A. O. Esther - Az életfa

Kiadó: Decens Magazin Média Kft.

Oldalak száma: 440

Kiadás éve: 2013

Sorozat: Összetört glóriák 3.

Fülszöveg: Sophiel, Ariel és Uriel a boszorkányok foglyaként a Szent Kőris törzsén keresztül a Pokolba kerül. Nastrodba viszik őket, Arshamon elé, aki arra készül, hogy testvéreivel megszállja az Égi Angyalok testét. Ám az angyalok nem maradnak magukra a bajban, mivel Elijah és Gabriel közösen indul társaik kiszabadítására. Nastros Vértava azonban hátborzongató veszélyt rejt, akárcsak Niflheim és Muspelheim sötét birodalma, ahol pokoli lények tanyáznak.

Véleményem: A Hívogat a fény elolvasása után alig vártam, hogy belekezdhessek Az életfá-ba! Főleg, hogy már az előző rész is függővéggel zárult, sejtetve azt, hogy még rengeteg veszélyesebbnél, veszélyesebb kalandok várnak még szereplőinkre. És jelen esetben... a Pokolba csöppenhettünk!!♥ Szeretem a kicsit morbidabb hangvitelű könyveket, úgyhogy nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott! Nem csalódtam ezúttal sem az írónőben, lássuk miért! ;)

Ariel, Uriel és Sophiel a boszorkányok foglyaként a Pokolba kerül, hogy ott átadhassák őket Nastrod urának, Arshamonnak. Arshamonnak és tesvéreiknek csak egy a célja: Az angyalok testébe bújva felmenni Midgardba, hogy elfoglalják, és uralják az ottani világot.

Nornák

Elijah és Gabriel, amint tudnak útnak indulnak a Pokolba, hogy megmentsék Sophielt és társait. Ám a két angyalnak hamar elválnak az útjaik, miután beszéltek a nornákkal, a sorsszövőkkel. Kettejük közül valaki életét fogja veszíteni, mondták a nornák. De vajon ki? Gabriel hamar kelepcébe kerül és már nincs visszaút. Gabrielt próbálják felhasználni ahhoz, hogy Arshamonnak sikerüljön a terve. Vajon sikerül kizsarolniuk Gabrielből, hogy segédkezzen nekik? Sikerül megmentenie Sophielt Elijahnak? Meg tudnak egymásnak bocsátani, azok után, amin keresztül kellett menniük?

Megint egy gyors, pörgős indítással kezdődött Eszter könyve. A történet ott folytatódott, ahol az előző rész véget ért. Elijah és Gabriel hamar lemegy a Pokolba, így kezdetét is veszi az eddigi történet fénypontja, legalábbis számomra.
A kötet továbbra is több szálon fut, és váltott szemszögből íródott ami még élménytejesebbé tette a történetet. Így nagyobb mennyiségű kalandban is lehetett részünk. Szegény szereplőink ugyanis egy pillanatra sem pihenhetnek. Minden fonalon más jellegű problémák merültek fel, és a karakterek személyisége szerint lett orvosolva minden. De, van ennek egy aprócska hátulütője is, ami a sztori nagyjából felétől már nem volt érvényes. Mégpedig az, hogy Gabriel pont emiatt jóval kevesebbet szerepelt, mint ahogy én azt szerettem volna. Viszont utána teljes mértékben az előtérbe került.

