Sarah J. Maas - Szárnyak és pusztulás udvara

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ

Oldalak száma: 800

Eredeti cím: A Court of Wings and Ruin

Kiadás éve: 2019

Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 3.

Fülszöveg: A festményem hazugság volt. Még nem álltam készen.Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát. A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia. A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

 

A második rész elég izgalmasan és meglepően ért véget. Kis csapatunk mindent latba vetve, kockáztatva testi épségüket elmennek Hybern királyához, hogy ellopják tőle az Üstöt. Ám közel sem úgy végződnek a dolgok mint remélték, mágiájukat Hybern elnyomta, valamint Feyre húgain kívánja tesztelni az Üst erejét. Tamlin pedig összefogott a királlyal, hogy visszakapja végre Feyret. Feyre pedig, hogy mentse a többieket eljátssza, hogy minden csak Rhysand agymosásának az eredménye volt, így a lány Tamlinnal együtt visszatér a Tavasz udvarába, ahol bosszút forral, valamint információkat kíván szerezni.

A második rész tetszett eddig a legjobban, de ez sem maradt sokkal alul. Nagyon hamar beindulnak az események, Feyre eljátssza a védtelent, miközben tervet forral Tamlin ellen. Személy szerint nagyon érdekes visszakanyarodásnak tartottam azt, hogy újra a Tavasz udvarában barangoltunk. A hangulat azonban teljesen másmilyen volt. Feyre azóta rengeteget változott, valamint a Tamlinnal való kapcsolata is a szeretetből az utálatba ment át. Lucien pedig továbbra is a semleges fél volt, aki hűséges volt ugyan főurához, azonban mindennél jobban meg szerette volna találni újdonsült párját, Feyre testvérét, Elaint.

Az eddigi részekhez hasonlóan nem volt hiány izgalomból sem. Feyre menekülése, valamint későbbiekben a csatajelenetek Sarah-hoz híven mind nagyon érdekfeszítőek voltak. Egekben volt a pulzusom, amikor Feyre menekült (amire elég sok példa van a kötetben). Mégis talán a végső csatajelenet, illetve a Csontfaragóval, és az egyéb szörnyszülöttekkel kapcsolatos részek voltak a legborzongatóbbak.

Romantikából azonban kevesebbet kaptunk, mint a második részben. Feyre és Rhysand kapcsolata továbbra is kiegyensúlyozott, irigyelni való kapcsolat volt, ám sokkal inkább előtérbe kerültek a szövetségesek felkutatása, tervek csiszolása, valamint a többi karakter.

Ebben a sorozatban rengeteg igen kiemelkedő, kedvelhető karakterrel volt dolgunk. Cassian, Azriel, Mor és Amren mind nagyon kidolgozott személyiségek, akiknek nagy ráhatásuk van a cselekményre. Elég sok információt kaptunk róluk, bár őszintén szólva szerintem mindegyik megérdemelne egy saját könyvet, amire elég nagy esély is van. Ugyanis a következő kötetben, a negyedik részben már nem Feyre és Rhysand, hanem Feyre nővére és Cassian kerülnek majd előtérbe. És bár Tamlinnal is elég vegyes érzéseim vannak, hisz volt ő hősszerelmes és rosszfiú is, igazán kíváncsi lennék arra, hogy ő is megtalálja a boldogságot.

A világ továbbra is nagyon összetett, minden kötetben kapunk hozzá valami pluszt, ami csak még teljesebbé teszi azt. Nekem például nagyon tetszettek benne a szörnyek, illetve az is, hogy e világban mágusok és boszorkák is vannak.

Egyetlen negatívumként tudnám említeni a kötet legvégét, ott ugyanis nem egy kellemes befejezést kaptam, hanem teljesen olyan érzésem lett tőle, mintha Sarah nem tudná már hová húzni a rétestésztát. Illetve Rhysand (SPOILER halálával sem tudtam mit kezdeni, amikor megismételték vele ugyanazt, mint anno Feyrevel.)

Összességében nagyon szerettem, olvasmányos, izgalmas volt. Csavarokban gazdag történet. Sarah karakterei részletesen kidolgozottak, akik a szívemhez nőttek, szívesen olvasnék róluk a későbbiekben is. Feyre és Rhysand kapcsolata, a gondolatban való beszélgetés, minden nagyon tetszett bennük, bár ebben a könyvben lényegesen kevesebbet kaptunk belőlük, mint a második részben. A világ még mindig nagyon tetszik. A vége bár jó lett, kicsit összecsapottnak éreztem. Ajánlom!