2015. december 29., kedd

Jennifer L. Armentrout - Obsession

Kiadó: Entangled (nem magyar kiadó)

Oldalak száma: 374

Eredeti cím: Obsession (Rögeszme)

Kiadás éve: 2013

Sorozat: önálló regény (Luxen sorozat/Arum)

Fülszöveg: He’s arrogant, domineering, and… To. Die. For. Hunter is a ruthless killer. And the Department of Defense has him firmly in their grasp, which usually doesn’t chafe too badly because he gets to kill bad guys. Most of the time he enjoys his job. That is, until he’s saddled with something he’s never had to do before: protect a human from his mortal enemy. 
Serena Cross didn’t believe her best friend when she claimed to have seen the son of a powerful senator turn into something…unnatural. Who would? But then she witnesses her friend’s murder at the hands of what can only be an alien, thrusting her into a world that will kill to protect their secret. 
Hunter stirs Serena’s temper and her lust despite their differences. Soon he’s doing the unthinkable—breaking the rules he’s lived by, going against the government to keep Serena safe. But are the aliens and the government the biggest threats to Serena’s life…or is it Hunter?
Véleményem: Jennifer L. Armentrout a kedvenc íróim egyike, így nem volt számomra kérdéses, hogy el fogom e olvasni ezt a könyvét is. Ha jól emlékszem, a Luxen sorozat utolsó részében Hunter és Serena többször is rivaldafénybe került. Illetve a Ellenállás-ban rengeteg mindent megtudhattunk magáról az arum fajról is. Mivel ez a kötet Huneterről (arumról) szól, így nagy lelkesedéssel csapok bele a könyvbe, minél több információmorzsa, és természetesen a jó szórakozás reményében.

