Oldalak száma: 396
Eredeti cím: Toxic
Kiadás éve: 2014
Sorozat: Denazen 2.
Fülszöveg: Mikor a Sumrun éjszakáján egy Hatos megmenti Kale életét, figyelmezteti, hogy ennek következményei lesznek. Egy csere. Valamit adniuk kell a fiú visszanyert életéért cserébe. De Dez nem is sejtette, hogy épp azt az egy dolgot veszíti majd el, amiért bármit megadna És nem elég, hogy Dez elveszíti Kale érintése elleni immunitását, az a Hatos, aki segít megtanítani Kale-nek, hogyan tudja irányítani a képességét, az első pillanattól kezdve odavan a srácért. Jöhet még ennél is rosszabb? Igen, Jade meg tudja érinteni Kale-t. De most a csábító Dez legkisebb problémája.
Véleményem: A Touch ugyan nem lett a kedvencem, mégis kifejezetten nagy lelkesedéssel vártam a folytatását. Miután elolvastam a kiegészítő novellát, az Érintés nélkül-t, teljesen fel lett paprikázva a kíváncsiságom. Úgyhogy nem is húzom tovább a szót! Lássuk! ;)
Dez és Kale viszonylagos biztonságban tudhatják végre magukat. Minden jónak és szépnek látszik egy pillanatra, ám mindig akkor jönnek a legnagyobb pofonok az élettől, amikor a legkevésbé számít rá az ember. Mindent leszámítva, a Denazent és azt a nagy katyvaszt, ami Dez és Kale körül kering, egy biztos pont volt, amibe szereplőink kapaszkodhattak. Mégpedig az, hogy ott vannak egymásnak. Ám az élet furfangos nagy úr, Dez ugyanis többé nem tudja megérinteni Kalet. Ha ez eddig nem lett volna elég, egy új Hatos, Jade lesz az, aki elkezdi megtanítani Kalet arra, hogy hogyan tudja irányítani, ki-bekapcsolni a képességét. Mindemellett Jade vonzalma egyértelmű már a kezdetektől fogva.
Ám Deznek van elég problémája. Nemsokára betölteti a 18 éves életkorát. Ketyeg az idő, és egyenlőre nem tud felmutatni kecsegtető eredményt a Felsőbbrendűség projekttel kapcsolatban. Egy mérgezés még inkább sürgeti az idejét. Vajon kiben bízhat Dez és Kale? Vajon sikerül megtalálniuk a megoldást?
Imádtam! Már az első sorok megfogtak és tudtam, hogy örömmel, mosolygós arccal fogom végigolvasni a Mérgezést. Jó ideje már annak, hogy ilyen stílusú, illetve témájú könyvet olvastam, úgyhogy most nagyon üdítő élmény volt a számomra Jus Accardo könyve. Ugyan az első rész is valamilyen szinten megdobogtatta a szívemet, a Mérgezés abszolút megvett magának. Végig kapkodtam a fejem, próbáltam felvenni az előző részben félbehagyott szálakat.
Jus Accardo a Touch-ban felállított magáról előttem egy képet. Így nagyon jól tudtam, hogy egy kellemes, vicces, izgalmas, és leginkább eredeti művel fogok szembekerülni, amikor a kezembe vettem a Mérgezést. Egyáltalán nem kellett csalódnom. Jus hozta azt a formát, amit már az előző részben is megszokhattunk tőle.
Nagyon hamar beindultak a cselekmények, és rögtön az események sűrűjében találhattuk magunkat. Szinte az első 30 oldalban orrba vág minket a felismerés, és az egész könyv fő mozgatórugója. Az érintés. Pontosabban, hogy Dez nem tudja megérinteni többé Kalet fájdalmak nélkül. Nem tudom, hogy hogy vagytok vele, de nekem ettől a ténytől gyomorgörcsöm lett, és úgy lapozgattam a kötetet, hogy a lapok csak úgy repültek. Ugyanis ez a momentum tette letehetetlenné, izgalmassá, titokzatossá, feszültté a történetet.
