2015. december 10., csütörtök

Salla Simukka - Hófehér

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.

Oldalak száma: 240

Eredeti cím: Valkea kuin lumi

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Hófehér 2.

Fülszöveg: Hófehérke mindig és mindenütt belecsöppen valami elvadult kaland közepébe. Váratlanul. Kéretlenül. Most éppen Prágába vezeti a jó (vagy a rossz?) sorsa a bátor és találékony finn tinédzsert. Aki végigizgulta Salla Simukka írónő krimitrilógiájának páratlanul fordulatos és körömrágcsálósan izgalmas első kötetét, a Vérvöröst, az már tudja: ahol a Lumikki (magyarul Hófehérke) névre hallgató különös leányzó megjelenik, ott egyszerűen elszabadul a pokol. És erről ő általában a legkevésbé sem tehet… Ezúttal a média világának sötét manipulációja és egy veszélyes szekta lesz a főhősnő ellenfele, akit egy vérfagyasztó bérgyilkos űz erdőn-mezőn, metrószerelvényeken és turistahegyeken át. Ráadásul egy „áltestvérrel" és saját homályos gyerekkori élményeivel is meg kell birkóznia. Az akciófilmbe illő jelenetekben bővelkedő, mozgalmas krimi még hagy jó néhány megoldatlan rejtélyt a következő kötetre is. Várjuk csak meg a végét!



Véleményem: Egy kissé habozva álltam neki a Hófehér-trilógia második részének, a Hófehérnek. Bennem volt ugyanis az ideg, miszerint hasonló lesz, mint az előző része, a Vérvörös. Ám ez a könyv is élő példája annak, hogy az írók a második kötetre már sokkal jobban beletudnak lendülni a történetbe, eredményezve egy élvezhetőbb világot, cselekményt, könyvet.

Az első rész önmagában meglepetés volt számomra, hiszen én egy olyan történetre számítottam, aminek sokkal több köze van a meseelemekhez. Botor módon azt gondoltam, hogy egy modern kori mesefeldolgozásnak leszek majd szemtanúja. Persze jó nagyot koppantam, hiszen Salla Simukka könyveinek nem úgy van köze ehhez a témához, mint ahogy én azt képzeltem. Így tehát, most a második könyvnél legalább tudtam, hogy mire kell számítanom, és meg kell mondanom sokkal élvezhetőbbé is tette a könyvet, hogy nem voltak elvárásaim.
Nemcsak maga a cselekményszál, hanem maga az írónő stílusa, nyelvhasználata is javult. Sokkal közvetlenebbé vált számomra Simukka, úgy hogy egy komolyabb témát választott. Nagy örömömre, hiszen a Vérvörösben leginkább ezekbe a momentumokba tudtam belekötni. Nem mondom, hogy teljesen tökéletessé vált, ám jelentősen mérséklődtek azok az elemek, amik irritáltak. Itt leginkább az angol nyelvhasználatra gondolok a magyar szövegben.
Számomra a történet is sokkal élménydúsabb, érdekesebb és rejtélyesebb volt, mint az első kötetben. Egyszerre volt izgalmas, megható, elszomorító. Lumikki ugyanis megismerkedik rég elveszett testvérével, aki egy különös szekta tagja. Megint belekeveredik olyan dolgokba, amibe nem kéne, és persze izgalmassá teszi a mindennapjainkat. Kezdetét veszi a nyomozás, a menekülés, a spekulálás, a média bevonása, és minden eszköz bevetése, hogy főszereplőnk élve megússza. 
Legnagyobb pozitívum, amit a könyvel kapcsolatban említeni tudok, az az hogy sokkal alaposabban, mélyrehatóbban megismerhettük Lumikkit ebben a részben. Fény derül újabb traumákra, melyek élete során érték, illetve a szerelmi csalódás sem marad el. Végre egy nővé vált a szememben, mert eddig csak a "kőszikla"-ként tartottam számon.
Jelen esetben egy vallási szekta is főszerepet kap a történet során.  Ennek részben örültem, hiszen nem nagyon olvastam még olyan  könyveket, ahol feszegettek volna ehhez hasonló kérdéseket. Nekem újdonságként hatott. 
Salla Simukka igyekezett bemutatni az általa elképzelt szektát úgy, hogy nekünk olvasóknak is egyértelmű legyen minden. Abszolút tetszett, hogy a szekta tagjaival is megismerkedhettünk közvetett módon. És persze a főellenség jellemére is fény derült, mind Lumikki, mind (később) a sajtó által. Sokkal közelebbinek éreztem ezáltal minden szereplőt, hiszen Salla nem volt rest bemutatni nekünk mindenkit. 
Az előző könyvet hihetetlenül lassan sikerült kivégeznem, ám ezt már pár nap alatt kipörgettem. Szerintem ez önmagában elmond mindent. Salla határozottan javuló képes, aminek őszintén nagyon örülök. Reményeim szerint a 3. részben még élvezhetőbb és eseménydúsabb lesz majd a történet. Optimista vagyok.
A könyv befejezésével sem volt problémám. Korrektül végződött, egyértelműen zárta le a szálakat. A vége még egy Happy End-re is hasonlított, bár tudom hogy ez így durva hasonlat. XD Kíváncsian várom a következő részt!

Értékelésem: Nem mondom, hogy lenyűgözött, de azt igen, hogy megvett magának az írónő. Látok benne potenciált, mint kiderült a második részben, javuló képes. A stílusa, és egy-két bevett szokása is mérséklődött, megváltozott. A minimalizált angol mondatoknak köszönhetően sokkal élvezhetőbb volt maga a könyv. A történet érdekes, eseménydús, cselekményben gazdag. Abszolút pozitívumként tudom elkönyvelni, hogy kiteljesedett a főszereplő, Lumikki személye, lelki állapota. A befejezés jelen esetben korrekt, nem hagy maga után kivetni valót.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~