Rachel Hawkins - Hex Hall

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 268

Eredeti cím: Hex Hall

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Hex Hall 1.

Fülszöveg: Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye. A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.

Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

Véleményem: Hogy miért is kezdtem bele? Először a gyönyörű borító és a bizalomgerjesztő fülszöveg fogott meg. Majd az a rengeteg ajánlás, amit olvastam róla. Jó értékeléseket kapott, és állítólag vicces egy könyv, szóval miért is ne?

Sophia Mercer 12 évesen rádöbbent, hogy egy boszorkány, aki kénye - kedve szerint képes a varázslásra. Különösebben nem is volt evvel probléma egészen addig, amikor is 15 éves nem lett, és sajnálatból végre nem hajtott egy szerelmi bűbájt, ami nem sikeredett valami jól. Ez volt Sophie utolsó lehetősége, amit el is játszott. Így apja, a boszorkánymester, akivel Sophie még egyetlen egyszer sem találkozott, elküldi a lányt Hekaté Hallba, más néven Hex Hallba, ahol olyan gyerekekkel foglalkoznak, mint Sophie. Pontosítva, prodigiumokkal.

" Prodigium. Hangzatos szó a szörnyetegekre, mert a Hekatéban mindenki az volt.

Én sem véletlenül kötöttem ki itt. "

" A Hekaté Hallt olyan alakváltó, boszorkány és tündér gyermekek védelmére és oktatására hozták létre, akinek gondot okoz képességeik elrejtése, és ennél fogva az egész prodigium-társadalomra nézve veszélyt jelentenek. "

A lány hamar megbarátkozik szobatársnőjével, Jennával, aki az egyetlen vámpír az egész bentlakásos suliban. Csakhogy az előzetes gyilkosság miatt (természetesen) Jennát okolják, ezért a kis vampunk (vámpírunk) a legkitaszítottabb prodigium a kócerájban. És Sophie sem lesz sokkal menőbb, mint eddig volt. Na jó, mindketten igazi lúzerek, de ez mit számít, akkor amikor folyamatosan sérülnek meg a boszorkányok, és nem tudni, hogy ki áll mind emögött.

Hogy mit is tudnék megemlíteni a könyvben, ami nagyon tetszett? Mindenképpen az írónő könnyed stílusa lenne. Mert bár maga a könyv tele volt izgalmakkal, varázslattal, gyilkossággal, mégis annyira könnyedén lehetett olvasni, hogy észre sem vettem, hogy a könyv utolsó lapjainál tartok.

Ezenkívül az írónő humora még az, amit mindenképpen meg kell említenem. Sokan írták (a könyv borítóján is szerepel, hogy " Minden oldalon legalább egy kacagtató mondat!) Lényegében, hogy vicces.

Nincsen túl jó humorom, ezt meg kell jegyeznem, de még így is voltak olyan részek, ahol hangosan nevettem. Ettől függetlenül a könyv abszolúté nem alapozható csak erre.

Sophie, mint karakter, azt kell mondanom, hogy szerethető, de inkább furcsa volt számomra. Kissé sekélyes, bár mit várjon az ember egy 15 éves, hormonnal túlfűtött boszorkánytól, aki szinte semmit sem tud a családjáról (legalábbis apai ágon) és magáról a prodigium világról. És így, hirtelen belecsöppen ebbe a veszélyekkel teli világba? Ahol csaknem 3 olyan szervezett vadászik a prodigiumokra, de legfőképpen Sophiera.

A lány persze nem hátrál meg, és képes magát tovább fejleszteni, kutatni, és rengeteget tanulni, annak érdekében, hogy képes legyen megvédeni magát.

Amit viszont nagyon tudtam értékelni benne, hogy mert kockáztatni, és felszólalni. Nem volt senkinek sem egyszerű elnyomnia őt, amiért piros pontot érdemel az írónő. Hiszen végre nem egy határozatlan kiscsajt kaptunk főhősnek.