Romantikus alkatnak vallom magam, így természetesen örültem annak, hogy ez első rész heves szerelemi szála után, nem egy partra vetett hal effektusú szenvedős románcnak, sokkal inkább egy szenvedélyes, önfeláldozó szerelemnek lehettünk tanúi. Amit csak tovább bonyolított a titkolózás, a hazugságok, a ki nem mondott szavak tömkelege, illetve Jade (és Alex). Jusnak ugyanis játszi könnyedséggel sikerült tovább bonyolítania szereplőink életét. Bár, bevallom nem igazán vagyok oda a szerelmi háromszögekért, itt mégis tetszett, sőt azt kell mondanom, hogy jót is tett a kötetnek. Oldott egy kicsit a történet komolyságán, azonban feszültebbé is tette. Az állandó féltékenykedés és harc a két lány között igazán viccesnek, szórakoztatónak volt mondható.
Ám a könyv legnagyobb része (valószínűleg a legjobb része is) a Denazennel való küzdelmek, a menekülés, az adrenalintöltettel járó jelenetek voltak. A Mérgezés fondorlatos, fordulatos, váratlan és izgalmas volt egyben. Számomra egyáltalán nem volt kiszámítható, amit nagyon nagyra értékelek a könyveknél. Leginkább azt szeretem a Denazen sorozatban, hogy egy igazán ütős, nehéz témájú kemény kötetek.
A főszereplőink Dez és Kale szintúgy nagyon kemények. Dez már az első részben felírta magát a "tökös csajszik" nevű listámra, és most sem kellett csalódnom benne. Továbbra is az az önfejű, makacs és önálló nőszemély volt, akit az Érintésben megismerhettünk. Tudom, hogy Kaletől sok molyocska elalél (én nem tartozom közéjük) , most nekem is sikerült megdobogtatnia a szívemet, bár főleg a legvégén. Abban a bizonyos kis utolsó fejezetben, aminek annyira örültem. :)
Egy kicsit sajnáltam letenni a Mérgezést. Miután a legutolsó oldalra értem, tudatosult bennem, hogy messze van még az utolsó rész megjelenése. Így, még egy jó darabig ácsingózhatok, és furdalhat a kíváncsiság, hogy vajon mivel is fog végződni a harmadik rész. Ám nagyban vigasztalt az a kis jelenet, amit Kale szemszögéből vetett papírra Jus. Egy olyan részt sikerült megragadnia ebből a csaknem 450 oldalból, ami véleményem szerint sok molyocskát fog sokkolni. Természetesen már megint függővéggel zárult a könyv. Alig várom, hogy tovább olvashassam ezt a fantasztikus történetet.
Értékelésem: Örülök, hogy a kezembe került a Mérgezés, ugyanis egy baromi jó könyv volt! Már régóta nem olvastam kifejezetten YA műfajban, úgyhogy határozottan felüdülés volt számomra a Denazen 2. Jus Accardo továbbra is hozta a már tőle megszokott szintet, így nem kellett csalódnom. A történet, a cselekményesség magával ragadóvá, letehetetlenné tette a könyvet. Izgalmas, fondorlatos és fordulatos. Sosem tudtam, hogy mi lesz a szereplőink következő lépése. A karakterekkel továbbra is maximálisan meg vagyok elégedve. A romantikus szál továbbra is jól kidolgozott, sőt további plusz elemeket is tartogatott nekünk Jus. Összességében egy nagyon jó könyv volt. Csak ajánlani tudom!
Dez és Kale viszonylagos biztonságban tudhatják végre magukat. Minden jónak és szépnek látszik egy pillanatra, ám mindig akkor jönnek a legnagyobb pofonok az élettől, amikor a legkevésbé számít rá az ember. Mindent leszámítva, a Denazent és azt a nagy katyvaszt, ami Dez és Kale körül kering, egy biztos pont volt, amibe szereplőink kapaszkodhattak. Mégpedig az, hogy ott vannak egymásnak. Ám az élet furfangos nagy úr, Dez ugyanis többé nem tudja megérinteni Kalet. Ha ez eddig nem lett volna elég, egy új Hatos, Jade lesz az, aki elkezdi megtanítani Kalet arra, hogy hogyan tudja irányítani, ki-bekapcsolni a képességét. Mindemellett Jade vonzalma egyértelmű már a kezdetektől fogva.
Ám Deznek van elég problémája. Nemsokára betölteti a 18 éves életkorát. Ketyeg az idő, és egyenlőre nem tud felmutatni kecsegtető eredményt a Felsőbbrendűség projekttel kapcsolatban. Egy mérgezés még inkább sürgeti az idejét. Vajon kiben bízhat Dez és Kale? Vajon sikerül megtalálniuk a megoldást?
