2014. október 30., csütörtök

Maria V. Snyder - Méregtan

Maria V. Snyder - Poison study - MéregtanKiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 440

Eredeti cím: Poison study

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Méregtan 1.



Fülszöveg: Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált, ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak vagyis nekem fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások.

Véleményem: Mérgek?? Ez volt az első reakcióm a könyvvel kapcsolatban, de mégis a megdöbbenésen kívül valami meg is fogott ebben a fülszövegben, mert elkezdtem olvasni. És, amint kinyitottam a könyvet, egy gyönyörűséges térkép fogadott. Na, vágjunk bele!!!

Yelena egy gyilkos, és a büntetése egyértelmű, halál. De egy egész évet kellett ehhez a börtönben ülnie. Most már sovány és megkeseredett, és ahogy az őrök viszik, hogy bitófára kerüljön, a lány lelke belenyugodott a sorsába, de avval nem számolt, hogy a Parancsnok ételkóstolója halála miatt felajánlják neki az életet, amennyiben ő lesz a következő ételkóstoló. És, mivel Yelenában van élni akarás, ezért megmenekül.
Valek, a Parancsnok jobb keze fogja kiképezni a lányt, olykor igen meglepő módszerekkel, míg a lány el nem foglalhatja hivatalosan is a posztját. De, míg tanul igazán sok embernek szemet szúr a lány, főleg úgy, hogy a Brazell parancsnok fiát gyilkolta meg a lány, egy évvel ez előtt, így mindenféle orvgyilkos és katona fáradozik azon, hogy a lány életére törjön. De a lányt mágusok és déliek is üldözik, ami már önmagában egy fejtörő. Yelena tehát fontosabbnak ígérkezik egy egyszerű ételkóstolónál. De, annak érdekében, hogy megvédhesse magát, önvédelmet kezd el tanulni, és próbál megfeledkezni a szörnyűséges múltjáról, és Reyadról.

