Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.Oldalak száma: 272
Eredeti cím: Eve & Adam
Kiadás éve: 2014
Sorozat: önálló regény
Fülszöveg: Kezdetben vala az alma. Azután a baleset, a szörnyű, bénító sérülés és a kórház. Evening Spiker alig nyeri vissza az eszméletét, amikor egy furcsa fiú már ki is viszi a kórházból, és sietve az édesanyja kutatóintézetébe, a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyárba szállítja. Itt Eve-nek más dolga sincs, minthogy gyógyuljon, és elviselje a kísérteties elszigeteltségét, amelyet csak uralkodó természetű anyja, egy furcsa orvoscsapat és az ideszállításában közreműködő titokzatos fiú szakít meg időről időre. Amikor Eve már azt hiszi, biztosan meghal bár nem éppen a sérüléseitől, hanem az unalomtól anyja különleges feladatot bíz rá: meg kell terveznie a tökéletes fiút.
Eve egy az emberi genetika oktatására kifejlesztett lenyűgözően aprólékos szimuláció segítségével nekiáll, hogy tetőtől talpig megtervezzen egy fiút: a szemét, a haját, az izmait, sőt még az agyát és a lehetséges személyiségjegyeit is. Éva megtervezi Ádámot aki maga lesz a tökély, a tökéletes emberpéldány, a tökéletes pár vagy mégse?
Véleményem: Mostanában elég sok film készült ebben a témában. Egy új létforma mesterséges előállítása pedig minden sci-fi kedvelő számára érdekfeszítő téma. Alig várom, hogy belevethessem magam ebbe a könyvbe, és kíváncsian várom, hogy szerzőpárosunk milyen elképzelést fog megeleveníteni előttem. Csapjunk is bele! Lássuk, milyen volt számomra az Éva és Ádám című könyv!
Szerintem mindent elmond egy könyvről az, hogy hogyan kezdődik. Általában itt több fejezetre gondolnék, de az Éva és Ádámról már az első mondat is mindent elárul. Csupán csak egy mondatot kellett elolvasnom ebből a kötetből, s már tudtam hogy furcsa módon, de tetszik a könyv, és rengeteg meglepetést fog még előttem tartogatni. Szerzőpárosunknak ugyanis sikerült úgy belecsapnia a lecsóba, mely engem egyből megvett magának, felkeltette az érdeklődésemet, s talán pont emiatt rettentő gyorsan átrágtam magam ezen a könyvön.
A kezdeti gyors indulás, hál' Istennek az egész könyvre kihatott. A kötet elejétől a végéig pörgős, kiszámíthatatlan, cselekmény dús és izgalmas volt. Csak úgy faltam a sorokat.
Bár azt be kell vallanom, hogy nem teljesen erre a történetre számítottam, amikor kezembe vettem a könyvet. Én valami sokkal posztapokaliptikusabb környezetet, vagy sokkal komolyabb szereplő gárdát reméltem ettől a történettől. Pedig jelen időben, jelen helyzetekben játszódik. Ellenben kaptunk egy olyan szervezetet, amiről okkal elmondható az, hogy futurisztikus. Olyan érzésem volt, hogy a labor, illetve az a technológia, melyet szerzőink lefestettek előttünk, teljesen más világ. Szerencsére nem maradt egyetlen egy kérdésem sem ezt illetően, hiszen szerzőpárosunk nemes egyszerűséggel mindenbe beavatott minket.
Amit negatívumként tudok említeni, az nem más mint a szereplők egyénisége. Senkit nem sikerült megkedvelnem Solon kívül. Illetve annyi, hogy sokkal jobban átjött volna a történet, hogyha nem 16-17 éves fiatalok játszanak a természettel, s annak szabályaival, hanem egy fokkal idősebb korosztály.
Ám ennek a könyvnek az volt a lényege, hogy megmozgassa az olvasó fantáziáját. Jó magam ténylegesen eltöprengtem azon, hogy vajon tényleg már most létezik ilyesfajta technológia? Vajon képesek lennénk létrehozni a mesterséges intelligenciát? Egy lélegző, érző lényt? El tudnánk játszani Isten szerepét? Kérdések, kíváncsiság. Ez tesznek minket azzá, aki vagyunk. De vajon, amit teremtenénk, az is képes lenne ezekre?
Szeretem a sci-fi-ket. Pont azért, mert elgondolkodtatja az olvasót. És mint minden sci-fi-ben, úgy ebben is találkozunk titkokkal, cselszövéssel, ármánykodással, és persze rengeteg komoly, sürgősen megoldandó problémával.
