Kiadó: Decens Magazin Média Kft.
Oldalak száma: 494
Sorozat: Gombnyomásra 2.
További információ az írónő könyveiről:
http://www.aoesther.com/
Fülszöveg: Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket. Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra…
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül.
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére.
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?
Véleményem: Az első rész teljes mértékben levett a lábamról. Mindent imádtam benne. Természetesen olyan függővéggel zárult, hogy nem nagyon bírtam magammal, és amint megérkezett a könyv, neki is ugrottam az olvasásának. Ez a kötet egyszerűen sokkoló , és persze izgalmas egyben. Eszter ezt a sorozatot nagyon eltalálta! :D Lássuk miért!
Mia és Russel ideiglenesen megmenekültek, és Talbot házába küldték őket. Russel furfangosságának köszönhetően sikerül megszökniük, és a Művész negyedben, mint vagyonos manipurai házaspár meghúzzák magukat, addig míg Liam és Dylan el nem jön értük. Ám ez a vesztegzár miatt eltolódhat.
Liamet, Dylant és Amandát a 268 kapunál kidobják a mutánsok közé. Ők hárman együttes munkával és rejtőzködéssel megmenekülnek, de Amanda és a vadászok között kialakult feszültség okán a lány nem tart velük.
Stella abban a hittben él, hogy bátyja és az indián a 268-as kapunál való vérengzésnél életüket vesztették. Így hát Ryannel együtt visszamennek Manipurába, hogy legalább Mia és Russel nyomára akadjanak. Ám a fiú közel sem ilyen tervekkel kíséri el a lányt...
Ebben a részben sem csalódtam! Az első kötet sokkoló vége most méltó folytatásra talált. A gyors kezdésnek köszönhetően, hamar újra belerázódtam ebbe az igencsak bonyolult történetbe. Bár azt hozzá kell tennem, hogy ez a rész számomra igenis átvezető kötet volt. Végig az volt a benyomásom, mintha valami igazán nagy durranás előkészületeiről olvasnék, és a kötet vége alapján igazam is lett. Még sok meglepetést tartogat nekünk Eszter! ;) Na, de ne rohanjunk ennyire előre!
Hál' Istennek A. O. Esther nem változtatott sem a stílusán, amit a Gombiban imádtam csak meg igazán. Sem azon, hogy több szálon futó, több szemszögből íródott történetet alkot. Mondanom sem kell, hogy egyszerűen zseniális, ahogy végigvezeti az eseményeket, arról már nem is beszélve, hogy minden egyes apró kis momentumot több szögből, több gondolkodás móddal tekinthetünk meg. Ez teszi számomra igazán élvezhetővé, és teljessé a történetet.
Eszternél már megszokhattuk, hogy ő nem az a fajta írónő, aki ódzkodna a kényes, brutális részektől a könyveiben. Talán ez az egyik legjobb jelző, amivel illetni tudom az írónőt: őszinte. Bár ezt az előző kritikáimban is említettem, de nem győzőm hangsúlyozni, hogy Eszter valami zseniális módon képes az emberi természet szemétségeiről írni. Olyannyira, hogy gyengébb pillanataiban én is némiképp utálatot éreztem minden egyes férfi iránt. Leginkább azért tetszik, hogy ez a téma is boncolgatásra kerül, mert ez tényleg egy olyan dolog, ami nagyon is érinti a mai világot is.
Ha választanom kellene, biztos hogy a falon kívül élném le az életem. Hiszen ebben a részben sokkal alaposabban megismerhettük Manupirát, és azt, hogy milyen is valójában. Ez a tökéletesének titulált hely, közel sem annyira békés, és makulátlan, mint azt az ott lakók képzelik. Az erőszak, a kéjvágy, a bűnős szenvedélyek ugyanúgy átvették már az irányítást ott, mint a 2010-es években. Semmi különbség. Legszívesebben elfordultam volna néhány jelenetnél, de nem tettem, hisze be kellett látnom, hogy ilyen a világ, melyben élünk. Mocskos, bűnős és fertőzött.
Amit még fontos hangsúlyoznom, hogy egy rettentően érzelemdús könyvnek sikerült a Gombi 2. A szerelem, és az azt átszövő érzések mellett a gyűlölet, a harag és a gyilkolásvágy is helyet kapott. Bár tény, hogy a szerelem maradt továbbra is mindennek a mozgatórugója. Nagy meglepődésemre, nem szeretett Mia - Liam párosunk került előtérbe, sokkal inkább Stelláé és Dylané volt a főszerep, és persze a kettejük románca. Nekem személy szerint ezek voltak a kedvenc részeim, melyben ők ketten lassan egymásra találtak.