Itt van még Jenna is, Sophie legjobb barátnője, aki sok emberből heves reakciót volt képes kiváltani. Mondjuk úgy, hogy egy kedves kislány volt, aki rosszkor volt rossz helyen, és most kénytelen elviselni azt a tényt, hogy egy szörnyeteg, aki nem mindig képes uralkodni magán.

És, aki talán még a leginkább említésre méltó, az nem más, mint Archer. A helyi rossz fiú, aki bár mással jár együtt, totál rányomul szegény Sophiera, de erről majd később. Szóval igazából nem tudtunk róla meg sokat. 

Hogy őszinte legyek, szerintem a romantika, a szerelmi szál volt az egész kötetben a legelnyomottabb rész, ami azért megdöbbentő, mert vajon hány évesek is olvassák ezt? Illetve, mert a lány, Sophie 15 éves, és nem ilyenkor kezdtek el ezerrel pasizni a csajok?

Mondjuk az nem mondom, hogy Sophie első találkozás után nem jelentette ki, hogy szerelmes Archer Crossba, ugyanis ez nagyon is megtörtént. (Mellesleg ki szerint normális ez, hogy egyszer beszélnek,ráadásul bunkón, és már egyből szeretik is egymást.) Ettől függetlenül próbáltam nem fennakadni az ilyen hibákon.

De volt egy pont, amikor nem bírtam tovább, és ahelyett, hogy felháborodtam volna ezen a gigantikus hülyeségen, amit Rachel írt... hát nem is tudom, szét röhögtem a fejem. És esküdni merek, hogy ez volt a legjobb poén ebben az egész kötetben:

" Az a helyzet, hogy minél tovább leltároztunk a pincében, és minél tovább hárítottuk egymás ütéseit önvédelemórán, annál biztosabb lettem benne, hogy vonzalmam valami máson alapszik, amit meg sem akartam nevezni. Nemcsak arról volt szó, hogy szuper helyes - bár higgyétek el, ez is közrejátszott -, hanem arról, ahogy a hajába túrt. "

Cirip, cirip ... Hahahah. :D Ez volt úgy tömören-gyönyören a reakcióm. Most komolyan "ahogy a hajába túrt" ???? Könnyezve röhögtem ezen, és nem akartam elhinni, hogy valaki, akinek ennyi könyve megjelent már, tényleg képest volt EZT írni. Kezdeti sokkom után, azért sikerült túllépnem ezen. :))

Ami pedig a romantikus jeleneteket illeti, komolyan mondom, hogy a nullát verte a számuk. Kivéve, ha az nem számít annak, hogy Archer a jelenlegi barátnőjéről beszélt Sophienak, ami NEKEM tette be a kulcsot.

Sajnos azt a rengeteg alkalmat, amit megteremtett önmagának Rachel ahhoz, hogy valami romantikusat, valami sziruptól csöpögőt alkosson, mind elszalasztotta.

Már csak a fantasy részéről nem beszéltünk eddig. Hát az sem volt túlzásba véve! De. azért még mindig jobb volt, mint a románc.

Igazából Rachel nem fárasztotta magát azzal, hogy valami eredetit, valami különleges új lényt találjon ki a könyvéhez. De semmi baj!!

Negatívum volt számomra, hogy a Hex Hallban történő órákat, amiken Sophie részt vett, egyszer sem írta le nekünk Rachel. Kivéve az önvédelemórát, ami az egyik kedvenc jeleneteim közzé tartozik. Nem sok varázslás volt benne, ami tekintve hogy boszorkányokról szóló könyvet, olvastam nem túl kecsegtető.

Kedvenc szereplő: Sophie, Jenna

Kedvenc jelenet: önvédelemóra

Legrosszabb jelenet: vérfürdős jelenet

Értékelésem: Összességében a Hex Hall rengeteg hibája ellenére is 4 pontosra értékelem. Ugyanis nem volt ez olyan rossz, sőt szórakoztató volt a maga módján. Nem volt semmi hosszú, sem nehéz olvasmány, úgyhogy szívesen ajánlom bárkinek, aki egy kellemes nyári olvasmányra vágyik, egy kevés fantasyval elegyítve.  Nekem kevés volt a románc, a humor és a fantasy, de ez mint mindig, most is egyén függő. :)