Már a történet elején kaptunk egy bizonyos fő gonoszt, aki rettenetes dolgokat művelt. Rosszul bánt főszereplőinkkel. Ám ne higgyetek el mindent. Katherine és Michael ugyanis sokkal ravaszabb, mint hinnétek. Ők ketten úgy csűrték, csavarták a szálakat, ahogy csak szerették volna. Pont emiatt rengetegszer meglepődtem, estem pofára és zavarodtam össze. Ám kétség kívül a fináléban az a bizonyos csavar volt az, ami vitte a pálmát.
Nagyon szerettem Katherine és Michael írásmódját. Egyrészt nagyon humorosan, meglepően szarkasztikusan írnak mindketten. Sokat tudtam kuncogni szereplőink marhaságain. Illetve imádtam, hogy váltott nézőpontban íródott. Így egyszerre élhettem, és érezhettem együtt mindkettejükkel (Eve-vel és Solo-val).
Szintén pozitívum, hogy szerzőink nem maradtak meg annál, hogy csak a Biotech-et mutassák be nekünk tüzetesen. Örültem neki, hogy Eve barátai is bekerültek a képbe és jó sok kalamajkát okoztak. Ettől volt az egész számomra hihető, valóságos.
Ha már a valóságnál tartunk... Mint minden könyvben, úgy ebben is fellelhettünk romantikus szálat. Bár nem mondom, hogy uralta a kötetet, de bizonyos morzsányi kis rész ennek is jutott. Egy harmat gyenge szerelmi háromszögnek is szemtanúi lehettünk, mely jobb lett volna ha kimarad a történetből. Ettől függetlenül Eve és Solo között lévő szikrákkal egyáltalán nem volt semmi bajom.
Ami a befejezést illeti, teljesen meg vagyok vele elégedve. Korrekt módon lett vége a történetnek. Kaptunk megfelelő mennyiségű sokkoló információt, de a végén akkor is a Happy End felirat díszelgett. Mosollyal az arcomon csuktam be a könyvet.
Értékelésem: Nem merem állítani, hogy ez volt az eddigi legjobb sci-fi könyv, amit olvastam, de nem is a legrosszabb. Jó volt. Kaptunk izgalmakat, pörgős cselekményt, különös elképzeléséket, rengeteg elgondolkodtató kérdést, amin emészthetjük magunkat. Pontosan arra volt jó, aminek írták. Élvezed, elgondolkodsz rajta, majd kezedbe veszel egy másik könyvet.
A szereplők nem kerültek közel hozzám, Valahogy mindegyik vagy fura volt, vagy éretlen. Az elképzelés tetszett. Adam tervezése nagy szerepet kapott a könyvben, és ezek a részek kifejezetten élvezhetőek voltak. A szerelmi háromszög nagyon gyenge volt. A csavarok kiszámíthatatlanok. A váltott szemszöges írásmód továbbra is a kedvencem. Humoros, szarkasztikus párbeszédek tették csak igazán élvezhetővé a könyvet. A befejezés korrekt, lezárt. Egyszeri olvasásra tökéletesen alkalmas. ☺
Szerintem mindent elmond egy könyvről az, hogy hogyan kezdődik. Általában itt több fejezetre gondolnék, de az Éva és Ádámról már az első mondat is mindent elárul. Csupán csak egy mondatot kellett elolvasnom ebből a kötetből, s már tudtam hogy furcsa módon, de tetszik a könyv, és rengeteg meglepetést fog még előttem tartogatni. Szerzőpárosunknak ugyanis sikerült úgy belecsapnia a lecsóba, mely engem egyből megvett magának, felkeltette az érdeklődésemet, s talán pont emiatt rettentő gyorsan átrágtam magam ezen a könyvön.
"Éppen egy alma jár az eszemben, amikor a villamos elüt, levágja
a lábam, összezúzza a bordáimat, a kezemet pedig felismerhetetlen,
nedves vörös cafattá változtatja."
A kezdeti gyors indulás, hál' Istennek az egész könyvre kihatott. A kötet elejétől a végéig pörgős, kiszámíthatatlan, cselekmény dús és izgalmas volt. Csak úgy faltam a sorokat.
