Marni Bates - Menő-riadó Kambodzsában

Kiadó: MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ ZRT

Oldalak száma: 312 

Eredeti cím: Notable

Kiadás éve: 2015

Sorozat: Smith gimi 3.

Fülszöveg: Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.

Véleményem: Imádom a Marni Bates könyveket, így amikor megjelent kétségem sem volt afelől, hogy ez a könyv kell nekem. Amint megkaptam, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az újabb LOL-os kis könyvecskémbe, és ezúttal sem ért csalódás! Jól esett végre valami igazán szórakoztató, vidám és egyben komoly kötetet a kezembe venni.

Chelsea, a Menők királynője lett ezúttal a főszereplőnk. Chelseat a szülei a magaviselete, miatt Kambodzsába küldik, ahol a szülők reményei szerint a lány önmagára talál, és végre kezdeni fog valamit az életével. Ám Chelsea borzasztó nagy haraggal hagyja el otthonát, Oregont, és azon filózik, hogy vajon hogyan tudna meglépni a kényszer tanulás elől. Ám végül 4 egyetemistával és egy professzorral együtt megindulnak Kambodzsába. Hamar kiderül, hogy az egyik egyetemista, Houston mellékesen Chelsea testőrét játssza. Ez persze nagy szópárbajokat szül. 

Még csak két hetet töltött kis csapatunk Kambodzsában, mikor életük fenekestől felfordul. A professzor ugyanis szobacserét kér, ám egy tévedésből kifolyólag egy drogbáró szobáját kapja meg, melyben minimum 5 kg különleges drog van eldugva Buddha szobrokban. Gyanútlan szereplőnk,  pedig magával visz egyet. Megkezdődik a hajsza, és csapatunk azon van, hogy szeretett professzorát kiszabadítsa a galád drogbáró karmai közül.

Nagy meglepetést jelentett számomra ez a könyv. Régóta szeretem és olvasom Marni Bates könyveit, ám ez egyikhez sem hasonlított. Az előző, általam utoljára olvasott Marni könyv a Láthatósági mellény lúzereknek címen jelent meg, és számomra ritka nagy csalódást jelentett, attól függetlenül, hogy maga a könyv egyáltalán nem nevezhető rossznak. Mégis meginogtam, hiszen akkorra már megszoktam egy bizonyos szintet, amit az egyik kedvenc írónőm, Marni hozott. Ám a Menő-riadó Kambodzsában új reményeket keltett bennem. Ebben a kötetben ugyanis nagyon éreztem, hogy végre egy újabb Marni könyv került a kezembe, ami egészen egyszerűen letehetetlené vált számomra.!

drogbáró

Mindennek előtt azért hangsúlyoztam a kötet másságát, mert az eddigi könyvek közel, s távol sem rendelkeztek ennyi komolysággal. Persze minden résznek volt tanulsága, mondanivalója, ez természetesen ennél a résznél is meg volt. Ám ennek maga a története, a témája egy elég komoly, de azt kell mondjam, hogy a mai fiatalságot igazán érintő témája, a drog volt. Marni igyekezett az általa elképzelt sötét világot bemutatni számunkra. Ezt azért fejeztem így ki, hiszen nem mindennel értettem egyet. És remélhetőleg kedves kis írónőnk jelen helyzetben nem tapasztalatból írt.

Mindemellett rendkívül izgalmas, eseménydús is volt egyben, ami az eddigi részekről már megint csak nem mondható el. Pont a témából kifolyólag izgulhattunk ennyit, ami számomra kellemes meglepetés volt az írónőtől.  Nagyon reménykedem benne, hogy az elkövetkezendő részekben is pontosan ennyi, vagy ennél csak több adrenalinban gazdag jelenetnek leszünk még tanúi.

A LOL-os könyveknek, illetve magának a Marni Bates könyveknek egy nagyon fontos jellemzője a humor. Pont emiatt szerettem bele Marni stílusába, hiszen egy esős borongós őszi délutánon is képes mindig megnevettetni. Ha már nem fantasyval, vagy esetleg dísztópiákkal tömöm magam, akkor olykor-olykor jól esik nevetnem is. Jelen esetben most nem maga a szereplőnk volt iszonyat vicces, hanem a két főszereplő, Chelsea és Houston párbeszédei szórakoztattak. Imádtam minden közös pillanatukat. Ez a könyv már csak akkor lehetett volna még ennél is sokkalta jobb, hogyha Marni váltott szemszöges könyvet ír. Kifejezetten sajnálom, hogy még csak egyetlen egy könyvet, a Rocksztárt kaptam karácsonyra című könyvét írta így. (Mellesleg az volt az eddigi kedvencem. ♥) De sohasem késő. Reménykedem abban, hogy még írni fog ilyen megoldással is több könyvet.

