Melissa Landers - Elválasztva

Kiadó:  MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.

Oldalak száma: 336

Eredeti cím: Invaded

Kiadás éve: 2015

Sorozat: Elidegenítve 2.

Fülszöveg: Carának és Aelyxnek most külön-külön kell harcolniuk a közös célért. Miután próbálkozásuk, hogy létrehozzák a két bolygó közötti szövetséget, megbukni látszik. A szerelmeseknek el kell szakadniuk egymástól. Aelyx a Földön marad, hogy helyrehozza, amit elrontott. Carának pedig el kell utaznia a L'eihrre, ahol azt várják tőle, hogy beilleszkedjen, és hirdesse a békét. Nehezíti a dolgot, hogy a l'eihrek nem mondhatóak túl vendégszeretőnek. Ráadásul a kolónia kialakítása közben, amelyet az emberek lakóhelyének szánnak, problémák merülnek fel. Cara egyre jobban kételkedik abban, hogy jó élete lehet a L'eihren. Ezalatt Aelyx a Földön egy hatalmas kampány részeseként küzd, amely során az emberek és a l'eihrek barátságos szövetségét hirdeti. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül a l'eihreknek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék a Föld teljes víztartalékát fenyegető szennyezést. Ám Aelyxnek gyanús lesz, hogy a l'eihr vezetők mindenáron meg akarnak egyezni az emberekkel. Nyomozni kezd. Vajon miért olyan fontos ez a megállapodás az idegeneknek is? És mit várnak a segítségükért cserébe a földlakóktól?

Véleményem: A sorozat első része szinte azonnal a kedvencemmé vált, így kétség sem férhetett hozzá, hogy amint lehetőségem adódik, el fogom olvasni. Bár be kell ismernem, hogy ez a kicsike már vagy egy éve ott csücsül a polcomon, most végre időt tudtam rá szánni. És milyen jól tettem! Na lássuk, milyen is volt az Elválasztva az én szemeimmel.

Az előző rész, az Elidegenítve elég idegőrlő befejezést kapott, így nagyon vártam már, hogy meg tudjam hogyan is folytatódik szereplőink élete. Mondhatni, hogy a cselekmény pont onnan veszi fel a fonalat, ahol az előző részben véget ért. Ahelyett, hogy együtt maradnának szereplőink, külön kell válniuk, s dolgozniuk bolygóink közt létrejövő szövetségen.

Az előző részt is imádtam, ám ez a kötet nem kevés újdonságot, meglepetést tartogatott számomra. Azáltal, hogy Cara a L'eihren él, tanul, bogozza ki a szálakat, komoly bepillantást nyerhettünk az idegenek világába. Ami meglepő módon nem is különbözött a mi világunktól annyira. Carához hasonlóan én is el szeretnék menni erre a bolygóra, ám csak egy napra. Ugyanis főszereplőnk minél több időt töltött ezen a bolygón, annál inkább nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen el akarnak nyomni minket. Hogy a szövetség csak a felszín lenne. Hogy a telep nem is olyan szabad és kellemes hely, mint ahogy azt várnánk. 

Mindeközben Aelyx a Földrön igyekszik megteremteni a béke látszatát, azt hogy a l'eihrek tényleg a szövetségre törekszenek. Ám az emberek között sokan ellenzik a bolygók közti szövetség létrejöttét. Ennek köszönhetően lesz bőven részünk terrorizmusban, támadásban, menekülésben és harcban is.

Az előző részben igazán megszerettem Melissa Landers könnyed, mégis pergő stílusát. Ez ebben a könyvben sem változott. Ám sokkal kevesebb humoros jelenetnek lehettünk tanúi, mint az előző kötetben. 

A szerelmi szál is a háttérbe szorul, ám ez nemcsak várható volt, hanem szükségszerű is. Bár még a kötet elején voltak közös jelenetek, ahogy haladtunk előre a történetben, úgy csökkent ezek száma. Ám az a kevés jelenet, amit kaptunk teljesen más megvilágításba emelte az eddig csak cukinak mondható szerelmi kapcsolatot. Már nem csak a ködös rózsaszín fátyol (bár az is) hanem a realitás, a kételkedés az elbizonytalanodás is színre lépett. Most először gondolkoztak szereplőink. Vajon tényleg együtt tudnak maradni, vagy sem?

Sokkal inkább Cara nyomozása, a l'eihrek illetve az emberek közös vonásai, történetükre, illetve a klónozásra terelődik a téma. Amit én cseppet sem bántam. Úgy éreztem, hogy itt teljesedett ki csak igazán a  történet. Ahogy egyre több mindenre derült fény, úgy lett egyre izgalmasabb és forróbb a hangulat. Számomra ugyanis igazán meglepő fordulatot vettek az események.

A karakterek már az előző részben is a szívemhez nőttek, ami továbbra is igaz. Ám meg kell említenem, hogy némi karakterfejlődést érzékeltem. Cara sokkal megfontoltabb lett, ám továbbra is maradt az a vagány csajszi, akit megismerhettünk. Szegénykémnek állnia kellett a sarat egy teljesen ismeretlen bolygón. Bár nem volt egyedül. Hiszen ott volt számára a fivére, akinek igazán nagy szerep jutott ebben a kötetben. Troy igazán imádni való, komisz, színfolt volt a történetben. A humoros jelenetek nagyobb része hozzá köthető. Nagyon tetszett a testvériesség jelenléte. Az, hogy óvták egymást, számíthattak egymásra, ott voltak a másiknak. Bár az tény, hogy a támasz szerepet inkább Troyra osztották. :)

A történetet továbbra is váltott nézőpontban olvashatjuk, ami mondanom sem kell, hogy nagyon jót tesz ennek a sztorinak. Mindkettőjük fejében szerettem lenni. Hiszen Carának és Aelyxnek is minden teljesen új. Épp ezért érdekes volt az ő szemeiken keresztül látni a bolygókat. 

A végén több szívszorító jelenetnek is tanúi lehettünk. Néhol csak elhűltem, vagy éppen összeszorult a szívem. Ám igazából korrekt befejezést kapott, azonban már alig várom, hogy kijöjjön a következő rész is. Nemsokára szaladhatok a könyvesboltba. Jó lesz!! ;)

Értékelésem: Izgalmas, eseménydús, fantáziadús! Semmi változás az előző részhez képest. Maximum annyi, hogy ez jobban magába szippantott, s nem is eresztett. Sok kérdésemre választ adott ez a kötet, azonban kérdésekből sosincs hiány. Szóval várom a következő részt, még több válaszért cserébe. :)  Nagyon ajánlom!