsapás elegye között voltak azok, amik egy kicsit (nagyon!!) zavaróak lettek. A szemszög (a kedvencem, azaz) E/1, amelyek váltakoztok Hunter és Cami szemszögén.
Összességében nem volt rossz, és végre nem függővéggel fejeződött be egy történet, bár tudtommal még lesz folytatása a sztorinak. Na, majd meglátjuk! :D
Cami egy teljesen átlagos stréber életét élte, legjobb barátjával, Clayyel, míg egy napom nem találkozott az új nagymenővel, Hunterrel. Azonnal kialakult közöttük valamiféle kapcsolat, és a fiú közeledése még jobban rá tett egy lapáttal. Azonban hiába érzik önfeledten jól magukat egymás társaságában, mert Claynek is van egy két szava ehhez a kapcsolathoz.
Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy Clay már jó ideje gyengéd érzelmeket táplál Cami iránt. És nem hajlandó beérni a nemleges válasszal. A fiúk között tehát kezdetét veszi a harc a lány kegyeiért. Hunternek azonban problémái, titkai vannak, ami nem vett túl jó fényt rá Cami szemében. Vajon a lány képes lesz elnézni, és beletörődni az életvitelébe?
Ez a könyv, úgy ahogy van egy nagy meglepetés volt számomra, ugyanis közel sem olyan volt, amire számítottam. Az elejétől egészen a könyv, jó háromnegyedéig olyan érzésem volt, mintha a Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás elegyét olvasnám, amiből kivették a szexjeleneteket, hogy egy nagyobb (fiatalabb) célközönség is olvashassa.
Minden kritériumnak megfelelt, hogy egy koppintásnak érezhessem. Adott volt ugyanis egy nemrégiben odaköltözött rossz fiú, aki drogozik, ezerrel nőzik és bulizik. És egy tipikus stréber, jó kislány, akinek a legjobb barátján, Clayen kívül még nem igen volt dolga fiúkkal. Amíg egyszer csak a mi kis rossz fiunknak fel nem tűnik a szürke tömegben, és úgy nem dönt, hogy neki kell ez a lány. Ugye, hogy ismerős?? ;)
Ezen felül Lacey stílusában, történet vezetésében is észrevehetünk hasonlóságokat. Mégis azt kell, hogy mondjam, bár az egészet egy másolatnak könyveltem el magamban, azért mégiscsak jobban tetszett, mint Jamie McGuirre könyveiben.
Ami a legeslegfurcsább, hogy élveztem minden klisétől eltekintve, és a kötet végére csak megcsillant valami különbözet, ami kellőképp megdobogtatta a szívemet ahhoz, hogy legalább egy csillaggal jobbat adjak a kötetnek. A végén lévő kis bravúr merőben eredeti volt, de azért némiképp bekavart nekem, átlagolvasónak. És nem merem mondani, hogy minden tisztázódott bennem. De, mint mindig, most is nagyon előreszaladtam! :)
Hál' Istennek a könyv hamar beindult, így nem kellett megőszülnünk, mire kaptunk egy kis izgalmat is. Lacey mindent alaposan elmagyaráz, ami akár unalmas is lehetne, ha nem villanna be egyből a sármos és jóképű Hunter. A fiú megjelenéstől az olvasók (főleg a női olvasók) teljes mértékben elvesznek, amivel nagy valószínűséggel Lacey is tisztában volt, és mert élni evvel a lehetőséggel. Igazából nem nagyon volt olyan jelenet, amiben Hunter ne szerepelt volna.
Ezt már csak az tudta tetőzni, ahogy a szemléletmód ki lett alakítva a kötetben. Az egyik kedvencemet kaphattam vissza a Bizsergéstől, hiszen a nézőpontok folyamatosan váltották egymást Hunter és Cami szemszögéből tekintve. Mondanom sem kell, hogy Hunter volt az egészben a kedvencem, így az ő gondolatai érdekeltek a legjobban. :D Különösen tetszett, hogy nem csak fejezetenként változtak a szemléletek, hanem akár több fejezetenként (így nem tudtam volna átlapozni Cami szemszögét).
A könyv két nagy részre osztható (legalábbis szerintem). Az egyik része a romantika, amivel közel sem voltam annyira elégedett, mint kellett volna. Valahogy nem tudtam elhinni, átérezni. Az egészet egy légből kapott fuvallatnak éreztem, hiszen a szereplőink gyakorlatilag az első beszélgetés után már egymás szájáról álmodoztak. Inkább a könyv végén volt az az áttörés, amikor az olvasó úgy gondolom, hogy jobban át tudta élni az ő kis románcukat. Mindenesetre nagyon cukik voltak együtt. És Hunter!! Milyen kis gondoskodó, figyelmes és sármos alak!