A karakterekről annyit tudok csak mondani, hogy mind különálló személyiségek, és ami még ennél is meghökkentőbb, hogy egy olyan személy sincs a sorozatban (eddig ;)), aki idegesítő lenne. Mindegyikük kitartó, bátor, szenvedélyes és imádni való. :)
Bár ez a rész közel sem volt annyira eseménydús, mint elődje, azért itt sem szenvedtünk hiányt izgalmakban. Eszter ugyanis tovább bonyolította a helyzetet és új fajta mutánsokkal bővítette szereplőink ellenségeinek listáját. És persze az elmaradhatatlan veszekedések, verekedések és vadászatok is rajta voltak a palettán. Őszintén szólva nekem a legnagyobb ínyencségnek a Manipurai apróságok számítottak, mint például hajnövesztő szérum, sejtregeneráló, tartós (lemoshatatlan) smink, fiatalító szérum és Emmát is imádtam. :D
Titkokban sem szűkölködünk, hiszen Dr. Cohen újra meglátogatja Miát álmában, és ezúttal még közelebb kerülnek a megoldáshoz. Emellett még megismerkedünk Dylan nagyanyjával, Ria mamával is, aki szintén többet tud, mint amit elárul. És ez az új fajta mutáns, akivel vadászaink szembekerülnek?! Hujujj! ;)
A könyv igazán idegesítően ért véget! Majdnem hogy a mondat közepén egyszer csak vége szakadt, mint minden eddigi A. O. Esther könyvnek. Úgyhogy nem is locsogok tovább, megyek olvasni a következő, azaz a trilógia befejező részét. :)
Értékelésem: A Gombnyomásra 2. egy olyan rész volt, amit bár nagyon szerettem, nem vált kedvencemmé. Az első részhez hasonlóan egy nagyon ütemes, pörgős, szenvedélyes, érzelemdús könyvről van szó, melyet igazán szerethető, színes karakterek sokasági tett teljesebbé. Megismerhettük végre Manipurát egy más szemszögből is, és 2222 romlottságáról alkotott képet is. Ám nagyon átvezető kötetnek sikerült ez a rész. Ám Eszter megtartja a kellő feszültséget a 3. részre, hogy a trilógia befejező része a szokottnál is nagyobbat durranjon. Alig várom, hogy olvassam az utolsó részt! Nem volt ugyan olyan izgalmas, és eseménydús, mint a Gombi 1., de itt sem unatkozhattunk. Örömmel olvastam, és nem egyszer sikerült mosolyt csalni az arcomra, köszönhetően Stella és Dylan rendkívül cuki románcuknak. Azonban a kötet vége sokkolt. Új szintre lett fejlesztve a függővég ... (mondat közepén ért véget >-<)
Nagyon ajánlom!!! :D
Mia és Russel ideiglenesen megmenekültek, és Talbot házába küldték őket. Russel furfangosságának köszönhetően sikerül megszökniük, és a Művész negyedben, mint vagyonos manipurai házaspár meghúzzák magukat, addig míg Liam és Dylan el nem jön értük. Ám ez a vesztegzár miatt eltolódhat.
Liamet, Dylant és Amandát a 268 kapunál kidobják a mutánsok közé. Ők hárman együttes munkával és rejtőzködéssel megmenekülnek, de Amanda és a vadászok között kialakult feszültség okán a lány nem tart velük.
Stella abban a hittben él, hogy bátyja és az indián a 268-as kapunál való vérengzésnél életüket vesztették. Így hát Ryannel együtt visszamennek Manipurába, hogy legalább Mia és Russel nyomára akadjanak. Ám a fiú közel sem ilyen tervekkel kíséri el a lányt...
Ebben a részben sem csalódtam! Az első kötet sokkoló vége most méltó folytatásra talált. A gyors kezdésnek köszönhetően, hamar újra belerázódtam ebbe az igencsak bonyolult történetbe. Bár azt hozzá kell tennem, hogy ez a rész számomra igenis átvezető kötet volt. Végig az volt a benyomásom, mintha valami igazán nagy durranás előkészületeiről olvasnék, és a kötet vége alapján igazam is lett. Még sok meglepetést tartogat nekünk Eszter! ;) Na, de ne rohanjunk ennyire előre!
