On Sai - Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 286

Kiadás éve: 2012

Sorozat: Calderon 1.

Fülszöveg: Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

Véleményem: Annyit hallottam már On Sai-ról, a könyveiről, hogy elhatároztam belevetem magam egy újabb sci-fi-be, és a végére járok, hogy mitől is ilyen híres az írónő. Bizakodón álltam neki a sorozatnak, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy ez a könyv nem egészen az én fogamra való választás volt. Na lássuk, milyennek is találtam a Calderont valójában!

Calderon elveszíti a feleségét Marát, és ő maga is a halálba kívánkozik. Ám mikor már 8-adszorra nem sikerül neki az öngyilkosság, hiszen mindig megzavarták, úgy dönt, hogy elmegy dolgozni, hogy megkeresse az urnájára való pénzt. Az állásinterjúja annyira jól sikeredik, hogy a Wellston kapitányává válik. Calderon ugyan nem képes jól végezni a munkáját, ám szeme előtt csak az lebeg, hogy egy fizetésnyi időt kell csak kibírnia, és utána minden jobb lesz.
Taina a rejtélyes narancsillatú kadét azonban felkelti Calderon figyelmét. És az a narancsillat, ami a lány körül lebeg... mintha a felesége illatát érezné. Taina egy nagy japán család tagja, így hajlandó lenne bármit megtenni azért, hogy ne kelljen visszatérnie a nagyapjához, aki már most férjet keres a számára. A lány segítséget kér az Ősanyáktól, hogy árulják el a számára, ki lesz a párja. A jóslás halált és vakságot ígér. Vajon mit jelenthet mindez?

Mondhatni nagy elvárásokkal álltam neki ennek a könyvnek és On Sainak. Csalódnom kellett, de ez ugyanúgy lehet az én hibám, mint a könyvé. Tudom, nagyon sok ember él-hal a Calderon sorozatért. Én magam is azért kezdtem el, hiszen nagyon sok jót hallottam róla olyan emberektől is, akik ízlésében abszolút megbízom. Pont ezért szomorúan tapasztaltam, hogy egy kicsit sem tetszett nekem a könyv. Talán nem jó hangulatomban olvastam? Vagy éppen nem tudtam eléggé koncentrálni a könyvre? Nem tudom, hogy mi a válasz erre a kérdésre, de az biztos, hogy határozott véleményem van arról, mi miatt nem nyerte el a tetszésemet.

Vegyük először az alapszituációt, amivel semmi baj nem lenne az ég egy adta világon. Calderon felesége meghalt, és ő is a halálba vágyik, ám úriember nem hagy adósságot hátra. Így kell egy állás. Itt lényegében meg is kezdődött a szenvedésem. Először is: Calderon egyfolytában öngyilkos akar lenni.Amivel ugyebár semmi gondom nem lenne. Ám avval voltak, hogy ez a kötet minden pontján felmerült. Olyan sokszor, hogy a végén már én magam akartam kitekerni a nyakát! Vagy legalábbis már azt kívántam, hogy valaki vadássza le. Arról nem is beszélve, hogy még fizetés előtt merült fel benne, hogy megkeresi a pisztolyát és végez magával. Én meg csak olvastam a könyvet és azon filóztam, hogy ezen elvek alapján már a második oldalon is kicsinálhatta volna magát. Persze jól tudjuk, hogy erre azért nem került sor, hiszen akkor nem lenne semmi történet. És ez a könyv sem lenne. Egy kicsit átgondolatlannak éreztem ezeket a részeket, de nem vártam On Saitól, hogy hibátlant alkosson. Mindenesetre nagyon zavaró személy volt az én szemszögemből Calderon.
Őszintén mondom, hogy akkor lett volna izgalmas a könyv, hogyha Calderon végez magával. Valószínűleg akkor egy fél csillaggal jobbra értékeltem volna. De csak egy fél csillaggal! Sajnos azt kell mondanom, hogy én szét untam magam ezen a könyvön. Néha-néha előszokott fordulni velem ilyesmi, de ez leginkább a kötelező olvasmányokra jellemző. Az nem merem kinyilvánítani, hogy nem volt eseménydús, sőt kifejezetten pörgött a cselekmény, ám nem tudott lekötni. Túl sok volt számomra a leírás. Pláne, hogy ezek a szövegelések általában valami újfajta kütyü mélyenszántó ismertetői voltak. Őszintén. Még nekem is fáj, hogy egy magyar írót ennyire le kell húznom, de hazudni, ódákat zengeni sem szeretnék. Ugyan egy nagyon rövid könyvről van szó, be merem vallani, hogy csak azért tudtam egy nap alatt elolvasni, mert nagyon a végére akartam érni, hogy valami mást vehessek a kezembe.
Szintúgy egekig dicsérték a humorát az írónőnek. Esküszöm ez volt az egyik vastag kis szalmaszálam, amibe nagyon is kapaszkodtam. Alig vártam, hogy jókat nevethessek. Szeretem a vígjátékokat, a vicces, humoros könyvek a kedvenceim közé is szokták tornázni magukat. Roppant bizakodó voltam, ám leforrázott a tény, miszerint néhány cseles, ám burkolt visszaszólás akarta jelenteni a vicces jeleneteket. Azt hittem, hogy elsírom magam, annyira rosszul esett, hogy még viccesnek sem tudom mondani a könyvet.

