Holly Black - A gonosz király

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ

Oldalak száma: 360

Eredeti cím: The Wicked King

Kiadás éve:2019

Sorozat: A levegő népe 2. 

Fülszöveg: Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a háttérből irányít. Tündérfölde folyamatosan változó politikai szövetségei között még akkor is nehéz lenne lavíroznia, ha Cardan mindenben engedelmeskedne neki. Csakhogy a király mindent megtesz annak érdekében, hogy megszégyenítse Jude-ot, és aláássa a hatalmát, hiába nyűgözi le továbbra is a lány. Amikor egyértelművé válik, hogy egy Jude-hoz közeli személy el akarja őt árulni, és ezáltal veszélybe sodorná nemcsak a saját, hanem az összes szerette életét, Jude kénytelen az áruló után nyomozni – miközben a Cardan iránt érzett bonyolult érzelmeivel is viaskodik –, hogy halandóként magánál tarthassa a hatalmat a tündérvilágban. Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre.

 

Alig, hogy végére értem az első rész, A kegyetlen herceg olvasásának, rögtön kaptam is a kezembe a következő részt. Az előző kötetben ugyanis elég sokat sejtetően és izgalmasan értek véget a dolgok, kellőképpen felcsigázott Holly, hogy azonnal tovább is olvassam Cardan és Jude történetét.

Azt kell, hogy mondjam, hogy az első rész befejezése után nem egészen ilyen második kötetre számítottam. Persze továbbra is nagyon élveztem Holly történetét, továbbra is tele volt csavarokkal, ármánykodással, harccal, küzdelmekkel, árulással és minden földi jóval, amit csak szeretnénk.

Jude fortélyának köszönhetően Cardan lett az új nagykirály, aki hűséget esküdött a lánynak egészen pontosan egy évre és egy napra. Ez idő alatt teljesíti a lány követeléseit, aki mint udvarmester tartózkodik az udvarban. Mind nagyon jól tudják, hogy rengeteg ellenállásra és akadályra számíthatnak, hiszen Cardan az új király, akit gyengekezűnek, élvhajhásznak tart környezete…

 

Igazándiból a kötet elején nem sok minden történt, az első rész befejeztéhez képest eltelt fél év, ami azt jelentette, hogy további fél év van már csak hátra Jude és Cardan egyességéből.  A várt feszített tempó helyett azonban viszonylag lagymatag volt a kötet első fele. Jude igyekszik saját szájíze szerint egyben tartani Cardant és Tündérföldét, na meg a saját pozícióját. Igyekszik megvédeni az öccsét, a családját, valamint megfizetni azoknak, akik nem a kellő tisztelettel bánnak vele. Jude jelleme már az első részben is megfogott, ám ebben a kötetben egyszerre lett finomabb a modora, valamint kegyetlenebb a bosszúállása. Rendkívül érdekes karakter… És persze ott van Cardan is, aki lényegében bábukirályt játszik. Ahogy az első részben, úgy itt is az a benyomásom volt, hogy bár fontos eleme a történetnek, Holly mintha mindig igyekezne a háttérben tartani őt. Fentebb említettem is, hogy nem ilyen folytatásra számítottam, ugye? Ezt úgy értettem, hogy reméltem Cardan nagyobb részben fog szerepelni. Azt gondoltam, hogy előtérbe kerül majd, folyton egymás torkának esnek majd Jude-dal, ehelyett szinte az összes jelenetben Judé a főszerep. 

A romantikus szálat is szeretném megemlíteni, ha már itt tartunk. Azon kevés jelenetben, amiben Jude és Cardan együtt szerepelt, sütött belőlük az egymás iránti vágy. Egyfolytában ott volt az a bizonyos szikra, ami bármikor kigyulladhatott volna. Ebben a részben többször is sikeresen közeledtek egymás felé, ám Holly szeretett minket bizonytalanságban tartani. Itt elsősorban arra gondolok, hogy nem volt teljesen egyértelmű számomra, hogy szereplőink között meddig is mentek el a dolgok… 

Továbbra is lenyűgözött Tündérfölde, illetve annak részletgazdagsága. Már az előző kötetben sem lehet panasz a megalkotott világra, ám Holly ebben a kötetben tovább szélesítette a perifériánkat. Méghozzá a mélyföldiekkel, sellőkekkel, fókákkal. Jól bemutatta az ellenséget, s személy szerint nekem a víz alatti rész tetszett az egyik legjobban. De persze a tündér esküvő, illetve a folytonos tivornyázás is kellemes, szórakoztató hangulatot építettek fel bennem.

  Mégis a legizgalmasabb rész a kötet utolsó száz oldala, ahol Holly olyan cselekményt épített fel, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Egyszerre éreztem aggódást, rémületet, hogy nehogy baja legyen a mi kis királyocskánknak. Majd megnyugvást, meglepettséget Cardan és Jude között kialakul kapcsolaton. Végül pedig volt az a „pofám leszakad” érzés, amikor rájöttem, hogy itt bizony nem kis csavarral rukkolt elő Holly. Élvezetes, fondorlatos befejezést kaptunk azt kell mondanom. Alig várom, hogy a következő részt is olvassam. Megyek is! 😊

Összességében: Az első rész nagyon tetszett, így nem is volt kérdés, hogy a következőt is elolvasom. A gonosz király eleinte lassú, majdhogynem lagymatag volt. Utána azonban beindultak az események és meg sem álltak egészen az utolsó oldalig. Holly a mélytengeri résszel tovább szőtte világa rejtelmeit, amik egyszerre voltak borzongatóak és érdekesek is. Nem volt hiány árulásban, fondorlatokban, cselekben, csalásokban és csatákban sem. Nem győztem kapkodni a fejem a kötet második felében, kiemelten az utolsó 100 oldalban, ahol aztán egymást követték a fordulatok. Nagyon ajánlom mindenkinek, szórakoztató, izgalmas, olvasmányos történet.