Andrea Cremer - Az őrzők

Kiadó: EGMONT-HUNGARY KFT.

Oldalak száma: 472

Kiadás éve: 2011

Sorozat: Nightshade 1.

Fülszöveg: Calla Tor, a félig ember, félig farkas tizenéves lány sorsa szinte a születésekor megpecsételődött: miután befejezi az iskolát, Ren Laroche, a szívtipró vérfarkas társa lesz. Alig néhány héttel a kitűzött esküvő előtt azonban Calla, az Őrzők törvényeit áthágva, megmenti egy kiránduló fiatalember életét. És Shay Doran ellenállhatatlanul vonzza őt... A lány kételkedni kezd kijelölt sorsában, és egész addigi életének értelmében. Ugyanakkor azt is tudja, ha a szívére hallgat, elveszíthet mindent. Még az életét is. Megéri-e a tiltott szerelem a legnagyobb áldozatot?

Véleményem: Nem túl sok vérfarkasos könyvvel találkoztam még, pláne nem olyannal, amiben teljesen elmarad az erotika. Szóval ezen felbuzdulva olvastam el a könyvet is. Hiszen nem lehet mindig vámpíros könyveket olvasni, néha kell a változás is.

Az alapsztori, miszerint Calla, a főszereplőnk, egy nőstény alfa, de mindemellett egy majdnem 18 éves lány, akit egész életében elnyomtak, és minden olyan dolgot, ami a randizással kapcsolatos, betiltottak számára.

Mindez egyetlen célt szolgálva, méghozzá az egyesülését, ami olyan érdekházasságféle, ami a Bane - falka és a Nightshade - falka fiataljainak egyesülése, egy új falka teremtése lenne a célja. Az új falka, a Haldis - falka alfái Calla és Ren lennének. És fontos feladatot kapnának a vigyázóktól, mint az előző generációk is.

A feladat nem más lenne, minthogy (tömören) pusztítsák a keresőket, a vigyázók ellenségeit.

De persze Calla bizonytalan ezzel az egész házassággal, az egyesüléssel kapcsolatban, amit Rennel kéne kötnie. Ráadásul az sem segít, hogy Calla találkozik egy rejtélyes fiúval, akit nem egyszer meg is ment, és még a vigyázók is a védelmét szeretnék a fiúnak, Shaynek. 

Shay életére törnek, nem is egyszer, így a vigyázók parancsára Calla feladata az, hogy védelmezze a srácot. De, míg együtt vannak rengeteg titokra rájönnek, olyanokra, amiket a vigyázók minél jobban el akartak titkolni. És a sok együtt töltött idő alatt meg is kedvelik egymást, ami tekintve, hogy Calla már gyermekkora óta el van jegyezve, talán nem a legjobb ötlet részükről.

A könyv alapvetően a vérfarkasokról, a farkasfalkák felépülésről és a farkasok elnyomásáról szólt.

Emellett nagy szerepet kapott a szerelmi szál is, de erről majd később.

Szóval maga a fantasy kifogástalan volt. Nem volt sem klisés, sem pedig unalmas. Érthetőnek és logikusnak találtam.

A farkasok, még régen segítettek egy nagy mágusnak, vagy minek, ennek köszönhetően a mágus felajánlotta a farkasnak, hogy segít neki, amennyiben hajlandó őt hűségesen és kitartóan segíteni, pontosabban szolgálni.

Legalábbis egy ehhez hasonló legendát olvashatunk a könyvben. Ez a farkasok és a vigyázók közös története. De a vigyázok hamarosan fellázadtak a munkájuk ellen, hogy az embereket védjék, így, mint mindig, keletkezett két csoport. A vigyázóké, és a keresőké. A könyv nagyban próbálja bemutatni nekünk a csatákat, és szerintem sikerült átadnia az utálatot is, ami a két csoport között érezhető.

A farkasok tehát teljes elnyomásban élnek, de ők szentül hiszik, hogy a jó ügyet szolgálják, és hogy amit tesznek az csakis. és kizárólag jó lehet.

És itt jön a képbe Shay, aki amúgy semmit sem tudott erről a világról, de mégis ő lesz a megoldás, hogy több dologra fény derüljön.

Imádtam a fantasy részeket, azok voltak a kötet fénypontjai. Hál' Istennek sok ilyen résszel találkozhattunk.

Andrea ugyanis nem állt meg a vérfarkasoknál, hanem ijesztőbbnél ijesztőbb lényeket is beletett, akik tulajdonképpen a vigyázók szolgáival voltak, a legyőzhetetlennek, akik miatt a falkák nem voltak hajlandóak lázadni, felkelést szítani.

