2014. augusztus 13., szerda

Kiera Cass - Az Elit

Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK.KFT.

Oldalak száma: 356

Eredeti cím: The Elite

Kiadás éve: 2013

Sorozat: Párválasztó 2.


Fülszöveg: A palotába 35 lány érkezett. Csak hatan maradtak. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak - s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani...

Véleményem: A Párválasztó után nem is volt kérdés, hogy olvasom tovább ezt a sorozatot, hiszen az első rész valami rendkívül jó volt. Remélem ebben a kötetben sem kell majd csalódnom. :)

America a Párválasztóban már nemcsak a Kiválasztottak közé, de már az Elithez is tartozik, aminek természetesen meg van a maga előnye. Az ágyában reggelizhet, nem köteles lemennie a többi lányhoz társalogni, és már csak 5 másik lánnyal kell versenyebe szállnia Maxonért, a koronáért, a királyságért. De America érzései változóak, és nem biztos abban, hogy Maxon herceg társa akar lenni. Ahogy abban sem, hogy jó hercegné lenne - e, hogy megfelelően tudná - e irányítani az országot.
Nem tud választani azonban Aspen és Maxon között sem. Hiszen amikor Maxonnal van, akkor mindent tökéletesnek vél, de egy kellemesen eltöltött randevúból is könnyen kizökkenhet az ember, hogyha első szerelme áll őrt a közeli ajtóknál.
Mindemellett a lányoknak nem csak kisestélyikben kell flangálniuk, hanem kötelesek tanulni, a híradóban beszédeket mondani. És talán ez volt eddig a legneccesebb, hogy prezentációt kellett csinálniuk, ami önmagában sem kis mulatság, de hogy élő, egyenes adásban elmondani? Szóval mondjuk úgy, hogy a lányok beleszagolhattak legalább egy picit is a hercegnéi életbe.

America még az előző kötet végén eldöntötte, hogy nem kötelezi el magát egyik fiúnak sem, sőt ha választania kell, akkor magát és a jövőjét választja. Komolyan mondom, hogy ezen kijelentésének köszönhetően olyannyira megkedveltem a lányt, mint egyetlen főhősnőt eddigi könyveim során soha. De, ahogy kezdtem belemelegedni a könyvbe, kiderült számomra, hogy a lány elvei teljesen megváltoztak. És az előző véleményemben már említett "igaz rajtunk áll minden, az egész világ sorsa, de azért én még kiválasztom, hogy melyik fiú legyen az enyém" szindrómás lányok sorát kezdte el gazdagítani, ami kicsit sem volt az ínyemre. 
És ezt még most ki kell jelentenem, mindenki előtt, hogy én nem szerettem ezt a kötetet. Egyfolytában az volt a benyomásom, hogy valami történt az írónővel, és inkább megíratta valaki mással, bár erre vajmi kevés az esély. :( Ragozhatom akárhogy, tény mi tény, hogy nagyot csalódtam ebben a részben, és ezért is lett csak 3 csillagos az értékelésem. :/
Mint már leszögeztem, imádom a karaktereket. Megnyerőek, okosak, néha még megfontoltak is. De, ami lényeg, hogy szerethetőek, igazi egyéniségek, akikre oda figyel az ember, amikor olvas.
America volt eddig az egyik kedvenc főszereplőm, határozott, harcias, makacs teremtésnek ismertem meg, elvekkel.
Nem tudom, hogy mi történt a Párválasztó vége és az Elit eleje között, de az írónő közben kitalált valami teljesen mást Americának. Mégpedig azt, hogy ő belőle is egy pitiző gép legyen, akinek nulla döntés képessége van. 
És ezzel nem is volt baj addig a pillanatig, amíg fel nem ocsúdtam, hogy 70% - nál tartok a könyvben, és eddig csak azt olvastam, hogy America nem tud dönteni, úgy tűnt Maxon sem, ráadásul még Aspent is beszélgetett egy nőnemű lénnyel, ami természetesen féltékenykedéssel járt America részéről.
Legyünk őszinték! America tulajdonképpen előkelően végigféltékenykedte ezt az egész kötetet! 
És itt vagyok én, akinek eddig is tele volt a hócipője ezekkel a szerelmi háromszögekkel, féltékenykedéssel és egyéb bonyodalmakkal. Szóval nem voltam oda az örömtől, hogy ennyire túlzásba lett víve ez az egész.
Maxonról most nem nagyon tudok jót mondani, pedig a Párválasztóban oda s vissza voltam, sőt kinyilvánítottam egy újabb álompasimnak. Ezennel (legalábbis ebben a kötetben) vissza szívom ezt a kinevezést tőle.
Ugyanis még egy ilyen töketlen alakot, mint ez!! Nem csinál semmit, nem mond semmit, nem látogatja Americát, és még ő van megdöbbenve azon, hogy a kettejük kapcsolata meggyengült? Hát, kész!!
Szóval, igen. A szerelmi szál, ami a Párválasztóban oly kecsesen, visszafogottan és szépen volt lebonyolítva, itt kész borzadály. Mindenki szeret mindenkit, de senki sem lép. Akik igazán szeretik egymást, azok elhidegülnek, és vigaszból mással kavarnak, aztán meg rájönnek, hogy ez így nem lesz jó! Jézusom, kell ezt még ragozni, mert én nem nagyon szeretném.
És itt van America, a határozatlanság királynője, aki annyira nem volt képben az érzéseivel kapcsolatban, hogy inkább mindig azt a fiút szerette jobban, akivel volt. Hogy lehet valaki ennyire sekélyes? Komolyan mondom, hogy ár sem ismertem.
Ami azt illeti, még az első részben bekerült egy bizonyos elem, méghozzá a háború, aminek köszönhetően egy hajszálnyit mindig komolyult ez a nyálcsorgatás, de sajnos még talán ez sem segített sokat rajta.
És alapjában véve a legnagyobb bajom mégis az volt, hogy unalmas volt, pedig Kiera igyekezett valami izgalmat belecsöpögtetni, de az tényleg csak egy - két csepp volt.

Kedvenc szereplő: mindegyik töketlen 
Kedvenc jelenet: a bál, amit a lányok szerveztek
Legrosszabb jelenet: túl sok van :C

Értékelésem: Összességében nem tudom, hogy mit mondjak róla. Unalmas volt, túl sok nyállal. A szerelmi résztől tényleg hülyét kaptam, főleg mivelhogy csak erről szólt a könyv, hiába csúsztattak bele háborús jeleneteket, még így is!! A szereplők teljesen átformálódtak, nem tudom mire fel, de nem előnyükre. A lényeg, hogy sokkal többet vártam ettől a könyvtől, csak hát ... még nem igazán kaptam meg. De nagyon, nagyon remélem, hogy ez Az Igazi - ban meg fog változni. Hibái ellenére 3 csillagot adok neki, merthogy nem volt teljesen olvashatatlan, de nem ezt várja az ember.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~