Őszintén szólva, még most a könyv kiolvasása után pár órával is kavarognak bennem az érzések és a gondolatok evvel a könyvvel kapcsolatban, ugyanis ez mindenképpen elütött attól a világtól, azoktól a könyvektől amiket olvasni szoktam. Némiképp jobban megviselt, és még mindig nem tudok egy épkézláb mondatot összerakni. Hogy mit is gondolok??? Ez a könyv jó volt. Hogy mennyire?? Nagyon jó. :) És, hogy miért is??
  • Már eleve a könyv kezdetekor megszerettem az írónőt, ugyanis ő nem tökölt. A második oldalon már belecsapott a lecsóba, és csak úgy kapkodtam a fejem. Hiszen főhősnőnk már a második oldalán egyenesen a halálába menetelt.  Aztán jött a fordulat, hogy mégiscsak túléli. (Oké, ez kiszámítható volt! De, hogy ételkóstolóként kell tovább dolgoznia, ami tele van veszéllyel??) Na, itt még jobban megszerettem ezt az egészet. És aztán megismertem Yelena tanárát, Valekot! (Valószínű ebben a pillanatban döntöttem el, hogy szerelmes vagyok ebbe a könyvbe!) ♥ :D
  • Tehát az cselekményszál gyorsan beindult, és mondhatni változatosára, eseménydúsra sikeredett. Igazából nem nagyon lehetett rajta unatkozni, kivéve a kötet közepét, ahol már érezhetően visszavette a tempót Maria. De a könyv rengeteg titokkal volt megspékelve, úgyhogy kellett az a kis pihenő. Véleményem szerint a titkok voltak azok, amik előrevitték a cselekményt, és nyilván azok is láncoltak oda a könyvhöz. :D
  • Meg kell mondanom, hogy a titkokon kívül, egyértelműen a a mérgek voltak a kedvenceim. (Milyen meglepő!) Amikor mérgekről tanultak, vagy ha néhány különleges jellemzőről beszéltek a könyv folyamán, akkor már hegyeztem is a fülem! Főleg a Kedves nevezetű méreg volt, ami a szívemhez nőtt!! :/ 
    Ettől függetlenül lenyűgözött az, amiket megtudhattam. Pl. ha befogjuk az orrunkat, akkor bizonyos italoknak (menta tea) nem érezzük az ízét.
    Poison Apples....I'm SOOOO making these this Halloween!!És természetesen itt van még az a méreg is, aminek nagy szerepe volt a könyv folyamán. A Pillangó Porról beszélek, ami egy olyan méreg, amivel már a könyv legelején megmérgezték Yelenát. (Na, igen ez a lány csupa szerencse!) És ugyan van rá ellenszer, de minden nap be kell szednie, különben meghal. Lehet, hogy ez egy kicsit kárörvendő lesz, de tetszett a dolgok alakulása ilyen szempontból, ugyanis ez azt biztosította, hogy Yelena kénytelen ott maradni a kastélyban, és nem szökhet meg. Így  továbbra is olvashattam Valekról. (Oké, lehet hogy egy kicsit Valek függő lettem, de biztos, hogy erre is van ellenszer!!:D)
  • És itt van egy másik pont, ami a könyv ugyancsak nagy részét tette ki. Méghozzá az önvédelem és harcművészet órák, amire két nagyon cuki katona oktata a lányt. Ari és Janco. (Hát nem arik??? Bocsánat, ez nem hagyhattam ki!!) Az, hogy a lány nem csak a seggén ült, és elmerült az önsajnálatában, nekem különösen tetszett. Az még jobban, hogy nem adta fel. Igen, hiszen kivételesen egy erős főszereplőt kaphattunk, amit én mindig nagyra értékelek. Yelena nagy hasznát vette ezeknek az óráknak, és engem is határozottan feldobott, hogy nem csak arról olvastam, hogy milyen védtelen, meg hogy még a folyosóra is fél kimenni, mondjuk lett volna oka rá.
    És, persze evvel kapcsolatban is sok minden kiderül, Yelena múltjáról, ami igencsak sötét.
  • Az az igazság, hogy ez egy rendkívül eseménydús könyv. Nagyon sok minden történt egyfolytában és sok titokra derült fény  fokozatosan. Volt mit emészteni. Ezért is örülök annak, hogy az irónő nem csak mondta és mondta a dolgokat, hanem mindig adott egy kis időt arra, hogy felfogjuk és értelmezzük a történéseket. És ez szükséges is volt.
  • Na, akkor vegyük is a könyvekben a kedvenc (általában) részeimet. A romantikus jeleneteket. Igazából már a könyv elején megmutatkozott nekünk a hőslovag, aki Valek személyében egy jó alapanyagnak tűnt. Gondoltam ilyen jó pasival összezárva, egy lakosztályban, biztos történni fog valami. Hát,... nem egészen így történt. Apró - cseprő dolgokat leszámítva semmi. És csak vártam, vártam és semmi. 
    Már most tisztázni szeretném, hogy ez a könyv nem a nagy romantikusoknak való. Szóval, ha csak a szerelem érdekel egy könyvben, akkor ez nem neked való!
    Aztán jött egy fordulat! Ami teljesen megdöbbentett, ugyanis én már elkönyveltem ezt a kötetet olyanak, hogy nincsen benne Love. Vagy talán mégis?(Mivel nem Spoilerezek, ezért ennyivel elégedjetek meg.) 
    Mindemellett szeretném megemlíteni, hogy olyan sok minden történik ebben a kötetben, hogy az ember nem igazán hiányolja a szerelmet belőle. És, hogy őszinte legyek szerintem ebbe a környezetbe nem is illet annyira. De ha megtörténik.... akkor cuki!!
  • És itt van még ez az egyedi világ is, amit ugyan nem nagyon tudtam megismerni, de mindenképpen egy plusz pontot jelenthet, hiszen mégiscsak vette Maria a fáradságot, hogy valami egyedit eszeljen ki. És, mint már említettem volt is egy térkép. A könyvet a térkép elemzésével kezdtem, hiszen már jártam úgy más, ehhez hasonló könyveknél, hogy az olvasást kellett megszakítanom, azért hogy egy pillantást vessek rá. De ennél nem volt annyira lényeges, csak a design miatt rakhatták bele. :P
    A világ ellenben teljesen olyan volt, mint egy börtön. Mindenki szigorú szabályok között élt. Ha valaki nem vette fel az egyenruháját, mentségektől függetlenül, korbácsolták. Szóval, mindenképpen egy erős, erélyes és merev országról beszélhetünk. Szóval egy kicsit a dísztópiák jutottak eszembe róla. Itt nem élnék!! - összefüggésben.
    Helyleírások egyszerűen nagyon jók voltak. Maria nagyon jól írt le dolgokat, csak talán egy picit sok volt a leírás, és kevés a párbeszéd, ami csak egy kis idő után piszkálta a csőröm.
  • És itt voltak a fantasy elemek leglényegesebbike a kötetben, a mágusok. Sajnáltam, hogy nem tudtam meg róluk ebben a kötetben túl sokat, ugyanis nagyon kíváncsi lettem volna. De ez majd inkább a következő részben a Mágiatanban lesz lényegesebb, úgyhogy szerintem mag van, hogy mit kérek majd ajándékba!!
  • Ami pedig Maria humorát illeti, nem is tudom, hogy miképpen jellemezhetném. Ugyanis nem olyan irodalmi eszköz volt, amit szívesen használt volna az írónő. Volt egy két olyan párbeszéd, amin azért tudtam nevetni, de amúgy nem igazán ezen alapult a könyv, amit én mindig is nagyon sajnálok. De jelen esetben érthető.
  • Ami a könyv befejezését illeti, naná hogy függővég. Nem is lenne az igazi, hogyha nem egy legalább nagyjából lezárt történetet írnának a mai írók.
    Amit egészen eddig nem akartam említeni az az, hogy a kötet rendkívüli módon hasonlít az Üvegtrónra.Igazából nem zavaró, de feltűnő ez a kis hasonlóság. Bár, nem is annyira kicsi. :)