Voltak például kimérák, succubusok, incubusok, szárnyas démonok tömkelege és a kedvenceim, akiket nagyon is hiányoltam az összhatásból, a lidércek. És el ne felejtsem az óriás pókokat, amiktől a hideg futkosott a hátamon, és szinte teljesen átéreztem a farkasok félelmét, amikor meglátták azt a dögöt.

De persze volt egyéb fantasy elem... Engem például feldobott az is, hogy nem csak simán meg kell harapniuk a farkasoknak valakit, hogy átváltozzon, hanem Andrea még bonyolította is a dolgot. HURRÁ!!!

Viszont a vigyázókról, és a keresőkről olyannyira keveset tudtunk meg, hogy szinte elszomorított, pedig elég fontos elemei a kötetnek, de reménykedem benne, hogy a következő részben ez már másképp lesz.

És itt van, minden könyvem kedvenc része,(de ebben tuti, hogy fantasy jobban tetszett) a szerelmi szál.

Hát mit ne mondjak, nem voltam elvágódva ettől a szerelmi szálaktól. Az egész ott kezdődik, hogy érdekházasság, de az még annyira nem zavart. De ott van ez a Ren, aki egy szoknya pecér volt, egész eddigi életében. De persze, ahogy közeledik az idő, amikor összeházasodnak, na akkor már el kezd udvarolni, ami szerintem tökre érthető. De naná, hogy Callának el kell taszítania magától, hiszen enélkül nem is lenne érdekes. Viszont ezt úgy csinálja, hogy neki is nagyin tetszik a fiú.

Közben bejön a képbe Shay, a kis ártatlan gyerek, aki egyből vonzalmat ébreszt Callában. Durván kétszer beszélget a fiúval (akkor is mindig elküldi a francba), mikor kijelenti, legalábbis önmagában, hogy szereti ezt a srácot, és kell neki a közelsége. Ennél már csak az volt furább, hogy ezután a kijelentés után. mintha elfelejtené, hogy mit érez iránta, csak azt tudja, hogy csókolni, érinteni szeretné (na körülbelül itt lettem tengeri beteg, ettől a sok érzelmi kilengéstől) és csakis rá vágyik. Aztán a végén rájön arra, hogy mi a helyzet, szóval fura volt ez az egész.

A szereplők, hát valahogy nem lettek a kedvenceim, hogy őszinte legyek. Nekem Calla valahogy túl önfejű, önző mondjuk nem, de nagyon nem tartottam korrektnek, hogy az egyiknek az mondja, hogy szeretlek, a másikat pedig szédíti tovább, ahelyett hogy igazat mondana. Ez leginkább a könyv legvégén zavart, a Rennel való beszélgetésnél.

Amúgy nem volt rossz fej, ezenkívül mindig elmondta, ha valami bántotta, bár tényleg kénytelen volt ezt több alkalommal magában tartania és titkolnia.

Pozitívum, és ezért egy picit meg is kedveltem, hogy sohasem keverte bajba a többieket, mindig mások érdekét is nézte. És ha nem is esett jól neki, hogy hazudnia kellett, mégis megtette a testvére, és a falkája, a baráti érdekében.

Ren. Mondhat akárki akármit, szerintem ő tényleg egy kedvelhető személyiségnek számított ebben a könyvben, annak ellenére, hogy nem a húségésegéről volt híres, hajlandó volt Calláért megváltozni, ami nagyon ritka dolog a férfiaknál.

Személy szerint sajnáltam, hogy állandóan át lett vágva, de nem nagyon tudtam mit csinálni. 

Abszolúte megbízható és kiszámítható ember volt, szerintem jó sorsa lett volna Callának mellette. És ami még nagyon fontos, hogy Ren szerette, szerelmes volt Callában, és így lett kihasználva, mondom hogy sajnálom szegényt.

És végül, de nem utolsó sorban Shay,akit nem tudtam hova tenni a könyv elejétől, a könyv végéig sem. Számomra semleges személy maradt, sok jó pillanattal együtt. So - so nekem meglepő volt, hogy csaknem két nap alatt képes volt beleszeretni egy olyan lányba, aki ugyan megmentette az életét,de után le is ütötte, kerülte és gyakorlatilag úgy bánt vele az elején, mint egy szardarabbal. De hát furcsa a szerelem, nem igaz?

Amúgy szimpatikus, okos csákónak ismertem meg, rengeteg türelemmel, kevés önbizalommal, felvágott szájjal.

Kedvenc szereplő: Ren

Kedvenc jelenet: Renes jelenetek (azok nem voltak annyira nyálasak :P)

Legrosszabb jelenet: keresők megölése

Értékelésem: Ennyit erről a könyvről. Nekem túl sok volt a szerelmi rész és kevés a fantasy, pedig volt benne rendesen. A szerelmi szál túlzás volt a javából. A keresőkről többet szerettem volna megtudni, de ez a kövi részben meg fog oldódni.  Ajánlom!