Susan Ee - Angyalok bukása

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 342

Eredeti cím: Angelfall

Kiadás éve: 2013

Sorozat: Angelfall 1.

Fülszöveg: Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.

Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét. Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

Véleményem: Ki nem szereti az angyalos könyveket? Az apokalipszis történeteket? Azokat, amik csak a túlélésről szólnak, egy leheletnyi románccal elegyítve? - Ha a válaszod mindegyik kérdésre igen, akkor ezt a könyvet neked találták ki! :) Engem a borító, a fülszöveg, és későbbiekben az a rengeteg pozitív ajánlás sarkallott arra, hogy végigolvassam Susan Ee - Angelfall című könyvét. Bár, nem tudom, hogy hogy van ez! Eddig mindig, amikor ajánlottak egy könyvet (nem mellesleg nem egy ember), akkor az valahogy sohasem tetszett. És ... ez sem volt az igazi. :/

Penryn és családja már hat hete menekül. Hiszen a Földet, az emberek világát megtámadták az állítólagos szent lények, akik glóriával a fejükön járnak - kelnek. De ezeknek nincsen glóriájuk. " Szárnyas férfiak. Az apokalipszis angyalai. Természetfeletti lények, akik lerombolták világunkat, és több milliónyi, de lehet, hogy több milliárdnyi embert elpusztítottak. "

Szóval, igen. Az angyalok nem éppen olyan kedves lények, mint az emberek hitték. És most, hogy ennyi mindent elpusztítottak, a fajunknak nem marad más esélye a túlélésre, csak ha vándorol. Ha menti az életét, és kerüli a szárnyas férgeket.

Penryn a csaknem 17 éves lány, a történet főszereplője, kénytelen ugyanígy menekülnie, és védenie a családját. Anyját, akinek nem teljesen épp az elméje, emiatt gyakran küzdenie kell saját démonaival. Illetve húgára, Paigre, aki egy régebbi balesetnek köszönhetően (amit nagy valószínűséggel az anyja okozott) lebénult, így még kiszolgáltatottabb, mint bármely más ember. De Penryn szereti a családját (inkább Paiget) így mindent elkövet, hogy biztonságban tudhassa őket. De ennek érdekében el kell hagyniuk a mostani városukat. De, persze nem mehet simán mindig, minden.

Már majdnem elhagynák a várost, amikor is Penrynék szemtanúi lesznek néhány angyal között kialakult konfliktusra. És túlélésük érdekében a lánynak segédkezni kényszerül egy fehér szárnyú angyalnak, akit végül megszabadítanak társai a szárnyától. De ezek a szárnyas férgek nem érik be ennyivel. Elrabolják Paiget, Penryn húgát is, pusztán bosszúból.

Penryn tehát kénytelen ápolgatni, majd együtt dolgozni a fehér szárnyú angyallal, Rafival. És, amennyiben Raffe is szeretne még az életében (ami mellesleg végtelen hosszú) repülni, akkor ő is rá van szorulva a lány segítségére.

Azt most előre szeretném leszögezni, hogy ez a könyv nem egy könnyed nyári kis olvasmány, amibe akármikor fejest ugorhat az ember. Sőt!!

Elég sok jelenet van, ami szerintem szögegyenesen a hányás faktorral határos, és egy jobb képzelőerővel rendelkező személy menten elzöldülhet. Szóval, csak saját felelősségre!! :DD

Viccen kívül, tényleg elég jól tud ilyen szempontból leírásokat használni Susan, ugyanis valami eszméletlenül durvára sikeredett néhány rész, ami talán először sokkoló, de ha azon túllépett az ember, akkor már szórakoztató (természetesen a maga morbid keretein belül).

Arról nem is beszélve, hogy az írónő milyen szinten belefolyt nemcsak a kannibalizmusba, félholtra rágott tetemekbe, hanem magába a tudományba, amiről nagyon jól tudjuk, hogy rossz kezekben szörnyű dolgokat vihetnek vele végbe. 

És én úgy éreztem, hogy ezekkel az angyal figurákkal nem egy mitológiai lényt akar megfesteni az írónő. Valami sokkal komolyabbat. Minket. Minket, ahogy elpusztítjuk a körülöttünk lévő csodás természetet, a Földet, egymást. Mind önzésünkkel, mind nagyravágyásunkkal.

Persze lehet, hogy valaki azt mondaná rá inkább, hogy egy fantasy/ dísztópia/ angyalos történet csupán, de én ennél többet láttam benne. (Mint mindig mondom, ez ember függő.)

