Vi Keeland & Penelope Ward - Lázadó örökös

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ

Oldalak száma: 280

Eredeti cím: Rebel Heir

Kiadás éve: 2020

Sorozat: The Rush 1

Fülszöveg: Hogyan legyen szuper nyarad a Hampton-vidéken: Csípj meg egy mesés albérletet az óceán partján! √Pipa. Szerezz munkát egy menő szórakozóhelyen! √Pipa. Hogyan szúrj el egy szuper nyarat a Hampton-vidéken: Ess bele a fekete bőrdzsekis, borostás, átható tekintetű fickóba, aki kitűnik a tömegből! Abba, aki úgysem lehet a tiéd, miután vége a nyárnak. √Pipa. √Pipa. √Pipa. Pláne, ha ez a szexi, tetovált isten a főnököd. Pláne, ha nemcsak a munkahelyed az övé, hanem ő a fél város örököse. Pláne, ha gonosz veled. Aztán apránként leomlott a fal, amit ez a kemény pasi maga köré épített. Nem kellett volna beleszeretnem a lázadó örökösbe, főleg, miután világossá tette, hogy nem akarja átlépni velem a határt. Esténként hiába hűlt le a levegő, mégis egyre forróbb lett körülöttünk. A nyaram sokkal érdekesebb lett, de bonyolultabb is egyben. Egyszer minden jó dolognak véget kell érnie, nem? Csakhogy én nem ilyen befejezésre számítottam vele. Vagy legalábbis úgy tűnt. Egészen addig, amikor egy este rám parancsolt, hogy üljek be a kocsijába, mert nem akarta, hogy a sötétben gyalogoljak. Nagyjából így kezdődött a dolog Rushsal.

Annyira a csapból is ez a könyv folyt decemberben, de még januárban is, hogy én is rászántam magam a könyvre. Volt szerencsém már mindkét írónőtől olvasni, eddig meg voltam velük elégedve. Ám ez a kötet vegyes érzésekkel halmozott el.

Az alaptörténetről annyit, hogy Gia a főszereplőnő Hamptonban tölti a nyarát. Gia írónőként tevékenykedik, jelenleg első könyvén dolgozik, melyet szoros határidőn belül kell beadnia. Barátnője helyett ugrik be a környék egyik puccos bárjába pultos lányként és le is bukik. A bár tulajdonosa, Rush, azonban felveszi a lányt hosztesznek, fokozatosan közel kerülnek egymáshoz.

Ez a könyv pont annyira volt jó, mint amennyire rossz. A maga 280 oldalával egy rövid, olvasmányos kötetet kaptunk. Igazi könnyed egy esti olvasmány, amitől nem szabad sokat várni. Az írónők szellemes, laza stílusban elevenítették meg számunkra ezt a több, mint klisés, nyálas történetet.

NA-hoz híven lelkisérült szereplőket kaptunk, Rushnak az apja, míg Giának az anyja hiányában kellett felnőnie. E közös vonás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szereplőink megtalálják a közös hullámhosszt. Ám Rush „nem randizunk alkalmazottakkal” szabálya miatt, na meg a férfi elköteleződési problémáit miatt sokáig csak plátói kapcsolat az övék. Mindketten vágynak egymásra, folyamatosan flörtölnek a másikkal, vagy éppen veszekednek, na de mi a különbség a kettő között? Ezek a jelenetek nagyon tetszettek, még ha sokszor trágárok és mocskosak voltak is. Rush és Gia között pattogott a szikra. Nem egy olyan jelenet volt, amikor hangosan felnevettem.

Ekkor azt hittem, hogy egy kifejezetten jópofa kötetet tartok a kezemben, még ha nagyon klisés is. Aztán a 200. oldaltól kezdve légy volt a levesben. Ez volt ugyanis az a pont, amikor kezdtem érezni, hogy a történet egyre furcsább és furcsább lesz, és sajnos nem jó értelemben… A történet ugyanis olyan fordulatot vett, hogy csak egy nagyot voltam képes sóhajtani tőle. Lehet, hogy az írónők úgy gondolták, hogy kell bele valami bonyodalom, némi kis feszültség, és kell is, de nem ilyen. Magyarul elszarták, és már elkedvetlenítve olvastam az utolsó oldalakat.

A kötet pedig függővéggel zárult, ami számomra nagy meglepetés volt, hisz a rubin pöttyös kötetek általában megállják magukban a helyüket és lezártak is szoktak lenni. Itt sajnos nem ez a helyzet, de szerintem nem fogom elolvasni a folytatást.

Értékelésem: Egy tipikus, klisés romantikus történet. Eleinte azt hittem, hogy nem is lesz ez annyira rossz. Az alapsztori nagyon elcsépelt volt, a karakterek is, de az írónők stílusának, szellemességének köszönhetően gyorsan haladtam a kötettel. Kifejezetten olvasmányos, könnyed történetnek bizonyult. Ám a végé fele olyan fordulatot vettek az események, ami a kezdetleges pozitív benyomásomat negatív irányba vitte. Nem volt rossz, de nagyon egyszer olvasós történet. A második részt nem biztos, hogy elolvasnám…