Salla Simukka - Ébenfekete

Kiadó:Athenaeum Kiadó Kft.

Oldalak száma: 208

Eredeti cím: Musta kuin Eebenpuu

Kiadás éve: 2015

Sorozat: Hófehér - trilógia 3.

Fülszöveg: Hiába oldja meg két köteten át a legkomplikáltabb bűnügyeket alkalom szülte ifjú nyomozónk, Lumikki, a fő rejtély, a legvéresebb rémálom végig ott lappang a mélyben, nyugtalanítva a vadóc gimnazista lányt, na meg természetesen az olvasót Ezúttal végre kiderül a súlyos családi titok. Nem is akárhogy: Lumikkit üldözőbe veszi egy nyomasztó Árnyék, egy rejtélyes zaklató, aki a lány múltjának legapróbb részleteit is ismeri. Nyugodt párkapcsolatát ugyancsak megzavarja valami: betoppan régi szerelme, a nemének megváltoztatására váró Szikra. Amikor pedig az iskolai színpadon el kell játszania saját magát, azaz Hófehérkét egy alternatív meseátdolgozásban, kezd egészen belegabalyodni a rátörő víziókba. Nem hétköznapi figurák, nem hétköznapi kalandok. Felforgatják Lumikki életét. De talán éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon nyomasztó emlékképeitől, és kitisztuljon előtte a múlt és ezzel talán a jövő is. Hogy megbékélhessen végre önmagával. Az olvasó is felszusszanhat: minden csomó kibogozva, minden sejtelmes kaland lezárva. 

Véleményem: Az első rész elment, a második már tetszett, kíváncsian várom, hogy mit hoz a harmadik rész. Eddig nem kevés izgalomnak lehettünk részesei, ám mégis remélem, hogy a befejező rész fog a legnagyobbat szólni. Mindenesetre köszönöm az Athenaeum kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet. Na lássuk, hogy milyen is volt az Ébenfekete valójában!

Igazándiból már meg volt az elképzelésem erről a kötetről is, amikor elkezdtem olvasni. Körülbelül hasonló kaliberre számítottam, mint amilyen a Hófehér is volt. Egy halovány reménysugár ugyan pislákolt bennem, hogy jobb lesz, de nem igazán hittem benne. És mégis mekkorát tévedtem! ;)

A történet ott folytatódott, ahol az előző részben abbamaradt. Lumikkit ünneplik, híressé vált. Ám ennek ellenére próbálja nagyjából normálisan élni az életét. Hősnőnk élete azonban nem, lehet ilyen egyszerű. Pillanatnyi nyugalom helyét átveszi újfent a zűrzavar és a kétségbeesés.  Állandó félelemben él Lumikki, hiszen valaki, úgynevezett Árnyék zaklatja őt. Fenyegeti, zsarolja szerettei életével. 

 Ebben a könyvben az alapszituáció jóval egyszerűbb, mint az előző két könyvben, mégis ha döntenem kellene, akkor azt mondanám, hogy az Ébenfekete sztorija, önmagában már a kivitelezése is sokkal jobban tetszett, mint az előző kötetekéi. Ez részben annak köszönhető, hogy az írónő javuló frekvenciát mutat írás terén. Egyértelműen ez a kötete sikerült a legjobban. Angol mondatoknak helye sem volt a történetben. Amiért szimplán csak egy piros pont illeti Simukkát. Másrészt annak is betudható, hogy ez a felállás sokkal közelebb állt hozzám, sokkal reálisabbnak, könnyebben előfordulhatónak éreztem, minta drogbáró, illetve a vallási szekta témáját.

Baromi gyorsan, alig egy nap alatt el tudtam olvasni, úgy hogy közben tanítás ideje is levonódott az időmből. Tényleg izgalmas volt, de leginkább feszült. Én magam is ideges voltam a könyv legtöbb részénél. Izgultam, hogy csak el ne kapják Lumikkit. Úgy vélem, hogy ebben a kötetben sikerült megszeretnem Lumikki személyét, függetlenül attól, hogy továbbra is egy nagyon ellentmondásos embernek, egyéniségnek tartom.

