Kiera Cass - Az Igazi

Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK.KFT.

Oldalak száma: 348

Eredeti cím: The One

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Párválasztó 3.

Fülszöveg: A PÁRVÁLASZTÓ KEZDETEKOR A LÁNYOK MÉG 35-EN VOLTAK. DE KÖZÜLÜK CSAK 1 NYERHET. Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe - vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet - és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért. "Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére. Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."

Véleményem: A második rész, Az Elit után némi kétellyel álltam neki a könyv olvasásának. Ugyanis, ha egy szóval tudnám jellemezni, akkor azt mondanám, hogy Az Elit unalmas volt, és kétségkívül nem ezt vártam tőle. Remélem Az Igazi teljesen más érzelmeket fog kiváltani belőlem!

America végre rájött arra, hogy Maxonért mindent el fog követni, és hogy mostantól komolyan fogja venni a Párválasztót. Ahogy élesedik a helyzet, mivel már csak 4 - en maradtak, egyre nagyobb a nyomás az összes lányon, főleg Americán, aki minden feladatot elég sajátságos mondom szokott kivitelezni. De nemsokára kiderül, hogy ki lesz a hercegné, kié lesz a korona, kié lesz Maxon, ki fog uralkodni a népen. És ezek önmagukban is gyomorforgató dolgok, ami miatt jócskán van okuk izgulni.

Emellett America fejébe veszi azt is, hogy véget vetett a Párválasztónak, és térde kényszeríti Maxont, több - kevesebb sikerrel.

De, ha ez mind nem lenne elég, a lázongások is folytatódnak. A Déliek még nem adták fel, és céljuk, hogy véget vessenek a Párválasztónak, ezáltal meggyöngítve a királyi családot, a népet. De sem America, sem Maxon nem hajlandó engedni az elnyomásnak.

America lesz a nép kedvence, hiszen ő sohasem azt mondja, amit kéne, hanem mindig azt, amit helyesnek gondol. A népnek harcolnia kell!

A könyv az elejétől egész a végéig teljesen más kisugárzással bírt, mint Az Elit. Már az első oldalon izgultam, rágtam a körmöm és csüngtem az írónő minden szaván, olyannyira, hogy egy igen hosszú éjszaka alatt végeztem a kötettel, és már bánom is, hogy ennyire gyors voltam. Most már vége van a trilógiának, és nem olvashatok már többet róluk, maximum a novellákban. Szomorú pillanat ez számomra! :C

Na, de térjünk a lényegre! Az eddigi kötetek ugyan inkább magára a Párválasztóra, a romantikára, szerelemre épültek. De Az Igaziban előtérbe került az a téma is, ami engem oly régóta izgatott, a háborúra, a lázadókra.Ugyan az első kötetben is visszatérő elem volt a háború gondolata, úgy vélem mégiscsak ebben teljesedett ki csak egészen. És természetesen Americát akarva sem lehetett visszatartani az Északiaktól (a jó lázadóktól) így nem kevés szívdobogtató jelenetnek lehettünk tanúi.

Ha már szívdobogtatónál tartunk, akkor meg kell említenem az Elit tagjait: Elise, Kriss, Celeste és szerintem egyértelmű, hogy America. Aki olvasta már ezt a könyvet, az tisztában van vele, hogy a lányok milyen jellemmel bírnak, de én nem szeretnék ebbe belefolyni. Mégis, szerintem említésre méltó tény, hogy a lányok a kezdeti ellenségeskedés, gonoszkodás után, egy rövid beszélgetés követően, mennyire békésekké voltak képesek válni. És, hogy mennyire önzetlenül tudnak viselkedni a másikkal. Sőt, nem hazudok, ha azt mondom, hogy legjobb barátnőkké váltak a legvégére, olyannyira, hogy bármelyikük lett volna a hercegné, a többiek örültek volna a sikerének. 

Ami pedig a karaktereket illeti, nem tudom eldönteni, hogy mi a helyzet velük. A Párválasztóban imádtam, Az Elitben utáltam, és most megint imádom őket.

