2014. július 3., csütörtök

Leigh Bardugo - Árnyék és csont


Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 376

Eredeti cím: Shadow and Bone

Kiadás éve: 2014

Sorozat:  A Grisa 1.


Fülszöveg: Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek.

Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Éjúr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát.
A cári udvar fényűző forgatagában sokan Éjúr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.


Véleményem: Nem is jutok szóhoz, annyira tetszett ez a könyv. Pedig, ha őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy nem számítottam semmi extrára ettől a kötettől, de tévedtem!

A könyv főszereplője, Alina egy árva, akit 8 éves kora óta mások nevelnek. Az "árvaházban" ismerkedett meg Mallal, akivel azóta is legjobb barátok. De azóta jócskán felnőttek, és mindketten az Első Hadseregben szolgálnak. Mal, vadászként, míg Alina térképszerkesztőként. Egészen addig nincs is semmiféle probléma, amíg be nem vonulnak az Árnyzónába, ahol a volkrák, szörnyszülöttek meg nem támadták őket. Alina kétségbeesésében el kezdett fényleni, ezzel megmentve rengeteg katonát, köztük Malt is.
Az Éjúr (a Második Hadsereg vezére, a legerősebb grisa, és a birodalom második legfontosabb embere) megállapította, hogy a lány egy grisa (azaz az alaptudomány mestere, egy idéző) nemes, méghozzá a legritkább fajtából, hiszen napidéző. És ő lehet a megoldás a birodalom számára, ő semmisítheti meg egyedül az Árnyzónát.
Ezen felbuzdulva az Éjúr elvitte Alinát a Kis Palotába, ahol a lányt megtanították arra, hogy miként tudja kezelni az erejét.