Imádtam! Már az első sorok megfogtak és tudtam, hogy örömmel, mosolygós arccal fogom végigolvasni a Mérgezést. Jó ideje már annak, hogy ilyen stílusú, illetve témájú könyvet olvastam, úgyhogy most nagyon üdítő élmény volt a számomra Jus Accardo könyve. Ugyan az első rész is valamilyen szinten megdobogtatta a szívemet, a Mérgezés abszolút megvett magának. Végig kapkodtam a fejem, próbáltam felvenni az előző részben félbehagyott szálakat.
Jus Accardo a Touch-ban felállított magáról előttem egy képet. Így nagyon jól tudtam, hogy egy kellemes, vicces, izgalmas, és leginkább eredeti művel fogok szembekerülni, amikor a kezembe vettem a Mérgezést. Egyáltalán nem kellett csalódnom. Jus hozta azt a formát, amit már az előző részben is megszokhattunk tőle.
Nagyon hamar beindultak a cselekmények, és rögtön az események sűrűjében találhattuk magunkat. Szinte az első 30 oldalban orrba vág minket a felismerés, és az egész könyv fő mozgatórugója. Az érintés. Pontosabban, hogy Dez nem tudja megérinteni többé Kalet fájdalmak nélkül. Nem tudom, hogy hogy vagytok vele, de nekem ettől a ténytől gyomorgörcsöm lett, és úgy lapozgattam a kötetet, hogy a lapok csak úgy repültek. Ugyanis ez a momentum tette letehetetlenné, izgalmassá, titokzatossá, feszültté a történetet.
Romantikus alkatnak vallom magam, így természetesen örültem annak, hogy ez első rész heves szerelemi szála után, nem egy partra vetett hal effektusú szenvedős románcnak, sokkal inkább egy szenvedélyes, önfeláldozó szerelemnek lehettünk tanúi. Amit csak tovább bonyolított a titkolózás, a hazugságok, a ki nem mondott szavak tömkelege, illetve Jade (és Alex). Jusnak ugyanis játszi könnyedséggel sikerült tovább bonyolítania szereplőink életét. Bár, bevallom nem igazán vagyok oda a szerelmi háromszögekért, itt mégis tetszett, sőt azt kell mondanom, hogy jót is tett a kötetnek. Oldott egy kicsit a történet komolyságán, azonban feszültebbé is tette. Az állandó féltékenykedés és harc a két lány között igazán viccesnek, szórakoztatónak volt mondható.
Jade |
A főszereplőink Dez és Kale szintúgy nagyon kemények. Dez már az első részben felírta magát a "tökös csajszik" nevű listámra, és most sem kellett csalódnom benne. Továbbra is az az önfejű, makacs és önálló nőszemély volt, akit az Érintésben megismerhettünk. Tudom, hogy Kaletől sok molyocska elalél (én nem tartozom közéjük) , most nekem is sikerült megdobogtatnia a szívemet, bár főleg a legvégén. Abban a bizonyos kis utolsó fejezetben, aminek annyira örültem. :)
Egy kicsit sajnáltam letenni a Mérgezést. Miután a legutolsó oldalra értem, tudatosult bennem, hogy messze van még az utolsó rész megjelenése. Így, még egy jó darabig ácsingózhatok, és furdalhat a kíváncsiság, hogy vajon mivel is fog végződni a harmadik rész. Ám nagyban vigasztalt az a kis jelenet, amit Kale szemszögéből vetett papírra Jus. Egy olyan részt sikerült megragadnia ebből a csaknem 450 oldalból, ami véleményem szerint sok molyocskát fog sokkolni. Természetesen már megint függővéggel zárult a könyv. Alig várom, hogy tovább olvashassam ezt a fantasztikus történetet.
Értékelésem: Örülök, hogy a kezembe került a Mérgezés, ugyanis egy baromi jó könyv volt! Már régóta nem olvastam kifejezetten YA műfajban, úgyhogy határozottan felüdülés volt számomra a Denazen 2. Jus Accardo továbbra is hozta a már tőle megszokott szintet, így nem kellett csalódnom. A történet, a cselekményesség magával ragadóvá, letehetetlenné tette a könyvet. Izgalmas, fondorlatos és fordulatos. Sosem tudtam, hogy mi lesz a szereplőink következő lépése. A karakterekkel továbbra is maximálisan meg vagyok elégedve. A romantikus szál továbbra is jól kidolgozott, sőt további plusz elemeket is tartogatott nekünk Jus. Összességében egy nagyon jó könyv volt. Csak ajánlani tudom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.