Leigh Bardugo - Ostrom és vihar

 Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ

Oldalak száma: 414

Eredeti cím: Siege and Storm

Kiadás éve: 2016

Sorozat: Grisa 2.

Fülszöveg: A ​sötétség nem hal meg soha. Az Igaz-tengeren át menekülő Alina, akit a Zónában meggyilkoltak szellemei kísértenek, új életet kezd Mallal egy ismeretlen földön, miközben igyekszik titokban tartani napidéző voltát. Ám sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a szeretett országba, elszántan, hogy elszántan szembeszálljon a Ravkára törő erőkkel. De ahogy a hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Választania kell hazája, a hatalom és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

 

Bár nem szerelmesedtem bele az első részbe, az Árnyék és csontba, nem is volt kérdéses számomra, hogy tovább fogom olvasni a Grisa trilógiát. S bár nem nagyon nyert meg magának a második rész, azért a következőt is el fogom olvasni, hogy megtudjam Alina és Éjúr történetének a végét.

A második rész alig pár hétre az első rész végétől veszi fel a szálat. Alina és Mal szökésben vannak, ám élvezik azt, hogy végre  együtt lehetnek. Örömük azonban nem tart sokáig, ugyanis Éjúr magával viszi mindkettejüket, hogy megszerezzék a következő erősítőt Alina számára.

Alapvetően a grisák világa, ez a sötét hangulat továbbra is nagyon tetszett. Ám rá kellett ébrednem, hogy maga Leigh írásmódjával, stílusával nem vagyok megelégedve. Nyögvenyelősen, küszködve tudtam csak elolvasni ezt a részt. Mindig, amikor éppen történt valami izgalmas rész, utána vagy 100 oldalon keresztül a nagy semmiről olvastunk. Tele volt üresjárattal, ami nem segített abban, hogy élvezzem az Ostrom és vihart. Magyarul unalmas volt, ami elég elkeserítő számomra, főleg úgy hogy mennyien szeretik, dicsérik ezt a könyvet, így nagyon nem erre számítottam.

A karakterekben jellemfejlődések voltak megfigyelhetőek, ám ezek sem a jó irányba. Mind Alina, mind  Mal elkezdett megváltozni, de ahelyett hogy erősebbekké váltak volna, a lelkiállapotuk bizonytalanná, elméjük és természetük pedig kiszámíthatatlanná vált. A kettejük közti kapcsolat már az előző részben is teljesen hidegen hagyott, s bevallom őszintén, végig azt hittem hogy Mal gyorsan ki fog kerülni ebből a szerelmi háromszögből, hisz valahogy Éjúr lett a szexibb/kedvelhetőbb karakter az olvasók számára, az meg plusz, hogy ő a rosszfiú. Számításaimmal ellentétben, Mal és Alina kapcsolata továbbra is vegetál, pedig a vak is látja, hogy annyi szenvedély van bennünk, mint egy döglött halban.

A romantikus jelentekről nem is beszélve, ahol az írónő nem is kísérel meg egy bizonyos hangulatot felépíteni, egyszerűen annyit ír, hogy "Megcsókolt.". Bumm! Ennyi. Persze megértem, hogy nem kell minden könyvnek a szerelemről szólnia, de ezen jeleneteknél nem belemélyedek, hanem sokkal inkább kizökkenek a történetből. 

Mivel egy fantasyról beszélünk, így elvárható legalább, hogy ezen elemekkel remekeljen az írónő. Amennyi és ami volt benne, azzal minden rendben volt. De a rengeteg üresjárat miatt ezek is némiképp a háttérbe szorultak. S helyettük azonban pontos képet nyertünk arról, hogy kik, hol, mikor, hogyan istenítették Alinát. Rém izgi...

Összességében nagyon érezhető volt, hogy ez egy átvezető kötet. Nem nagyon történt benne semmi érdemleges. A karakterek negatív irányt vettek. A romantikus részek lehugyozott sós kiflik. Leigh hangulatfelépítése erősen kifogásolható. Viszont a világot még mindig érdekesnek tartom, amiben sok lehetőség rejlik. Reménykedem abban, hogy a harmadik rész cselekménye némileg élvezetesebb lesz.