Először is szeretném leszögezni azt, hogy ez (aki a borítóból nem jött volna rá) 18+-os ez a könyv. Elég sok erotikus jelenet található benne, így aki nem akar ilyet olvasni, az bele se kezdjen. Nehéz kikerülni ezeket a fejezeteket, ugyanis a könyv 60% -át  teszik ki.  Most, hogy ezt tisztáztuk, térjünk is át a könyvre! :)
Az alapsztori, miszerint Serena barátnője meglát két luxent, amint átváltoznak. Ezért a luxenek meg is ölik, de mielőtt ez bekövetkezhetne, a nő mindent elmesél Serenának. Serena ugyan először kétkedve fogadja az információkat, ám amikor őt magát is megtámadja egy olyan lény, melynek mozgását lényegében nem is látta, illetve hogy szemtanúja lesz barátnője felrobbantásának, be kell látnia, hogy az idegenekről szőtt mese nem is hangzik már olyan nagy hülyeségnek. Még fel sem dolgozhatta barátnője elvesztését, amikor a Nemzetvédelem 2 képviselője jelenik meg nála, s beszélgetnek el vele. A Nemzetvédelem későbbiekben küld egy veszélyes, ugyanakkor szexi férfit, akinek az a feladata, hogy megóvja a lányt az estleges luxen támadásoktól. Ám annyi időt tölt Serena a vonzó testőrével, Hunterrel, hogy kettejük kalandjai messze túlszárnyalják elképzeléseinket.
Tehát, az alapsztori igenis megvett magának. Jennifer hozta a formáját, így nagyon hamar beindultak az események, s nem kellett különösebben sokat várnunk arra sem, hogy Hunter is megjelenjen a porondon. Szinte az első 40 oldalban már egy elég részletes, és izgalmas harcnak is szemtanúi lehettünk. Nagyban mosolyogtam, s ekkor elégedetten nyugtáztam, hogy egy ilyen kezdés csak egy igazán ütős könyvet rejthet magában. Ám a kezdeti gyorsaság, mellyel haladtunk, hamar átváltott egy nagyon lassú tempóba.
Kb. a kötet 90. oldalától kezdve nyugalom vett minket körbe. Innentől kezdve ugyanis szereplőink lényegében csak ismerkedtek egymással. Amikor is Hunter elvitte Serenát a hazába, ahol biztonságban voltak, megtört a lendület. S az izgalmak helyét átvette szereplőink vágyakozása, ismerkedése, veszekedése, és Serena részéről mindenféle tárgyakkal való dobálózása. És igen, mondhatom ekkor nagyon megtört a lelkesedésem is. Ám annyira pörgős maga az írásmód, annyira olvasmányos, hogy kénytelen-kelletlen tovább olvastam. Persze a kettejük jeleneteinek is meg volt a maga varázsa. S bár először kifejezetten zavart, hogy nem gyorsan, nagy léptekkel, izgalmakkal haladunk tovább, egy idő után örültem ezeknek a forrósággal, vággyal átitatott részleteknek is.
Ez a történet tehát leginkább a vágyakozásról, a legelején pedig a testi szerelemről szólt. Ám ahogy haladtunk előre az időben, úgy változtak meg a szereplőink érzései, s úgy komolyodtak a vágyaik is. Aki esetleg nem tudná, annak elárulom, hogy rendkívül romantikus alkat vagyok, így az előszöri döbbenetemet félretéve, nagyon tudtam élvezni a könyvet. A romantikus jelenetek tele voltak fülledtséggel. Az egész forrt a vágytól. Kifejezetten üdítő élmény volt olvasni ezeket a részeket. Ami pedig kétség kívül a legjobban tetszett, az az, hogy elhittem. Tényleg elhittem kettejük érzéseit. Valóságosaknak tűntek. Ennek valószínűleg az a legjobb magyarázata, hogy elég sok időt el tudtak tölteni egymással szereplőink. Ennek köszönhetően nem éreztem úgy, mintha Jennifer erőltetné a románcot. 
Azonban ennyi lehetetlen romantika után szükségem volt már valami igazán cselekmény dús eseményre. (És igen!! Köszönöm Jennifer! Imádlak! ♥) Jennifer ugyanis az utolsó 150 oldalra  megint beledobott minket a lecsóba. Újra kezdetét vette a menekülés, az erőfitogtatás, és minden ami csak kelhet. Végre megint úgy éreztem magam, mintha tényleg sci-fi/fantasy könyvet olvasnék. Üdítő volt! :) 
Pozitívumként tudom elkönyvelni azt a tényt, miszerint Jennifer nem felejtette ki a könyvből azt a jelenetet, amikor is Hunter és "Daemon" találkozik. Bár nem mondta ki konkrétan az írónő, hogy Daemonnal találkoztunk, de sejthető volt. És természetesen Lucnak is örültem. Így sokkal világosabbá vált pár részlet a Luxen sorozatból.
Sajnos azonban voltak bizonyos hiányosságai, illetve olyan tényezői a történetnek, melyek miatt nem tudtam megadni neki a maximális pontot az értékelésénél. Ezért kapott csak 4 csillagot. Két problémám volt vele, ám e kettő közül csak egy zavart igazán. Kezdjük a kisebb problémámmal! 
1. Az egész történet egy helyen játszódott jóformán, emiatt nem ismertünk meg sem luxeneket, de ami jobban érdekelt volna, hogy arumokkkal kerüljünk kapcsolatba. Elszontyolító, de ez mégsem zavart annyira, mint a másik probléma...
2. Igazából ennek a könyvnek arról kellett volna (szerintem) szólnia, hogy jobban megismerjük az arumokat. Ehelyett mi történt? Egy-két apró kis információnak jutottunk birtokába, és ennyi. Bizony! Ez már gigantikus problémát jelenettett! Esküszöm, hogy a Luxen sorozat utolsó részében, az Ellenállás-ban sokkal több dolog látott az arumokkal kapcsolatban napvilágot, mint ebben a könyvben, ami elméletileg csakis róluk szólt.
Imádtam, és talán ez volt a legeslegjobb dolog ebben a könyvben, hogy váltott szemszöges írásmódnak lehettünk szemtanúi, ami rettentően nagyot dobott az összértéken. Az, hogy nem csak Serena, de Hunter fejében is megfordulhattam, remek momentum volt. Továbbra is remélem, hogy Jennifer megtartja ezt a szokását, és a váltott szemszögeket fogja előnyben részesíteni.
Ami a karaktereket illeti, vegyes érzéseim voltak irántuk. Mindketten egyéniségek voltak, és össze sem lehetett keverni őket Katyvel, vagy Daemonnal. Hunter vitte nálam a pálmát. Kifejezetten tetszett, hogy egyfolytában mocskosan beszélt, nagyon illet a természetéhez. És még a nagyon durva gondolatai, és leginkább hogy Jennifer lemerte írni azokat a bizonyos merész gondolatokat, megvett magának. Serenáról kevesebb jót tudok mondani. Egy pöppet ugyanis furcsálltam a lány szexéhségét. Kb. ott szakadt el először az cérnám, amikor bevallotta Hunternek, hogy amikor először találkoztak már az övé akart lenni... Öööö... hát jóóól van. Kicsit, enyhén szólva, hormonálisan túlfűtött, kiéhezett nőszemély volt. Akit ugyan jobban érdekelt, hogy ne egyedül legyen az  ágyban (és ne aludnia kelljen ott), mint az, hogy megismerje ezt a vad világot, amibe csak úgy belecsöppent.
Egész végig, mialatt olvastam ezt a könyvet, akaratlanul is a Luxen sorozattal hasonlítgattam össze. És nem tudtam nem észre venni azt, hogy az Obession vége és az Ónix befejezése között nem kis áthatások vannak. Nem mintha zavart volna, de azért megrengette a hittem abban, hogy Jennifer ki tud e még talál valami újat? Persze ettől eltekintve nagyon jó volt a lezárás. Nem maradt semmi kérdésem, kétségem afelől, hogy hősszerelmeseink nagyon is jól meglesznek.

Értékelésem: Tetszett, bár elég sok vegyes érzést táplálok iránta. A fülledt romantikus/erotikus jelenetek, a váltott szemszöges írásmód, Hunter karaktere nagyon sokat dobott a történet összértékén. Persze voltak hiányosságai. Sajnos nem sok mindent tudtunk meg az arumokról. Amit pedig megtudtunk, nem lett alátámasztva tényekkel. Pedig nagyon tetszett az elképzelés, miszerint kapunk egy könyvet, ami csakis és kizárólag az arumokról szól. Kár, pedig volt benne lehetőség. Ettől függetlenül Jennifer stílusát, írásmódját továbbra is szeretem. A könyv olvasmányos, magával ragadó volt, bár nem történt igazából sok minden. Az erotikus jelenetek elhatalmasodtak a történeten, így az akció a háttérbe szorult. De mindentől eltekintve tetszett, és csak ez a lényeg. Nem volt tökéletes, de szórakoztatott.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~