A karakterekről, úgy szűkszavúan:
Yelena, egy igazán erős személyiség volt, akit már a legelején sikerült is megkedvelnem. Kiállt magáért, és mindig tudta, hogy hol a határ. Hajlandó volt fejleszteni magát, és önmagáért döntéseket hozni. Nem az a fajta lány volt, aki ha szerelmes, akkor semmire sem képes. Mindig gyorsan talpra állt, és rendkívül kitartó volt.
Valek egy nagyon jóképű, öntelt, gondoskodó férfi. Szuper helyes!!! ♥ Imádtam minden mondatát, főleg akkor ha dühös. Határozott, mindenre elszánt mégis kecses és megfontolt természet jellemezte.
És a kedvenc szereplőim (Valekon kívül) az erőfivérek, Ari és Janco, akik mint két nagy bátyus védelmezték mindig Yelenát. Nem lehetett nem szeretni őket. Szóval pusziltatom Mariat, hogy őket is milyen szépen kidolgozta.

Értékelésem: Ez egy olyan könyv volt, amin senki sem fog unatkozni. A cselekményszál nagyon eseménydús, és hamar is beindul. Rengeteg titokkal tarkított történet, amit csak csepegtetve ad be az olvasónak Maria. A szereplők jól kidolgozottak, nem lehet nem szeretni őket. A sok gyilkolástól lesz csak igazán színes ez a könyv. Hiszen minden, a mágia, az önvédelem oktatás, a titkok, a nemi erőszak, és persze a mérgek is  megtalálhatóak benne. Önálló világa miatt egy egyedi könyvnek mondanám, csak az Üvegtrónra nem hasonlítana ennyire. Humor és szerelem nem igazán van benne, viszont kárpótoljon minket ez a sok leírás, ami teljesen elnyomta a párbeszédeket.:(
Igazából egy nagyon jó könyv, ajánlom!







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~