Nagyon tetszett, hogy Bates nem feledkezett meg arról sem, hogy bemutassa nekünk olvasóknak Kambodzsát, és az ott élő embereket. Minden szempontból részletesen vázolta a helyzetet. Olykor úgy éreztem, mintha én magam is ott lennék, mintha én is sanjálkozó pillantásokat vetnék az éhezőkre a szegényekre.

A szereplőkkel kapcsolatban mindig bajban vagyok. Általában nem tudnak a szívemhez nőni, ám ez most másképp volt. Chelsea már a Smith gimi 2.-ben is nagyon szimpatikus volt nekem avval a tettével, amikor megmentette Janet az abszolút kínos helyzetektől. Akkor láttam meg először benne a jót, és nem a boszorkányt. Ebben a részben pedig egyre inkább úgy éreztem, hogy ha ez a kötet nem íródik meg, akkor teljesen jogtalanul ítélném el továbbra is, minden egyes Marni könyvben. Így, mondhatni emelem kalapom az írónő előtt, és csak köszönni tudom, hogy egy ennyire meg nem értett szereplő hátterét felvázolta számunkra. Ahogy haladtunk egyre előrébb a történetben úgy teljesedett ki számomra egyre jobban Chelsea jelleme, a tettei, és hogy mit miért tett. A kötet során végig követhettük, hogy Chelsea, hogyan is érik be, hogyan válik azzá, akivel én magam is szívesen megismerkednék.

És persze itt van Houston is, aki minden kétséget kizáróan a kedvenc karakteremmé vált a könyvben. Ezek a beszólások! Én szeretem az okos férfiakat, Chelsea is szereti az okos férfiakat, és te? Ha a válasz igen, akkor már csak azért is megéri elolvasni, hogy egy teljesen érett, bölcs, mégis féltékenykedő férfi főszereplőről olvashass... :P

Amit nagyon hiányoltam a könyvben az nem más volt, mint a romantikus jelenetek száma, pontosabban annak hiánya. Ha jól számolom, mindössze csak 2 olyan jelenet van a történet során, ami egy kicsit is romantikusnak nevezhető. Ez azért eléggé elkeserítő egy szám! Oké, tudom... nem arról van szó, hogy nagy nyáladzásra vágytam, csak mindvégig azt hittem, hogy még lesz valami, még biztos fog történni valami egészen bizsergető... Aha! Amikor az utolsó oldalra lapozta, akkor esett le, hogy egy kicsit túl sokat vártam. Ettől függetlenül végig ott lebeg az a bizonyos szikra, ami miatt továbbolvastam, és ami miatt ti is tovább fogjátok olvasni kis molyocskáim! :)

A könyv befejezése nagyon illet az egész amúgy feszült hangulathoz. Egy teljesen lezárt történetet kaphattunk a Smith gimi 3. részében. Nem volt igazából egyáltalán függővég, de ti is biztosan éreztétek már azt, hogy még olvastátok volna tovább... Hát én még olvastam volna. Kár, hogy ilyen rövidek a LOL-os könyvek... :D

Értékelésem: Húhh! Egy újabb észveszejtően jó Marni Bates könyv! Minden meg volt ebben a részben, amit az előző kötetből hiányoltam. 

1. Humor, humor hátán. Egyáltalán alig bírtam abbahagyni a nevetést. 

2. Rendkívüli egyéniségek, akik miatt képtelen vagy abbahagyni az olvasást.

3. Izgalmas jelenetek. Eseménydús történet.

4. Imádnivaló férfi szereplő.

5. Kibírhatatlanul szórakoztató párbeszédek, veszekedések.

6. Komoly mondanivaló. Időszerű problémák vázolása.

Egyetlen problémám a romantikus jelenetek hiánya volt. Egyébként egy imádni való, szórakoztató, tanulságos történet, amit mindenkinek csak ajánlani tudok! Nekem kedvenc lett! ;)