Joe Abercrombie - Az uralkodó

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalak száma: 385

Eredeti cím: Half a King

Kiadás éve: 2015

Sorozat:Szilánkos-tenger 1.

Fülszöveg: Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése terítette le. Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. 

De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…

Véleményem: A. O. Esther volt az az író, aki megszeretette velem a középkort. Már nagyon régen olvastam tőle, így hiányom van már egy ideje. Ez a sorozat azonban kárpótolhat engem. Sok jó értékelést láttam erről a kötetről, így nem kis elvárásokkal telten csapok bele a könyv olvasásába. Remélem nem kell csalódnom benne! Na lássuk, milyen is volt valójában Az uralkodó! ;)

Eleinte még izgatottan vártam a történéseket, ám a első 50 oldal nem fogott meg kellően, így utána ment a huzavona, hogy folytassam e vagy sem. Milyen jól tettem, hogy végül is elolvastam ezt a könyvet. Bár tény, hogy nem volt ízig-vérig akció dús, nem állíthatom, hogy ne lettek volna izgalmas részei. Ám az eleje számomra akkor is nagyon unalmas volt. Szóval kitartás! Megéri tovább olvasni! :)
Úgy gondolom, hogy legalább a századik oldalig kellett eljutnom, hogy igazán érdekesnek mondhassam a könyvet. Ekkor már az a pillanat is eljött, hogy nem szívesen raktam le, egyfolytában olvasni akartam. Hiszen volt abban valami báj, hogy egy teljesen más elképzelést, egy teljesen új környezetben játszódó történetet olvashatok. 
Amiért mindenképpen dicséret illeti Abercrombiet, az a világelképzelése, s annak kidolgozása. Joe-nak azonban sikerült egy olyan világot a szemünk elé tárnia, ami nemcsak valóságos, hanem a maga  nemében ijesztő is. Abszolút el tudtam képzelni, hogy ez a világ egykoron létezett. A maga brutalitásával, keménységével, szélsőségeivel elnyerték tetszésem. Ez a világ ugyanis az általam hőn szeretet vikingek világa volt. Maga a mű, a karakterek hitvilága, és egy-egy elejtett megnyilvánulás, párbeszéd utal a vikingekre.
Szintén nagyon tetszett az, hogy Abercrombie egy igazán eszes karaktert (Yarvit) állított a porondra, akinek igen komoly rendellenességgel született. (Egyik kezén nem fejlődtek ki az ujjai.) Emiatt nem válhat belőle király, így főszereplőnk inkább miniszternek készül. Mielőtt azonban a miniszteri vizsgájára sor kerülhetne, egy váratlan incidens folytán meghal a király, illetve Yarvi bátyja. Így Yarvi kerül a trónra, megörökölvén minden felelősséget. Ám nem sokáig viselheti a koronát, hiszen megtámadják sajátjai, így menekülnie kell. 
Kalandjai során csak az eszére támaszkodhatott. Itt nem kevés népmesei elemet véltem felfedezni.  eszessége, Abercrombie bölcsessége komolysággal töltötték meg a történetet. Ám miután menekülni kényszerül Yarvi, lesz részünk bőven izgalmakban is. Több kalandja megdobogtatta a szívem, izgultam a szereplőkért, hiszen sohasem lehetett tudni, hogy mi fog történni. Hogy vajon ki fogja túlélni, és ki szenved vereséget? Kik lesznek azok, akik teljesíteni fogják a céljukat?
Szeretem, ha egy könyv nem kiszámítható. Hiszen mi érdekes van abban, aminek már a 10 oldalán tudjuk az 500. oldalt. Ennél a kötetnél azonban emiatt ne fájjon senki feje se. Nekem is csak az utolsó oldalakban esett le, hogy ki volt a tettes. Olyan, akire valóban sosem gondoltam volna. Így mondhatom, hogy fordulatokban gazdag könyvvel nézünk szembe.
A hozzám hasonló romantikus beállítottságú embereknek azonban nem ajánlom, hiszen nem a románcra helyezi Abercrombie a hangsúlyt. Sokkal inkább a bosszú, a túlélés játszik főszerepet. Ennek ellenére mintha lett volna valami kezdődő románcocska a női szívek megnyugtatása végett. Ám ha ebből lesz is valami, az csak az elkövetkezendő részekben fog beteljesülni.
Abercrombie könnyed, szellemes, mégis komoly stílusa elnyerte a tetszésem. Ha őszinte akarok lenni, akkor elismerem, hogy szívesebben olvasok nőktől, mint férfi íróktól. Ezt továbbra is így gondolom, ám ettől függetlenül érdemes odafigyelni rá.
Ami pedig a befejezését illeti, korrekt ámbár mindenképpen meglepő módon ért véget a történet. Előre sejteti, hogy folytatás következik. Szívesen fogom elolvasni a következő részt is! Ajánlom! :)

Értékelésem: Bár az eleje vontatottan indult, a 100 oldal környékén már izgalmassá vált a cselekmény. Ezután szívesen olvastam. A főszereplő furfangossága színesebbé tette a történetet. Remek kalandokat követhettünk végig, melynek során izgulhattunk a karakterek életéért. Néhány nem túl véres csatajelenetnek is tanúi lehettünk. Kiszámíthatatlan, meglepő, izgalmas.