Gena Showalter - Atlantisz

Kiadó: Ulpius

Oldalak száma: 416

Eredeti cím: Heart of the Dragon

Kiadás éve: 2010

Sorozat: Atlantisz 1.

Fülszöveg: Grace csinos és sikeres fiatal nő, aki nem igazán találja helyét az életben. Bátyja, Alex egy elveszett birodalom titkát kutatja, de amint közelébe ér a megfejtésnek, ismeretlen erők elragadják. Grace eltűnt bátyja keresésére indul, és a nyomokat követve megtalálja az átjárót, amit egy kegyetlen lény őriz. A titokzatos Darius azonban vonzalmat érez a lány iránt, és társául szegődik Atlantisz és Alex megmentésében.

Ketten hatalmas sereg toborzásába kezdenek, ugyanis Atlantisz létét egy ismeretlen földi gonosz és a vérszomjas vámpírfejedelem serege egyszerre veszélyezteti, miközben valahol az elérhetetlen vágyak birodalmában Alex szerelemre talál, amivel talán megválthatja a világot…

Véleményem: Úgy hiszem, minden fantasy rajongó találkozott már legalább egyszer Gena Showalter névével. Ami engem illet, az utóbbi években sokszor kísértett a gondolat, hogy kezembe veszem az egyik könyvét, ám eddig csak most jutottam el.

A sztoriról lényegében annyit, hogy adott számunkra egy rejtélyes, szexi sárkányharcos, Darius, aki családja tragikus halála után Atlantisz védelmére teszi fel az életét. Őrzővé válik, akinek elsődleges feladata, hogy likvidálja azokat az embereket, akik a Ködön átkelve Atlantiszban találják magukat. Így találkozik Graccel, főszereplőnőnkkel, aki valójában csak azért jött a dzsungelbe, hogy megtalálja fivérét, aki maga is évek óta keresi Atlantiszt.  Bár Dariusnak azonnal meg kellene ölnie a lányt, különös módon nem képes rá. Vágyat érez a lány iránt, s minél többet van a közelében Grace, annál jobban felkelti a sárkányharcos figyelmét is.

Őszintén szólva nagyon tetszett a történet eleje, a megismerkedésük, illetőleg az is, hogy egyszerre láttunk bele mindkét karakter gondolatmenetébe. A könyv egyébként E/3-ban íródott. Izgalmaz, rejtélyes és kalandos volt, amin nem igazán lehetett unatkozni.

Személy szerint imádom a fantasy műfajt, de ez a könyv biztos, hogy nem fog a kedvenceim közé tartozni. Összességében nem volt rossz, mégis hiányos volt, nem voltak jól kifejtve sem a medálok, sem maguk a sárkányok, a többi Atlantiszi lakóról már nem is beszélve. Alapvetően megakadtunk azon a ponton, hogy Darius és Grace mennyire vágynak egymásra, mennyire forrón, s emiatt lemaradt a lényeg. Tehát fantasyként nem állta meg a helyét. Előfordul… Ám amikor már erotikus kötetként sem, akkor már baj van.

Erotikus jeleneteket persze tartalmaz, nem erről van szó, de azt is inkább a kötet legvégén. Addig pedig meg kellett elégednünk szereplőink pajzán gondolatmenetein, amik folyton-folyvást ismétlődtek. Konkrétan Darius gondolatát, miszerint - hol, hogy, miként tenné magáévá a lányt, de nem lehet – ha nem olvastam el ötször, akkor egyszer sem. Az írónő ismételte magát, mintha nem lenne miről írnia, de egy bizonyos karakterszámnak akkor is lennie kell a könyvnek.

A karaktereket illetően azonban nem nagyon lehet panaszom. Gena igyekezett kedvelhető szereplőkkel előállni, akikkel hamar azonosulni tud az olvasó. Darius nagyon aranyos volt, külön tetszett, amikor védelmező vagy éppen féltékeny énét mutatta. Illetve a katonái is nagyon szimpatikusak, mókások voltak, róluk szívesen olvastam volna ennél valamivel többet is. Grace és Darius közös jelenetei pedig hozták azt a laza, humoros hangulatát, melynek köszönhetően sok mindent megbocsátottam Genának, s így kapta a 4 csillagot is tőlem.

Összességében: Alapvetően valami nagyon jóra számítottam, így szomorúan konstatáltam, hogy mennyire egyöntetű, kidolgozatlan is volt Gena Atlantisza. Sokszor ismétlésekkel futottam össze, ami elég elkeserítő volt. A fantasy része egyáltalán nem kiforrott és még az erotikus része sem. Dariust, mint férfifőszereplőt nagyon kedveltem, tetszett a hideg álca mögött megbújt kenyérre kenhető pasas, aki csak szeretni akar és szeretve lenni. Grace harciassága is sokat dobott az összképen. Azonban amilyen jól indult, annyira ellaposodott a végére. Ettől függetlenül nem unatkoztam rajta.