Ha már a függőnél tartunk, ez a kötet, mint oly sok más társa, szintúgy egy tökéletes függővég. Remek!!! :P

Meglepő számomra, hogy mennyire megkedveltem a szereplőket. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy Katyn (J. L Armentrout - Luxen) és Sabán (Moira Young - Blood Red Road) kívül Penryn lett a kedvenc női főszereplőm, főhősöm. Hiszen ilyan lányt nem lehet minden könyvben leakasztani. Hősies, elszánt, makacs, agyafúrt, bátor és harcias tulajdonságaival tényleg ott van a top 3 - as listámon.

Bár, mint minden női főszereplőt, őt is megtudtam volna fojtani egyszer - kétszer. :) De, hál' Istennek sohasem csinált különösebb hülyeségeket, és amiket művelt, azok is inkább aranyosak, mint idegesítőek voltak.

Persze nem felejtkezhetek meg egy újabb álompasimról, Rafiról sem, aki már az első laza beszólásánál (amikor egyébként még félholt volt) megvett magának. És, akármennyire próbálta énének egy nyugodtabb, kedvesebb részét elásni magának, szerintem üvöltött róla a magány. És ez néhány megnyilvánulásában úgyszint kiviláglott.

A románc, .... hát ez sem egy sétagalopp, ha értitek, hogy értem. Bár nem az, az extra bonyolult kategória, azért ettől is égnek állt néha a hajam. Bár az indok mindent megmagyaráz.

Rafi (remélem hogy nem lövök le evvel semmi poént) egy arkangyal, így sok mindenben az ő vállát nyomja a felelősség. És bizonyos szabályok miatt, az angyalok nem szerethetnek, érintkezhetnek az ember leányaival. Rafinak volt annak idején a feladata, hogy minden olyan gyermeket, angyalt és asszonyt megbüntessen, akik fittyet hánytak a szabályokra. Ennél fogva senki sem ismerheti jobban ezen büntetést, mint Rafi.

Így még csak természetes is, hogy nem érdeklődik különösebben Penryn iránt. De az a bizonyos jelenet a könyv vége felé teljesen kiengesztelt, és azt kell mondjam, hogy jobb is így, hogy a szerelmes jelenetek száma a nullát ütötte. Valahogy el sem tudnám képzelni ezt másképp.

A fantázia a könyvben igazán előtérbe került, ami nem is tehetett volna boldogabbá. Susan igazán egyedi lényeket alkotott. Mert elszabadulni a hétköznapitól, a megszokottól, és ennek köszönhetően mindenféle mutáns, humanoid skorpió szörnyeket kaphattunk. Amiknek különösen a kötet vége felé nagy szerepük lesz a történetben.

Ugyan azt sem mondhatom, hogy tökéletesen lenne kivitelezve, hiszen alig tudtunk meg valamicskét az angyalokról, a kasztokról, az ördögről.

Ami viszont rettentően tetszett, hogy pl. Rafi nem Isten hívő, hiszen nem találkozott még vele, akkor meg minek higgyen benne. Végre!!!! Sohasem értettem, hogy miért kell minden angyalnak ismernie a teremtőt.

És néhány szót szeretnék még ejteni a kötet végéről. Azon kívül, hogy függővég, egy teljes káosz is egyben. Elég durvára sikeredett a befejezése (persze azért olyanra, hogy a magamfajta megvegye a következő részt is. :D ) ami a Fészek bejutásától egyre csak izgalmasabb, morbidabb lett. Mindenesetre tuti, hogy elolvasom a következő részt is, aminek megint nagyon imádom a borítóját. ;)

Értékelésem: Ez egy olyan történet, amitől elolvadsz, rettegsz, izgulsz egyszerre. Azonnal beleszeretsz Rafiba, és titkon szurkolsz Penrynnnek, hogy megtalálja a húgát, és talán a szerelmet is. :D Letehetetlen volt, amit szerintem bizonyít is, hogy csak egy napra volt szükségem, és már ki is olvastam. A fantasy dúskál az újdonságokban, olyan lények kerülnek felszínre, amire nem számíthat az ember. A leírások már ijesztően (szó szerint) jók, hitelesek. (amihez minimum egy hányózacskó javasolt) :DD A szereplők egyediek, imádni valóak. Az elejétől a végéig csak őket akarod minél jobban megismerni, és amikor már vége, az amúgy is tőkeletes függővégű kötetnek, akkor már sajnálod, hogy csak ennyi időt tölthettél velük. És, igen .. nekem hiányozni fog Rafi, az új könyves álompasim. ♥ És, hogy miért vonok le egy fél pontot? Mert bár imádtam, ez nem egy olyan típusú könyv, amit szívesen sokszor újraolvasnék. Mindenkinek ajánlom!!! :DD