2014. július 14., hétfő

Andrea Cremer - A keresők


Kiadó: EGMONT-HUNGARY KFT.

Oldalak száma: 392

Eredeti cím: Wolfsbane

Kiadás éve: 2011

Sorozat: Nightshade 2.


Fülszöveg: Calla Tor esküdt ellenségei, a keresők fogságában tér magához, és biztos abban, hogy a napjai meg vannak számlálva. Ám a keresők ajánlatot tesznek: szabadon engedik, ha segít nekik legyőzni korábbi urait, a vigyázókat, ráadásul így megmenthetné a falkáját és egykori vőlegényét, Rent is. De nem túl nagy ár ez a szabadságért? És Shay minden körülmények között mellette áll-e majd a küzdelemben? Callának döntenie kell a sorsáról, arról, hogy melyik oldalon száll harcba. Vajon hány próbatételt élhet túl az igaz szerelem?




Véleményem: Az előző rész izgalmai után, biztos voltam abban, hogy el fogom olvasni a folytatást is. Ráadásul egyfolytában ott motoszkált a fejemben az a bizonyos kérdés is : Mi fog történni Callával és Shayyel ez után?

Még az előző részben kiderültek a kis turpisságok, és az hogy a vigyázók nem is annyira jók, mint hittük. Shayt szerették volna feláldozni az esküvőn, így nem volt kérdéses, hogy Calla segít a fiúnak megszökni, még ha így el is kényszerül hagynia a falkáját. Szóval sikerült is megmenekülniük, de most pedig a keresők vették fogságba őket. Vagy talán mégsem?

A keresők alkut ajánlottak Callának, amennyiben a lány hajlandó számukra segítséget nyújtani a vigyázókkal szemben, akkor a keresők segítenek Calnak, hogy újra találkozhasson a falkájával, és Rennel. Beavatják a titkokba, és fény derül arra a rendkívül sok hazugságra, amely behálózta az egész életüket.
Még az előző könyvben hiányoltam a keresőkről kapott kevés információt, most ebben a kötetben ez az egész teljesen megváltozott. Nem csak megtudtunk róluk egy csomó mindent, az egész könyvnek ők voltak a mozgatórugói, aminek én nagyon örültem.
A keresők nagyon hasonlítanak az őrzőkhöz, hiszen végül is ők is valamiféle harcosok, csak ők a keresőket ölték mind ezidáig. És mágiával is rendelkeznek, de nem egészen olyanok, mint a vigyázók.
A vigyázókról már tudjuk, hogy köpönyegforgató dögök, akiknek minden szava csak hazugság, és hogy teljesen megbízhatatlanok. Aki ellenük harcol, az csak a halál fiai lehetnek. Így nem is csodálkoztam rajta, hogy ennek a tudásnak az ismeretében Calla inkább a keresők pártjára áll, és küzd, harcol a falkája megmentéséért.
Persze még ezek után is sok olyan tényezővel találkozhattunk, amik kicsit sem könnyítették meg a lány dolgát. Ott volt például az öccse, hogy a falkája veszélyben van a vigyázók között. És a nagy kérdés, hogy mit is érez valójában Calla.
Hadd mondjam el, hogy nem hogy én nem tudtam, hogy mik a valós érzései ennek a lánynak. Maga Cal sem volt a helyzet magaslatán,ilyen szempontból.
Hiszen az embert továbbra sem hagyta nyugodni ez bizarr helyzet Calla, Shay és Ren között. Ugyanis az ember azt gondolná, hogy most, hogy Ren nincsen a képben, akkor Calla és Shay (már megszoktam, hogy evvel a gyerekkel jött össze) nyugodtan élvezhetik egymás társaságát, ha értitek, hogy értem. ;)
Ehelyett Calla a kialakult helyzetben másra sem tudd gondolni csak arra, hogy mi lehet Rennel. Mi történt azok után, hogy segített nekik? - Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy meg is értem Callát, hiszen mégis lelkiismeret furdalása van ettől a helyzettől, és megértem azt is, hogy van fontosabb dolga is, minthogy ágyba bújjon Shayyel. Na, de akkor miért kell ilyen sűrűn felemlegetnie az írónőnek ez a momentumot? Elsőre is felfogtuk, hogy Calla nem akarja ezt az egészet, míg nem tisztázódik a helyzet. Ilyen szemszögből nézve szerintem Shay egyenesen erőszakos volt, hiszen nyomathatja a dumát, hogy megérti Callát, meg mellette áll, meg ilyenek, ha közben csak arra hajt, hogy összejöjjenek.
Másrészről, pedig mindig számíthatott Cal a fiúra, ami a jelen állásra tekintve, óriási könnyebbség lehetett.
És itt van Ren, aki még mindig a kedvenc szereplőm az egész sorozatban, de sajnálatomra szinte egyáltalán nem szerepelt ebben a kötetben.
Szóval a love rész még mindig nagyon zavaros számomra, főleg úgy, hogy Calla mindkét fiút szereti, de vajon melyiket jobban??
A fantasy részek viszont, amikkel annyira meg voltam elégedve, most veszítettek a szintjükből. Bár itt is voltak bizonyos új gondolatok, mint például a keresők között a szövők, és hogy az ő segítségükkel voltak képesek utazgatni. Tetszett, és jó alapelgondolásnak tartom, de ennél azért többre vágytam volna, főleg az első rész után.
Talán ez az egyik leglényegesebb dolog, hogy a könyv témája és stílusa is nyomasztóra sikeredett. Egyszerűen végig azt éreztem, hogy ha most valaki hozzám szól, akkor felugrok a kanapéról és ott helyben megnyúzom. Szóval, igen eléggé feszülté varázsolt. De ahány veszteség érte szegény Callát, nem csoda, hogy ennyire nem tudtam elviselni átéreztem.
Mégis, valahogy mintha a lánynak nem fájtak volna annyira azok a dolgok, amikekkel sújtva lett. Végig az volt a benyomásom, hogy kizárólag akkor jönne ki a sodrából, ha Rennel vagy a falkájával történne valami. Shay? Hát, nem tudom... Ő nagyon el volt nyomva a kötetben. Mivel valami kulcs, még a csatákból is ki lett zárva, így nem sok haszna volt ebben a részben.

Kedvenc szereplő: Ren
Kedvenc jelenet: teleportálások
Legrosszabb jelenet (nyomasztó hangulat, ami az egész könyvön keresztül halad) :(

Értékelésem: A Love rész teljesen előtérbe lett hozva, változást ettől függetlenül nem éreztem. A fantasyt teljesen elnyomták. Az új szereplőket tökre bírtam, szimpatikusak, viccesek, igazi harcosoknak ismertem meg, ők akkor sem nyavalyogtak, ha valami nagyon durva dolog történt velük. A falka nem sok szerepet kapott. Ellenben az ármánykodás és az árulás, annál inkább. Callát még most sem igazán értettem, de át tudtam érezni a problémáit. Nem dobtam a kötettől hátast, de azért a következő részt is elolvasom.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~