Kelley Armstrong - Ébredés

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 324

Eredeti cím: The Awakening

Kiadás éve: 2011

Sorozat: Sötét erő 2.

Fülszöveg: Chloé valaha teljesen hétköznapi tinilány volt - legalábbis ezt gondolta. Aztán rájött a megdöbbentő titokra, hogy nem más, mint egy két lábon járó tudományos kísérlet. Születésekor az Edison Csoport névre hallgató gonosz tudóscsapat genetikai módosítást hajtott végre rajta. Chloé megváltozott, egyedülálló képességgel rendelkező nekromanta lett, aki szellemeket lát, feltámasztja a halottakat, és ez gyakran szörnyűséges következményekkel jár. S ami még rosszabb, egyre erősödő képessége fenyegetést jelent az Edison Csoport fennmaradó tagjai számára, akik úgy döntenek, ideje véget vetni ennek a kísérletnek - örökre. Így Chloénak az életét kell mentenie, három másik különleges tinédzserrel együtt: egy sármos varázslófiúval, egy zaklatott vérfarkassal és egy temperamentumos kis boszorkánnyal. Közösen van csak esélyük a szabadulásra. De vajon bízhat-e Chloé új barátaiban?

Véleményem: Az első rész, A szellemidéző után nem volt kérdés, hogy elolvassam a második részt. Főleg úgy, hogy mint már az első résznél említettem is, Kelley Armstrong egy tökéletes függővéggel zárta részt. Szóval már a kíváncsiságom is hajtott legalább annyira, hogy nekiugorjak. Szóval lássuk, hogy mi lett a véleményem róla! :)

Még az előző részben sikerült Chloénak, Raenak, Dereknek és Simonak megszökniük a Lyle -házból. De közvetlen ez után Chloé és Rae különszakadtak a fiúktól, és elmentek Laurel nénihez, akiről kiderült, hogy az Edison csoportnak dolgozik. Így a lányok újfent visszakerültek a csoporthoz, de most már egy elmegyógyintézetbe vitték őket, ahol feleannyi szabadságuk sincsen, mint a Lyle - házban. Chloénak és Raenak tehát ki kell találniuk azt, hogy miképp tudnak megmenekülni innen, és hogy tudják utána megtalálni a fiúkat? De hamar kiderül, hogy Rae nem akar szabadulni, így Chloé egyedül marad. És ha ez nem lenne már így is elég bizarr, az épületben több szellemmel is találkozik, akik segítségével megfejti az Edison csoport titkát. Végül nagy nehezen sikerül megszabadulnia, Torival együtt, és a fiúkat is megtalálják. De ahhoz, hogy megtalálják Simon apját, még hosszú utat kell megtenniük.

Az első részhez képest, ez a könyv teljesen más szintre került. Sokkal izgalmasabb, összetettebb, eseménydúsabbra sikeredett, mint A szellemidéző. Bár hála Istennek, voltak olyan elemek, amiket az irónő még jobbá, élvezhetőbbé tett, de ami jó volt, azt nem változtatta meg.

Aki olvasta az első részről, A szellemidézőről írt véleményemet, az tudja, hogy messze a legjobban a hullás jelenetek tetszettek nekem, de azokat ez előző kötetben keveselltem. De ebben a kötetben nem lehetett oka a panasznak, ugyanis vagy négyszer annyi zombis epizód volt a könyvben. (Hallelujah! :) Ami talán levon egy kicsit az értékéből, az az, hogy feleannyira sem volt részletes, mint azt megszokhattuk Kelleytől. Azt azonban értékelem, hogy Kelley nemcsak emberhullákat, de állatzombikat is beleszőtt a történetbe, ami majdnem hogy az egyik kedvenc jelenetemmé vált a kötetben. ;)

A zombikon és nekromantákon kívül, más természetfeletti lények is bekerültek a képbe, aminek szintúgy nagyon örültem. Szó volt boszorkányokról, és mindenféle varázslatról. Féldémonokról és azok égetési módszereikről. Sámánokról, akik kopogószellem módjára képesek tárgyak mozgatására. És, ami a lényeg, a vérfarkasokról is. A vérfarkas, azaz Derek átalakulásai is nagy szerepet kapott a kötetben. Bár, azt talán túl részletesen is lett megírva, ugyanis néha felfordult a gyomrom, és azon morfondíroztam, hogy vajon én is ott maradtam volna a fiú mellett, a hányadékában, mint Chloé? (Valószínű nem...)

De ezek a természetfeletti képességek, közel sem annyira normálisak, mint ahogy ki csapatunk szeretné. Ugyanis mindegyikükön véghezvittek egy beavatkozást, aminek eredményeként, ők maguk még a fajtájukban is erősnek, különlegesnek számítanak. És talán pont ezért akarja az Edison csoport eltávolítani őket a Föld színéről. (Ennék a részletnél, akaratlanul is az Érintés című könyv jutott eszembe...)

