Leigh Bardugo - Árnyék és csont

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 376

Eredeti cím: Shadow and Bone
Kiadás éve: 2014

Sorozat:  A Grisa 1.

Fülszöveg: Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek.

Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Éjúr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát.

A cári udvar fényűző forgatagában sokan Éjúr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

 

Az igazság az, hogy én ezt a könyvet 2014-ben, az első megjelenésekor olvastam, akkoriban oda és vissza voltam ettől a történettől, Éjúrtól, a világtól. Most, hogy megint kezd előtérbe kerülni ez a történet köszönhetően a hamarosan megjelenő Netflix sorozatnak, erőt vettem magamon és újra belecsapta a fejszémet Alina kalandjaiba. Ám azok az érzések, az az imádat most nem tört rám, helyette pedig meg kellett állapítanom, hogy egy érdekes, de kicsit nehézkes könyv volt.

A könyv főszereplője, Alina egy árva, akit 8 éves kora óta mások nevelnek. Az "árvaházban" ismerkedett meg Mallal, akivel azóta is legjobb barátok. De azóta jócskán felnőttek, és mindketten az Első Hadseregben szolgálnak. Mal, vadászként, míg Alina térképszerkesztőként. Egészen addig nincs is semmiféle probléma, amíg be nem vonulnak az Árnyzónába, ahol a volkrák, szörnyszülöttek meg nem támadták őket. Alina kétségbeesésében el kezdett fényleni, ezzel megmentve rengeteg katonát, köztük Malt is.

Az Éjúr (a Második Hadsereg vezére, a legerősebb grisa, és a birodalom második legfontosabb embere) megállapította, hogy a lány egy grisa (azaz az alaptudomány mestere, egy idéző) nemes, méghozzá a legritkább fajtából, hiszen napidéző. És ő lehet a megoldás a birodalom számára, ő semmisítheti meg egyedül az Árnyzónát.Ezen felbuzdulva az Éjúr elvitte Alinát a Kis Palotába, ahol a lányt megtanították arra, hogy miként tudja kezelni az erejét.

A kötet igazán különleges elképzelést elevenít meg a számunkra. Leigh egy új világot teremtett, új legendákat. Kaptunk ugyanis egy elég sötét, baljós világot, ahol a különleges képességek is megosztják a világot. A grisák nagy hatalmú személyek, akik a cárt szolgálva igyekszenek fenntartani a békét. Ami engem illet, mindig is nagyon szerettem az ehhez hasonló sötét, borús történeteket, na meg a fantasykat is. 

Alapvetően az Árnyék és csont egy érdekes elképzelést elevenít meg, azonban közel sem szippantott be most annyira, mint hét éve. Sőt kifejezetten untam egyes részeket. Sokszor éreztem azt, mit Sarah J. Maas könyveiben is, hogy most éppen a nagy semmiről ír az írónő. Magyarul sok üres járat volt, ami inkább kizökkentőnek, mint élvezetesnek hatott.

 

Ami a karakterek illeti Alinát az elején egy kicsit beképzeltnek tartottam. Ahogy képes volt, a nála 3 - szor nagyobb embereknek (pontosabban katonáknak, akiknél puska volt) szemrebbenés nélkül úgy visszaszólni, mintha a lány seggéből rángatta volna elő, először sokkolt. Utána megszoktam Alina kemény stílusát, sőt megtetszett benne. Volt vér a pucájában, és ha kellett akkor cselekedett, nem várt a szőke hercegre.

Éjúr pedig továbbra is nagy rejtély a számunkra, ugyanis nagy hatást gyakorolt az eseményekre, Alinára is, mégis elég kevés jelenetben volt ténylegesen is jelen. Amikor pedig feltűnt, nem igazán tudtam hova tenni a jellemét. Egyszerre volt titokzatos, szexi és veszélyes, amolyan "Menekülj, ha kedves az életed" stílusban. Alina és Éjúr jelenetei jelentették nekem a kötet fénypontjait, amiből azért akadt egy kevés. Bár Bardugo eléggé összekutyulta a kapcsolatokat a kötet végére, így nem nagyon tudom, hogy vajon a következő kötetben merről is fog fújni a szél. 

 

Amit keveselltem, az nem más mint a varázslat, az idézés. Oké, nem mondom, hogy nem volt benne, de azért egy két kézmozdulatnál többet vártam volna. Maga az oktatás, ami a Kis Palotában folyt is jobban érdekelt volna. Például az, hogy milyen mozdulatokat tanult önvédelmi, avagy közelharc órán. Ha nem is sokat, de egyet kettőt meg lehetett volna említeni.

A volkrák. Nem sokat tudtunk meg róluk, ahhoz képest, hogy mennyi embert kinyírtak, és hogy az volt lényegében Alina szerepe nem egyszer, hogy távol tartsa a szörnyetegeket.

A Fekete Eretnekről, pedig senki nem akart beszélni, amit nem kicsit furcsállottam volna Alina helyében. Hiszen tulajdonképpen mindent ő tett tönkre, mégsem igazán izgatta magát az ügyben, hogy többet megtudhasson róla.

 

Ami a romantikai szálat illeti.... hát, nem is tudom. Azért meg volt csillogtatva egy - két részben, de egyáltalán nem uralkodott el a történeten. Az egyik szálat nem éreztem valósnak, szerintem arról ordított, hogy átverés, és hogy nem gondolja komolyan az illető. Szóval becsapás szaga volt, na! A másik....  hidegen hagyott. Valahogy nem tudott érdekelni, az hogy összejönnek - e vagy sem.

Értékelésem: Erről a könyvről sok mindent lehet mondani: rejtélyes, meglepő, magával ragadó. Egy egészen különös és egyedi könyv volt. Új világ született, új szokásokkal és új legendákkal. Bár meg kellett szoknom az elején az orosz szavakat, és rá kellett jönnöm, hogy mit is akarnak jelenteni, igaz legalább egyszer el lett magyarázva, de azt nagyon hamar elfelejtettem. Tetszett a kötet baljós hangulata, a karakterek is. A romantikus szál nagyon gyenge volt benne, de reményeim szerint ez a későbbiekben alakulni fog.