Na jól van! Tudom, hogy eddig nagyjából csak rosszat mondtam. Úgyhogy ideje valamivel dicsérnem a kötetet. Azt a 2.5 pontját ugyanis nem csak a véletlennek köszönheti a könyv. Egyszerűen imádtam a világfelépítést! (Hoppá egy jó szó tőlem! XD) Amikor egy kicsit komolyabban is belemerültünk a kidolgozott világba, szerintem akkor először össze tettem a két kezem és mormogtam egy halk imát. Mint derült égből villámcsapás, úgy hatott rám. :) Túlzások nélkül csak annyit tudok mondani, hogy On Sai jól kidolgozta, átgondolta és részletesen bemutatta nekünk azt az utópikus képet, melyet ő gondolt ki. 
Még egy pozitívum! Mindig is imádtam a japán kultúrát, érdeklődtem iránta, fiatalabb koromban Mangákat olvastam és animéket néztem. Emiatt üdítően hatott rám az, hogy On Sai a japán kultúrát, mint fő építő elemet használta a történetben. Taina ugyanis egy szamurájcsalád sarja, így sok mindent megtudhattunk a japánokról. Minden egyes ilyen résznél érződött, hogy milyen komoly háttérmunka áll akár a tea kiöntésétől egészen a jóslásig, a tiszteletkimutatásig. Őszintén remélem, hogy legalább ezeket a tulajdonságokat meg fogja tartani az írónő.
On Sai-ban látok potenciált. Meg van a maga stílusa. Rettentő nagy szókinccsel rendelkezik, aminek köszönhetően a művéről csakúgy ordított a szakszerűség. On Sai egyértelműen ért a munkájához, és mindentől függetlenül ajánlom, hogy kezdjetek neki a könyveinek. Ha kellően összeszedtem magam, akkor lehet (LEHET!), hogy nekiveselkedem a Calderon 2-nek.
Minden könyvben fontosnak tartom a romantikus szálakat. A Calderon pedig nagyon is a szerelemre épült, így mondhatni reményeim között dajkáltam. hogy egy erőteljesebb szerelmi szál van kialakulóban Taina és Calderon között. Főleg úgy, hogy férfi szereplőnk már félúton rájött arra, hogy nem is volt igazán szerelmes a feleségébe. Majdnem előtört belőlem egy tinédzsert meghazudtoló sikoltás: Igen! Ez az! Szabad a pálya! - Mint kiderült, mégsem szabadult fel az út kettejük között. 
A könyv legvégén határozottan sokat dobbot az összértéken a tömérdek akció jelenet. Melyben tényleg majdnem otthagyta a fogát Calderon. Persze akkor már szurkoltam, hogy élje túl! Pörgős, izgalmas és sejtelmes volt egyszerre. Ugyan a felmentősereg majdnem hogy pontot tett az i-re, szerencsére nem úgy alakult. Ugyan ez is függővéggel zárult, és még érdekelne is, hogy mi lesz a folytatásban, nem biztos hogy elolvasom a Calderon 2-t. Ez még a jövő zenéje. Bár tény, hogy piszkálja a fantáziámat, hogy vajon mi történik a továbbiakban Calderonnal annyi nő között.

Értékelésem: Nem igazán ragadott magával On Sai Calderon című könyve. Számomra unalmas, semmit mondó, olykor idegesítő volt. Örülök, hogy a végére értem. Nem merem állítani, hogy úgy rossz, ahogy van, azonban sok hiba leledzik a könyvben. (Ezt hosszan kifejtettem már a bejegyzésemben.) Beszéljünk inkább a pozitívumokról. Imádtam a japán kultúrát. On Sai mindenről alaposan tájékozódott. Könyvén nem, egyszer érezni lehetett a felkészültséget, és azt hogy alaposan utána járt az írónő a háttérnek. Végül is akcióban sem szűkölködtünk a végén. Az öngyilkosság kérdése az egészen végig vonul, ám sokkal inkább éreztem ezt egy elkeseredett szerencsétlen bakizásainak, mint egy érett, felelősségteljes férfi utolsó, mindent felejtető vágyának. Mondanom sem kell, hogy a karakterekkel nem békültem ki igazán. A japán szál azonban nagyon is felkeltette a figyelmemet. Talán elolvasom a második rész amiatt. Még meglátjuk...