Bár elég kevés dolgot tudtunk meg az Edison csoportról, a titkokon kívül. Úgy igazából semmit sem tudunk arról, hogy miért akarják kiiktatni Chloééket. Persze sohasem késő, és biztos vagyok benne, hogy az utolsó részben fény fog derülni erre is. És, amilyen kíváncsi természetű vagyok, engem az is érdekelne, hogy hogyan tudtak ezekből a gyerekekből mutáns Variánsokat csinálni?

Nagy meglepetésemre azonban rengeteg titokra fény derült. Így egy csöppet sem éreztem ezt a részt egy átvezető résznek. Chloé rengeteg mindenre rájött, és sok mindent megtudott a szellemektől, az egykori alanyoktól. De, persze volt egy különleges szellem, pontosabban démon, aki olyan dolgokat mondott, vagyis nem mondott, ami egy újabb titkos szálat eredményezett ebben a történetben. És ez csak az utolsó részben fog kiderülni! :(

A titkokon kívül egy romantikus fonal is alakulóban van a sztoriban. Amit nem sikerült még eldöntenem, az az, hogy ez egy újabb szerelmi háromszög lesz vagy megkímél ettől Kelley, és kapok egy átlagos (na jó, átlagon felüli) kapcsolatot. Majd még kiderül!! :)

A könyv nagy részét a menekülés tette ki, amivel nem volt semmi bajom, ugyanis meglepően átgondoltra, élvezhetőre sikeredett. Egyszer - kétszer ejtettek a szereplők hibát, de arra szükség is volt, hiszen senki nem tudhat egy szőkés, menekülést teljesen tökéletesen, hibátlanul lebonyolítani. De ha el is rontották, utána is felálltak és próbáltak logikusan gondolkodni.

Ugyan egy fontos elem (legalábbis számomra), a viccek hiányoztak belőle, az irónő kárpótolt avval, hogy olyan szereplőket sikerült létrehoznia, ami igaz, hogy az előző részben még nem, de most kiteljesedtek, és meg is változtak. Erősebbek, komolyabbak lettek, amit csakis értékelni tudok, hiszen feleannyira sem utáltam most őket, mint régebben.

Bár, hogy őszinte legyek, A szellemidézőben nem sikerült megkedvelnem igazából egyetlenegy szereplőt sem, itt már nem voltak ilyen problémáim, hiszen ezt a négy szereplőt most tüzetesebben megismerhettük.

Mindenképpen Chloé volt az, akit sikerült a legjobban megkedvelnem. Igaz ugyan, hogy ez a lány egész életében egy visszahúzódó ember volt, barátok nélkül, és igazándiból soha nem kellet harcolnia semmiért sem, de ez az egész hajcihő körülötte, nagyon megváltoztatta. Képes volt irányítani, veszélyes döntéseket hozni, és feldúlt állapotban logikusan gondolkodni. Mégis talán akkor kedveltem meg igazán, amikor a lány rájött arra, hogy valószínűleg az egyetlen személy akit valaha is szeretett, meghalt. Egyszerűen megrázta magát és pár pillanat alatt képes volt elterelni a figyelmét erről az egész helyzetről, és menni tovább.

És itt van Derek is, akit még az előző részben egy seggfejnek, bunkónak ismertem meg, holott nem is az! Egy kedves törődő fiú, akiben egy icipicit túlteng a védőösztön. 

Simon és Tori azonban eléggé a háttérbe szorultak. Simon amúgy egy nagyon aranyos, szimpatikus fiú. Tori, meg .... Tori. Őt egy kicsit nehezebben tudtam elviselni, de azért neki is voltak jó pillanatai.

Értékelésem: Összességében egy jó könyv volt, de nem kiváló. Voltak hiányosságai, de ettől függetlenül élveztem. Szuperek voltak a zombis jelenetek, bár messze nem lettek annyira részletesek, mint az első kötetben, de cserébe vagy négyszer több is került bele. A zombiállatokért meg külön köszönet, az ugyanis nem volt kiszámítható. A menekülős részek jól felépítettek, átgondoltak voltak. A szereplők jelleme rengeteget változott pozitív irányba, ugyanis sokkal erősebbek lettek. Több természetfeletti lény is bekerült a képbe, ami igazán üdítő volt, hiszen nem lehet mindig csak nekromantákról olvasni! Sok titok kiderült, aminek köszönhetően nem egy átvezető kötetnek éreztem ezt a könyvet. Egy kicsit képbe került a szerelmi szál, ami csak az utolsó részben fog kiteljesedni. Jah, és természetesen kaptunk még egy titkos szálat! A cselekmény szál sokkal izgalmasabb és eseménydúsabb lett! Várom a következő részt!! Szerintem szórakoztató volt, ajánlom!! :)