Hál' Istennek A. O. Esther nem változtatott sem a stílusán, amit a Gombiban imádtam csak meg igazán. Sem azon, hogy több szálon futó, több szemszögből íródott történetet alkot. Mondanom sem kell, hogy egyszerűen zseniális, ahogy végigvezeti az eseményeket, arról már nem is beszélve, hogy minden egyes apró kis momentumot több szögből, több gondolkodás móddal tekinthetünk meg. Ez teszi számomra igazán élvezhetővé, és teljessé a történetet.Eszternél már megszokhattuk, hogy ő nem az a fajta írónő, aki ódzkodna a kényes, brutális részektől a könyveiben. Talán ez az egyik legjobb jelző, amivel illetni tudom az írónőt: őszinte. Bár ezt az előző kritikáimban is említettem, de nem győzőm hangsúlyozni, hogy Eszter valami zseniális módon képes az emberi természet szemétségeiről írni. Olyannyira, hogy gyengébb pillanataiban én is némiképp utálatot éreztem minden egyes férfi iránt. Leginkább azért tetszik, hogy ez a téma is boncolgatásra kerül, mert ez tényleg egy olyan dolog, ami nagyon is érinti a mai világot is.
Ha választanom kellene, biztos hogy a falon kívül élném le az életem. Hiszen ebben a részben sokkal alaposabban megismerhettük Manupirát, és azt, hogy milyen is valójában. Ez a tökéletesének titulált hely, közel sem annyira békés, és makulátlan, mint azt az ott lakók képzelik. Az erőszak, a kéjvágy, a bűnős szenvedélyek ugyanúgy átvették már az irányítást ott, mint a 2010-es években. Semmi különbség. Legszívesebben elfordultam volna néhány jelenetnél, de nem tettem, hisze be kellett látnom, hogy ilyen a világ, melyben élünk. Mocskos, bűnős és fertőzött.Amit még fontos hangsúlyoznom, hogy egy rettentően érzelemdús könyvnek sikerült a Gombi 2. A szerelem, és az azt átszövő érzések mellett a gyűlölet, a harag és a gyilkolásvágy is helyet kapott. Bár tény, hogy a szerelem maradt továbbra is mindennek a mozgatórugója. Nagy meglepődésemre, nem szeretett Mia - Liam párosunk került előtérbe, sokkal inkább Stelláé és Dylané volt a főszerep, és persze a kettejük románca. Nekem személy szerint ezek voltak a kedvenc részeim, melyben ők ketten lassan egymásra találtak.A karakterekről annyit tudok csak mondani, hogy mind különálló személyiségek, és ami még ennél is meghökkentőbb, hogy egy olyan személy sincs a sorozatban (eddig ;)), aki idegesítő lenne. Mindegyikük kitartó, bátor, szenvedélyes és imádni való. :)
Bár ez a rész közel sem volt annyira eseménydús, mint elődje, azért itt sem szenvedtünk hiányt izgalmakban. Eszter ugyanis tovább bonyolította a helyzetet és új fajta mutánsokkal bővítette szereplőink ellenségeinek listáját. És persze az elmaradhatatlan veszekedések, verekedések és vadászatok is rajta voltak a palettán. Őszintén szólva nekem a legnagyobb ínyencségnek a Manipurai apróságok számítottak, mint például hajnövesztő szérum, sejtregeneráló, tartós (lemoshatatlan) smink, fiatalító szérum és Emmát is imádtam. :D
Titkokban sem szűkölködünk, hiszen Dr. Cohen újra meglátogatja Miát álmában, és ezúttal még közelebb kerülnek a megoldáshoz. Emellett még megismerkedünk Dylan nagyanyjával, Ria mamával is, aki szintén többet tud, mint amit elárul. És ez az új fajta mutáns, akivel vadászaink szembekerülnek?! Hujujj! ;)A könyv igazán idegesítően ért véget! Majdnem hogy a mondat közepén egyszer csak vége szakadt, mint minden eddigi A. O. Esther könyvnek. Úgyhogy nem is locsogok tovább, megyek olvasni a következő, azaz a trilógia befejező részét. :)
Értékelésem: A Gombnyomásra 2. egy olyan rész volt, amit bár nagyon szerettem, nem vált kedvencemmé. Az első részhez hasonlóan egy nagyon ütemes, pörgős, szenvedélyes, érzelemdús könyvről van szó, melyet igazán szerethető, színes karakterek sokasági tett teljesebbé. Megismerhettük végre Manipurát egy más szemszögből is, és 2222 romlottságáról alkotott képet is. Ám nagyon átvezető kötetnek sikerült ez a rész. Ám Eszter megtartja a kellő feszültséget a 3. részre, hogy a trilógia befejező része a szokottnál is nagyobbat durranjon. Alig várom, hogy olvassam az utolsó részt! Nem volt ugyan olyan izgalmas, és eseménydús, mint a Gombi 1., de itt sem unatkozhattunk. Örömmel olvastam, és nem egyszer sikerült mosolyt csalni az arcomra, köszönhetően Stella és Dylan rendkívül cuki románcuknak. Azonban a kötet vége sokkolt. Új szintre lett fejlesztve a függővég ... (mondat közepén ért véget >-<)
Nagyon ajánlom!!! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.