A második része pedig a drogok, és annak hatásai az embere. Nem tudom, hogy még emlékeztek-e rá, de a kritikám elején említettem, hogy most egy könnyed hangvitelű könyvet akarok olvasni. Hát, ez valahogy nem nagyon jött össze evvel a könyvel! :D A drogok, a halál ugyanis körüllengte az egész sztorit. Engem mindig is érdekeltek a drogokkal kapcsolatos információk, hogy hogyan tudnak hatni az embere, és hogy azok az emberek miért is kezdenek, vagy állnak rá a szerre. Azt gondoltam, hogy ha már a könyv ezt a témát feszegeti, akkor már legalább néhányra válaszokkal drukkol elő az irónő. Bár néhány elejtett információ morzsát azért kaptunk, de közel sem azt, amire számítottam. De ez a könyv olvasása során nem lesz zavaró, sőt lehet hogy jobb is, hogy nem írta bele Lacey, mert akkor már túl sötét lett volna a történet hangulata.
A karakterek nálam a elég bonyolult, és a nagyon bonyolult skálába estek. Egyfolytában kerülgették a forrókását, nem merték kimondani, azt amit gondolnak. Ettől függetlenül mindketten erős, bátor, kitartó, humoros és jó fejek voltak. Abszolút kedvelhető karakterek. Persze kaptunk ellenséget is, de azt nem sikerült annyira megismernem, hogy ítéletet mondjak.
Az egész történetet azonban a titkok árnyékolják körül. Nyilván szükségünk volt erre a kis titkolózásra, mert különben nem lett volna min izgulnunk. Szintén néhány szóváltásból következtethetünk arra, hogy itt valami sokkal komolyabb dolog a háttérben, de Lacey rendkívül tehetséges módon csak néha elevenítette fel. Azt is csak azért, hogy nem feledkezzünk meg arról, hogy a történet még nem kerek egész. És, amikor már a könyv 80% -ánál tartottam, el kezdtem agyalni azon, hogy akkor ennyi, befejezi a könyvet úgy, hogy nem lőtte le a poént? Nyugalom, minden ki fog derülni, és nagyot is fog durranni. Semmiképpen sem volt kiszámítható számomra a vége.
Végre egy függővég mentes könyv!!! ♥♥♥♥
Értékelésem: Meg vagyok lepődve! Azt nem merem mondani, hogy nagy durranás volt, de határozottan meglepődtem az irónő stílusán, eredetiségén (?) és azon, hogy milyen összetett történetet is alkotott. A szereplők kedvelhetőek voltak, bár a szerelmi szállal voltak problémáim. Valahogy olyan valóság hűtlennek éreztem, ezt az első látásra szerelem dolgot. A kötet gyorsan beindult, és utána is sikerült megtartania az eseménydús jelzőt. A drogokról kicsit keveset szólt a pálma, de mégis sötét hangulatot kölcsönzött a könyvnek, pont mint a titkok. Ez a kötet hemzsegett a titkoktól, amelyek kellőképpen izgalmassá tették az olvasók számára a történetet. Egyedül a klisék, és a hátborzongatóan nagy hasonlóság e között és a Veszedelmes sorscsapás/Gyönyörű sorcsapás elegye között voltak azok, amik egy kicsit (nagyon!!) zavaróak lettek. A szemszög (a kedvencem, azaz) E/1, amelyek váltakoztok Hunter és Cami szemszögén.
Összességében nem volt rossz, és végre nem függővéggel fejeződött be egy történet, bár tudtommal még lesz folytatása a sztorinak. Na, majd meglátjuk! :D
Szia!:)
VálaszTörlésMost találtam rá a blogodra, és megakadt a szemem ezen a bejegyzésen, hiszen alig pár napja fejeztem be ezt a könyvet. Nem tudom, olvastad e már Sherry Gammon: Szerethetetlen című könyvét, de én ahhoz hasonlítottam a könyvet, hiszen a történet elmeséléséhez kapcsolódó kulcsszavak megegyeznek. Érdekesnek tartottam amiket írtál, és felnyitottad a szerelmi szálban lévő történteket, amik nekem nem is tűntek fel. Egyébként, az előbb említett könyvet ajánlom a számodra, persze csak ha megfogadod a tanácsomat. :)
Ölel,
Elody
Szia Elody!
TörlésNagyon aranyos vagy! Még nem olvastam a Szerethetetlent, de tervbe van véve. Az ajánlásodnak köszönhetően lehet, hogy még januárban kiolvasom! ☺ [Persze, ha lesz időm rá...] Örülök, hogy érdekesnek találtad a bejegyzést, igyekszem meglepő dolgokat írni XD
Miközben olvastam a Bizsergést, nekem teljesen a Szívzűrterápia strébereknek című könyv jutott eszembe. Ha szereted a LOL-os könyveket, ezt mindenképpen olvasnod kell. Itt a szereplők és a szerelmi szál az, ami nagyban hasonlít a két könyvben.
Puszil,
Angie