Darynda Jones - Második sírhant

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.

Oldalak száma: 444

Eredeti cím: Second Grave on the Left

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Charley Davidson 2.

Fülszöveg: Magándetektív, bárpultos... és jól áll neki a halál. Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? A tavalyi év legszellemesebb paranormális románcának második részét a humor és az érzékiség szerelmesei egyaránt imádni fogják!

Véleményem: Az első rész befejezése után izgatottan vártam, hogy megérkezzen a Második sírhant is, és belevethessem magam a folytatásba. Remélem sokkal több dologra derül fény, mint az első kötetben. Na lássuk! ;)

Az előző részhez hasonlóan ebben a kötetben is a nyomozás, a magánnyomozói szakmai vitte előrébb a történetet. Sajnálatomra megint erre került a hangsúly. Ám ebben a részben nem gyilkosságról (nem legfőképpen arról), hanem sokkal inkább egy eltűnt személy megtalálásáról van szó, ami azért keményebb dió. Arról már nem is beszélve, hogy Mimiről, Cookie egyik barátjáról van szó, így mondhatni személyessé válik az ügy Charley számára.
Ám amellett, hogy a nyomozás folyik, folyamatosan megtudunk egy csomó mindent, s velünk egyetemben Charley is értesül olyan dolgokról, melyek kihatnak nem csak az ő, de a világ egész jövőjére. Illetve Charley több olyan dolgot megtud magáról, s felfedezz magán, ami megint csak nem mondható átlagosnak.
Nagyon tetszett ebben a részben az, hogy Darynda rengeteg olyan veszélyes helyzetbe keverte főszereplőinket, hogy néha magam is kételkedtem abban, hogy életben fognak vajon maradni. Ennek köszönhetően a történet kellően feszültté vált, és én magam is sík ideg voltam egyes jelenetek olvasásakor. De pont ezért tetszett.
Úgy érzem, hogy ez a rész sokkal jobban sikerült, mint az előző. Pörgősebb volt, sokkal több mindenre derült fény. Tisztázódnak az események, és többet értünk mi is, olvasók. Ennek ellenére valahogy nagyon lassan haladtam a könyv kiolvasásával. Sokkal lassabban, mint az előző kötetnél. Egyszerűen a felénél abbahagytam, és egy jó ideig pihentettem a könyvet. Nem tudom, hogy miért, hiszen egyáltalán nem rossz. Mégis azt kell mondanom, hogy hangulatfüggő, és nekem nem volt hangulatom hozzá.
Azonban amikor újult erővel nekiláttam az olvasásának, beszippantott, s a 444. oldalig nem is eresztett. Ez a kötet ugyanis kifejezetten a felétől válik igencsak izgalmassá, pörgőssé, titokzatossá. Úgyhogy tessék csak túllendülni azon a bizonyos ponton, s ha ez megtörténik, garantált kikapcsolódást fog nyújtani minden kedves kis molyocskának.
Az előző részben nagyon keveset tudtunk meg Reyesről, ám várható volt, hogy nem lehet több részen keresztül is homályban tartani. Reyes ebben a részben már kapott egy bizonyos mértékű rivaldafényt, főleg a kötet vége felé. És kiderül az is, hogy nem olyan tökéletes, mint első ránézésre tűnt. Hiszen mindenkinek van valami hibája, nem??!
Ami szintén pozitívum, hogy ebben a részben egy hajszálnyival ugyan, de többet kaptunk a Reyes-Charley párosból. Mondjuk, amikor direkt rejtőzködött Reyes, na akkor újból mérséklődött ez a mennyiség...
Az előző résznél említettem, hogy bizonyos szerelmi háromszöget érzek a levegőben. Ez továbbra is így volt. Határozottan az volt a benyomásom, egyes beszélgetésekkor, mintha Garett és Charlotte között valami szikrázott volna. Ám nagyon mellékes szálként kezeli ezt az írónőnk. Nem tudom, lehet hogy csak becsaptak a megérzéseim...
Azonban bár nagyon szerettem ezt a könyvet, voltak vele problémáim is, amiket csak szőrősszívűségből említek meg. Egyrészt Charley humora néhol már kicsit sok volt, de ha nem figyel, s nem keres hibát benne az ember, akkor egy idő után nem is fog feltűnni, zavarni meg pláne nem. Legalábbis nálam ez így volt. Másrészt pedig, az írónő folyamatosan elismétli, egy könyvön belül többször is azt, hogy ki kicsoda, mit csinált, mi főszereplőnk érzése, mintha mi azt nem tudnánk. Ha egy könyvön belül egyszer felelevenít dolgokat, azt mondom, hogy oké, hiszen akár egy év is eltelhet a sorozat részeinek megjelenése között, és akaratlanul is felejtünk. De Darynda érzésem szerint gyogyósként kezelt minket. Húúú! Nagyon idegesítő, én mondom! :(
Ami a könyv befejezését illeti... Megint egy szép lezárást kaptunk, ami jelen esetben akkora függővéggel zárul, mint a ház. Idegtépő egy befejezés, de illik a könyv hangulatához. Nagyon szerettem a Második sírhantot hibával együtt is. Úgyhogy egy ilyen befejezés után nem is kérdéses számomra, hogy megyek olvasni a következő részt. ☺

Értékelésem: Darynda sokat fejlődött az Első sírhanthoz képest. Ez a könyv klaszi sokkal jobb volt, mint az első. Ugyanúgy izgalmas, eseménydús, idegőrlő történetet kaptunk, mely mindenképpen meglepetéseket fog okozni nekünk. Személy szerint bár tetszik a nyomozós része, a szellemek világa, a halál angyal sztori sokkal jobban beszippantott. És végre, ebben a részben többet kaphattunk ebből a világból is. Rengeteg éles helyzet is volt, amikor szereplőink testi épségé miatt aggódtam. Továbbra is imádom Charleyt, de néhol túl humoros akart lenni. Tipikus "a kevesebb, néha több." effektus, amit nagyvonalúan elnézek főszereplőnknek. Reyes továbbra is rejtélyesen szexi, de azért némi infót róla is szolgáltatott írónőnk. A befejezés kikészített. Nem is szövegelek tovább, megyek olvasni a következő részt! ;) Ajánlom!