Az eddigi két kötetben helye sem volt a romantikának, illetőleg a második részben a múltbeli románc Szikrával, s annak története, Lumikki gondolatainak tárgyát képezte. Az az előkészítés volt, ám most értünk csak igazán a történet velejébe. Egyből ugyanis két (hát nem mindkettő pasi) szóval két szeretője is lett Lumikkinek. Mindkettő él-hal érte. Ám Lumikkim, a kis gyámoltalan, nem igazán van tisztában, hogy mi is legyen, miután (lényegében) élete szerelme visszatér. Ellent is akar mondani neki, meg nem is... 

Bizony! Ennél a pontnál eléggé elbizonytalanodtam, és bűnős gondolatok, mint például: Leteszem ezt a rohadt könyvet!- szállták meg a fejemet. Ám túl kíváncsi vagyok ahhoz, hogy ilyet tegyek. Megijedtem ugyan, hogy egy mezei szerelmi háromszög fog hirtelenjében kerekedni ebből a sztoriból. Őszintén szólva egy kicsit el is kámpicsorodtam, ám hamar rá kellett döbbennem arra, hogy Salla Simukka nem esik abba a hibába, hogy egy krimi sorozat zárókötetét így elherdálja. ☺ Ettől eltekintve túlzás nélkül állíthatom, hogy kapunk egy kevés szerelmes jelenetet is, aminek biztosan sokan örülni is fognak.

Szintén nagyon boldoggá tett Salla, azzal hogy az előző részben megismert szereplőket nem felejtette el teljesen és némi nemű felvilágosítást kaptunk arról, hogy hogyan alakul a helyzetük.

És végül, semmiképpen nem utolsó sorban szeretném megemlíteni azt, amivel ténylegesen megvett magának a sorozat, és ami miatt örömmel gondolok vissza a Hófehér-trilógiára. Ez nem más volt, minthogy az utolsó részben annyi Hófehérke elemet, meseelemet kaptunk amennyit Salla nem szégyellt beleírni a könyvbe. Visszaszívom az első résznél felháborodottan kijelentett mondatomat, miszerint nem értem, hogy ennek mi köze van a Hófehérke históriájához. Árnyék szerepében a vadász, emellett ott van az üvegkoporsó, az állandó menekülés, a titkok felfedezése, maga színdarab, Lumikki, a herceg/ek. Szóval teljes volt a kép.

Kiszámíthatatlan is volt, és ravasz is. Salla Simukka direkte félrevezetett minket, hogy másra spekuláljunk. Végig azt latolgattam, hogy vajon ki lehet a tettes. Magabiztosan kijelentettem, hogy tudom kicsoda. És természetesen teljes mértékben mellé nyúltam. A bűnősre, mint az lenni is szokott a krimikben, egyáltalán nem asszociáltam. Viszont, amikor kiderült, az tuti hogy az állam a padlót verte! ;)

A befejezés teljesen megfelelt, méltó volt a sorozathoz. Meglepő, de méltó. :) Most már sajnálom, hogy nem fojtatja Salla a sorozatot, mert már nagyon belejött! ;)

Értékelésem: Az utolsó rész mindent vitt. Tele izgalommal, meglepetésekkel, rejtéllyel, feszültséggel, félelemmel, megnyugvással a sorozat legjobb részévé vált. Az alapszituáció egyszerű ugyan, ám mégis sokkal jobban kivitelezte Salla, mint az előzőeket. Végre meseelemek is kerültek ebbe a történetbe! Most már egy büdös szavam sem lehet. Bár meg kell mondanom némiképp megijedtem, hogy a szerelmi háromszög el fog uralkodni a krimin, ám hál' Istennek Simukka nem vétett ekkora hibát. Összességében sokat fejlődött az írónő. Pár év múlva még jobban fog menni neki, és akkor szívesen olvasok tőle újra. Krimi rajongóknak ajánlom! ;)