Végre összeszedték magukat, nem voltak annyira betojik, és cselekedtek. Hurrá!! Pozitívumként ért, hogy eldöntötték, mit akarnak csinálni, és végre egyszer tartották magukat ahhoz!!! A régi Americát is visszakaptam, nagy örömömre :) Végre megint éreztem azt a tűzet, ami benne éget. Nem volt többé határozatlan, tutyimutyi kislány. Végre tudta mit akar. Hallelujah!! America kétségetelenül hercegné alkat volt, amit szinte mindenki látott, kivéve őt. A cselekedeteiről nem is beszélve.

" Nem az számít, hogyan ítéled meg a saját jellemedet, hanem egyedül az, hogy mit kezdesz vele. "

Ami Maxont illeti így a végére ő is teljesen megérett. És érezhető volt a szeretete. Imádtam, ahogy apróságokkal halmozza el Americát. Azt már kevésbé, hogy nem merte kimondani azt a bűvös szót, amit mindenki hallani akart. Köztük én is!!! :) De megvolt a maga bája ennek az egész "nem merem kimondani, mert az lehet, hogy mindent megváltoztat köztünk" dolognak. Függetlenül attól, hogy néha mennyire tudott idegesíteni! ;)

Muszáj beszélnem egy nagyon kicsit Celesteről. Akit én magam a "boszorkány" néven emlegettem az egész sorozat során, de most, hogy kiderültek a turpisságok, egész megkedveltem, sőt még sírtam is érte, de nem akarok Spoilerezni, úgyhogy csak ennyit mondok.

A romantika az egész sorozat alatt inkább idegesített, mint feldobott volna. De Az Igaziban teljesen más szemszögből voltunk kénytelenek ezt az egészet látni. És azt kell, hogy mondjam az írónő ebben a kötetben nagyon jól feltalálta magát. Olyan sok kiszámíthatatlan helyzet volt ebben a kötetben, hogy nem túlzok, amikor azt mondom, hogy nem voltam képes letenni a könyvet.

Az érzelmek nemcsak a szereplőkőn, de gyakran rajtam is eluralkodtak. Könnyem, taknyom egybefolyt a zokogástól, nem egyszer. És örültem neki, hogy Kiera ilyen érzéseket tudott kiváltani belőlem a történet során.

A szerelmi szállal kapcsolatos bonyodalmakat pedig náci könnyedséggel oldotta meg, és igen, túljárt az eszemen. Nem tudtam, hogy miként oldja meg, de a választása nagyon is elegánsra sikeredett. Egyszóval csak gratulálni tudok. :)

Kedvenc szereplő: America, Maxon, Celeste

Kedvenc jelenet: túl sok volt ahhoz, hogy mindet leírhassam :)

Legrosszabb jelenet: a megható részek, de azok voltak egyben a legjobbak is :)

Értékelésem: Nem tudom mit mondhatnék erről a sorozatról. Sajnálom - e, hogy véget ért? Abszolút! Olvasnám tovább? Naná! Imádtam - e minden egyes szavát? Teljes mértékben! De sajnos véget ért, és már csak a novellákkal boldogíthatom magam. :(: Imádtam ezt a fajta kiteljesedését a történetnek, ahogy a lezárását is, a karakterekben mostanra már kialakult józanságot, és a magas pulzusszámot, amit kiváltott belőlem. Faltam a sorait, és daruval sem lehetett volna elmozdítani a könyv mellöl. Sírtam, nevettem, együtt éreztem a szereplőkkel. És legnagyobb meglepetésemre az általam legjobban utált személyt Kiera egy másodperc alatt az egyik kedvenc szereplőmmé tette. Ez is arról tanúskodik, hogy Kiera milyen ügyes író. És ez a kötet, majdnem teljesen képes elfeledtetni velem az Elit által okozott csalódásomat. Majdnem.... A szerelmi szálra Kiera rendkívül elegánsan tett pontot, ami mondhatni újabb krokodil könnyeket ébresztett a szemem sarkában. Imádtam!! És ajánlom mindenkinek!!!!!!!!!!!! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