Bár azt be kell vallanom, hogy nem teljesen erre a történetre számítottam, amikor kezembe vettem a könyvet. Én valami sokkal posztapokaliptikusabb környezetet, vagy sokkal komolyabb szereplő gárdát reméltem ettől a történettől. Pedig jelen időben, jelen helyzetekben játszódik. Ellenben kaptunk egy olyan szervezetet, amiről okkal elmondható az, hogy futurisztikus. Olyan érzésem volt, hogy a labor, illetve az a technológia, melyet szerzőink lefestettek előttünk, teljesen más világ. Szerencsére nem maradt egyetlen egy kérdésem sem ezt illetően, hiszen szerzőpárosunk nemes egyszerűséggel mindenbe beavatott minket.
Amit negatívumként tudok említeni, az nem más mint a szereplők egyénisége. Senkit nem sikerült megkedvelnem Solon kívül. Illetve annyi, hogy sokkal jobban átjött volna a történet, hogyha nem 16-17 éves fiatalok játszanak a természettel, s annak szabályaival, hanem egy fokkal idősebb korosztály.
Ám ennek a könyvnek az volt a lényege, hogy megmozgassa az olvasó fantáziáját. Jó magam ténylegesen eltöprengtem azon, hogy vajon tényleg már most létezik ilyesfajta technológia? Vajon képesek lennénk létrehozni a mesterséges intelligenciát? Egy lélegző, érző lényt? El tudnánk játszani Isten szerepét? Kérdések, kíváncsiság. Ez tesznek minket azzá, aki vagyunk. De vajon, amit teremtenénk, az is képes lenne ezekre?
Szeretem a sci-fi-ket. Pont azért, mert elgondolkodtatja az olvasót. És mint minden sci-fi-ben, úgy ebben is találkozunk titkokkal, cselszövéssel, ármánykodással, és persze rengeteg komoly, sürgősen megoldandó problémával.
Már a történet elején kaptunk egy bizonyos fő gonoszt, aki rettenetes dolgokat művelt. Rosszul bánt főszereplőinkkel. Ám ne higgyetek el mindent. Katherine és Michael ugyanis sokkal ravaszabb, mint hinnétek. Ők ketten úgy csűrték, csavarták a szálakat, ahogy csak szerették volna. Pont emiatt rengetegszer meglepődtem, estem pofára és zavarodtam össze. Ám kétség kívül a fináléban az a bizonyos csavar volt az, ami vitte a pálmát. Nagyon szerettem Katherine és Michael írásmódját. Egyrészt nagyon humorosan, meglepően szarkasztikusan írnak mindketten. Sokat tudtam kuncogni szereplőink marhaságain. Illetve imádtam, hogy váltott nézőpontban íródott. Így egyszerre élhettem, és érezhettem együtt mindkettejükkel (Eve-vel és Solo-val).
Ha már a valóságnál tartunk... Mint minden könyvben, úgy ebben is fellelhettünk romantikus szálat. Bár nem mondom, hogy uralta a kötetet, de bizonyos morzsányi kis rész ennek is jutott. Egy harmat gyenge szerelmi háromszögnek is szemtanúi lehettünk, mely jobb lett volna ha kimarad a történetből. Ettől függetlenül Eve és Solo között lévő szikrákkal egyáltalán nem volt semmi bajom.
Ami a befejezést illeti, teljesen meg vagyok vele elégedve. Korrekt módon lett vége a történetnek. Kaptunk megfelelő mennyiségű sokkoló információt, de a végén akkor is a Happy End felirat díszelgett. Mosollyal az arcomon csuktam be a könyvet.
Értékelésem: Nem merem állítani, hogy ez volt az eddigi legjobb sci-fi könyv, amit olvastam, de nem is a legrosszabb. Jó volt. Kaptunk izgalmakat, pörgős cselekményt, különös elképzeléséket, rengeteg elgondolkodtató kérdést, amin emészthetjük magunkat. Pontosan arra volt jó, aminek írták. Élvezed, elgondolkodsz rajta, majd kezedbe veszel egy másik könyvet.
A szereplők nem kerültek közel hozzám, Valahogy mindegyik vagy fura volt, vagy éretlen. Az elképzelés tetszett. Adam tervezése nagy szerepet kapott a könyvben, és ezek a részek kifejezetten élvezhetőek voltak. A szerelmi háromszög nagyon gyenge volt. A csavarok kiszámíthatatlanok. A váltott szemszöges írásmód továbbra is a kedvencem. Humoros, szarkasztikus párbeszédek tették csak igazán élvezhetővé a könyvet. A befejezés korrekt, lezárt. Egyszeri olvasásra tökéletesen alkalmas. ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.