Nos, mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy érdemes a könyv első pár oldalán a jelmagyarázatot elolvasni, különben össze fogtok zavarodni a sok új kifejezéstől, és a térképet sem árt áttanulmányozni. :)
A kötet igazán különleges elképzelést elevenít meg a számunkra. Leigh egy új világot teremtett, új legendákat.
A könyv első ötven oldala után sikerült igazán belerázódnom a történetbe, és onnantól kezdve letehetetlenné vált számomra a könyv. 
Bár ez annak is betudható, hogy kaptunk egy igen erős, nagy befolyású, jó kiállású, jóképű fiút, akit isteníthettünk. (Igen, talán ez is közrejátszik ☺) És ez lenne az a bizonyos Éjúr. Az tuti, hogy Kom úr a kedvenc könyves pasim listáját is bővítette.
Bár, köztünk szólva az elején nem kicsit furcsálltam azt, hogy egy 120 éves bölcs, aki bármilyen lányt megkaphatna, személyesen kísérgeti a szerencsétlen Alinát, és még (SPOILER: be is próbálkozott nála.) De persze ezek a részek is izgattak a legjobban, mint szerintem mindenki mást is.
És meglepő módon, ő volt az első olyan karakter, akit egy köteten belül egyszerre szeretem, és utáltam meg. (Aki elolvassa, az tudni fogja, hogy miért! ♥)
Persze elmaradhatatlannak érzem megemlíteni Malt, Alina nagy szerelmét. Azt a fiút, aki egész élete során nem igazán törődött Alinával úgy, mintha szerelmes lenne belé, általában csak, mintha haverok lettek volna. Naná, hogy akkor kell eszébe jutnia, amikor csóri kis csajt elviszik a szürke-ruhások. 
Szépfiú Mal, amúgy egy igazi szoknyapecér. És természetesen későn jött rá, hogy ki is az igazi számára. Ettől függetlenül őt is nagyon megszerettem, hiszen akármit képes volt kockáztatni azért, hogy még egyszer láthassa Alinát, és hogy biztonságban tudja.
És végül itt van a mi kis napidézőnk :) Alina. Meglepő módon ő is szimpatikus volt nekem. Ebből is látszik, hogy Leigh remek karaktereket hozott létre.
Alinát az elején egy kicsit beképzeltnek tartottam. Ahogy képes volt, a nála 3 - szor nagyobb embereknek (pontosabban katonáknak, akiknél puska volt) szemrebbenés nélkül úgy visszaszólni, mintha a lány seggéből rángatta volna elő a tagot, először sokkolt. Utána megszoktam Alina kemény stílusát, sőt megtetszett benne. Volt vér a pucájában, és ha kellett akkor cselekedett, nem várt a szőke hercegre.
Talán emiatt is jöttek be nekem az Éjúrral való beszélgetések is. Ugyanis a férfi 120 év során már megszokta, hogy mindenki tisztelettel beszél vele. Míg Alina tényleg bármikor közbeszólt, ha nem értett egyet valamiben. 
Amit keveselltem, az nem más mint a varázslat, az idézés. Oké, nem mondom, hogy nem volt benne, de azért egy két kézmozdulatnál többet vártam volna. Maga az oktatás, ami a Kis Palotában folyt is jobban érdekelt volna. Például az, hogy milyen mozdulatokat tanult önvédelmi, avagy közelharc órán. Ha nem is sokat, de egyet kettőt meg lehetett volna említeni.
A volkrák. Nem sokat tudtunk meg róluk, ahhoz képest, hogy mennyi embert kinyírtak, és hogy az volt lényegében Alina szerepe nem egyszer, hogy távol tartsa a szörnyetegeket.
A Fekete Eretnekről, pedig senki nem akart beszélni, amit nem kicsit furcsállottam volna Alina helyében. Hiszen tulajdonképpen mindent az a tag tett tönkre, mégsem igazán izgatta magát az ügyben, hogy többet megtudhasson róla.
És, bármilyen érdekes, Zsenyáról is szívesen megtudtam volna, hogy ő milyen igézőkhöz is tartozik. Ugyanis mondták, hogy különleges, meg hogy sehova sem tartozik igazán, pont ezért érdekelt volna, hogy mi is a helyzet vele.
Ami a romantikai szálat illeti.... hát, nem is tudom. Azért meg volt csillogtatva egy - két részben, de egyáltalán nem uralkodott el a történeten. Az egyik szálat nem éreztem valósnak, szerintem arról ordított, hogy átverés, és hogy nem gondolja komolyan az illető. Szóval becsapás szaga volt, na! A másik....  hidegen hagyott. Valahogy nem tudott érdekelni, az hogy összejönnek - e vagy sem, mert el voltam foglalva más egyéb tényezőkkel. 
Végül, de nem utolsó sorban szeretném megemlíteni az erősítőket, aminek oltári nagy szerepe volt/lesz a kötetben.
Minden grisának volt hatalma, amolyan varázserőnek kell elképzelni. Annak érdekében, hogy ezt növelhessék, különféle állatokat kell megölniük, és annak csontjából nyakláncot készíteniük maguknak. Az amolyan plusz hatalmat biztosított számukra.

Kedvenc szereplő: Éjúr, Alina, Zsenya
Kedvenc jelenet: mindegyik, amiben Éjúr szerepelt ♥
Legrosszabb jelenet: a befejezés

Értékelésem: Erről a könyvről sok mindent lehet mondani: izgalmas, rejtélyes, pörgős, meglepő, lebilincselő, magával ragadó. Egy egészen különös és egyedi könyv volt, ami biztosan beírta magát a kedvenceim listájára. Új világ született, új szokásokkal és új legendákkal. Imádtam. Bár meg kellett szoknom az elején az orosz szavakat, és rá kellett jönnöm, hogy mit is akarnak jelenteni, igaz legalább egyszer el lett magyarázva, de azt nagyon hamar elfelejtettem. Végig, míg olvastam olyan érzésem volt, mintha az Üvegtrón egy másik feldolgozását olvasnám, csak ez a könyv annál sokkal bonyolultabb volt. Mindenkinek ajánlom.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~