Hél ~ Az Alvilág uralkodónője

Ez a kötet, pont mint az előző része, nem szenvedett hiányt izgalmakban. Ellenben a többitől eltérően, ez sokkal eseménydúsabb és morbidabbra sikerült. Én örültem, mint majom a farkának, hogy az írónő nem ijedt meg attól, hogy egy kicsit brutálisabb történetet alkosson Az életfá-ból. Mint már néhányan bizonyosan tudják is, hogy én imádom a kicsit véresebb, zombis, hullás, úgymond ijesztőbb könyveket, pontosan ezért nyűgözött le Eszter. Olyan részletes, jól megfogalmazott, könnyen elképzelhető leírásokat írt, hogy szinte úgy éreztem, mintha a hulla ott állna előttem, és nekem kéne éreznem a kesernyés szájszagát. Kedvencem azonban Hél volt. Az Alvilág uralkodónője, aki azon aggódott, hogy meglátják félig lerohadt arcát. Számomra poénos, és aranyos volt egyszerre. Ezenkívül Hél igazán segítőkész, meglepő módon jó lélek volt. Nem tudom, hogy hogy került a Pokolba?! Bár a legvégén az a húzása!
Ha már a Pokolt említem, akkor érdemes megjegyeznem, hogy már magát azt ötletet is csak dicsérni tudom. Nagyon élveztem minden egyes percét annak, amit (gondolatban) a Pokolban tölthettem. Egyetlen problémám volt, hogy rengeteg olyan hely szerepelt a sztoriban, ami amúgy a sk
andináv mitológia része. Szóval utána kellett nézni, hogy mi micsoda. De élveztem a kutakodást! A kutatásaimból pedig kiderült, hogy bár Az életfá-ban rengeteg minden a fantázia szüleménye, Eszter tartotta magát a valósághoz is, és nem írta át a valódi mitológiát. Gondolok itt helyszínekre, a különleges lényekre, nornákra, Nidhoggra. Szóval, kifejezetten oda voltam a viking mitológiáért!! Nagyon el lett találva! ;) És, most nem is panaszkodhattam, hiszen nem kis mennyiségben érvényesültek a skandináv mitológiák.
Az előző részben, a Hívogat a fény-ben nagy szerepet kapott a boszorkányság, Diril, a szemfényvesztés. Most ez nem volt annyira hangsúlyos, de a Pokol borzalmas lényei pótolták őket, így hiányérzetünk nem lesz. Diril ettől függetlenül néha varázsol majd, de ami lényegesebb, hogy az ő szemszögéből is követhetjük az eseményeket. Ennek a könyvnek köszönhetően azonban megváltozott a hozzáállásom Dirillel szemben. Hisz a lány semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy valaki tényleg szívből szeresse, és foglalkozzon vele. Az Arshamonnal közös részekből ez nagyon szépen kirajzolódott.
Ami még nagyon lényeges része nemcsak ennek a könyvnek, hanem az egész sorozatnak is, az az érzelmek. Eszter játszi könnyedséggel képes érzéseket közvetíteni az olvasók számára. Minden apró kis momentumot át tudok érezni. Főleg a romantikus jelenetek lettek mostanra a kedvenceim, amiből ugyan szűkölködik ez a rész, de mégis lesz majd egy két pillanat. ;) Sőt a kötet végén teljesen eluralkodott az "epic love" hangulat.
Az A. O. Esther könyvekre ugyan eddig nem igazán volt jellemző a humor, de itt, ennél a könyvnél, úgy érzem feltétlen meg kell említenem Bardót, és az ő beszólásait, amik egyenesen fantasztikusra sikerültek. A nehéz, komoly kedélyállapoton nagyban lazítottak Bardo közbeszólásai, élcelődései. És, amikor a két férfi csak úgy poénból egymásnak esett!? Azt is élveztem, hiszen mint már említettem a könyv (A Pokolban játszódik) szóval nem túl vidám.
A könyv, mint minden eddigi rész is, ez is függővéggel zárult. Azonban a többitől eltérően nem tépem ki a hajam, hogy vajon mi a ménkű fog történni legközelebb. Egy sokkal lightosabb befejezést olvashattunk Az életfa végén, mint eddig. De, azért én neki is ugrom a következő résznek, A mennyország kulcsá-nak! Alig várom, hogy olvashassam!! :)

A szereplők még nagyobb változásokon mentek keresztül ebben a könyvben, mint az előzőben. Sophiel még jobban megedződött. Elijah még érzékenyebb, gondoskodóbb lett, mint eddig. Ráadásul most már nem fél kimutatni az érzéseit, ami pozitív hatással volt a szerelmi szál alakulására. Bardo a létező legrosszabb helyzetekben is újabb, és újabb poénokkal tud előállni. Ariel és Uriel továbbra is rendkívül hiszékenyek. Diril pedig, annál is inkább vágyik a szeretettre, ha nem kapja meg.
Az Összetört glóriákban rengeteg szereplő van, akik közül csak néhányat emeltem ki, szóval vannak még páran, akiket megemlíthetnék. :)

Értékelésem: Az Összetört glóriákból messze ez volt a legjobb rész, amit eddig olvastam. Tele izgalmakkal, sötétséggel, fájdalommal, szomorúsággal, cselszövéssel, szerelemmel, vágyakozással, reménnyel, erőszakkal egy igazán érdekes történetet sikerült alkotnia Esthernek. Imádtam, ahogy az írónő a Pokolt elképzelte, hogy tartotta magát a skandináv mitológiában már amúgy is létező objektumokhoz, melyeket már csak megfűszerezett a képzeletével. ;) Tetszettek a helyszínek, a lények, közülük is különösen Hél, akinek félig lerohadt arcának említésével sikerül bemutatnom a könyv morbidságát. A Pokol minden zegzugát megismerhettük a könyvből. Emellett eseménydús, megrázó, és meghökkentő is volt a történet egyben. :) A boszorkányság ugyan már nem játszik olyan jelentős szerepet a sztoriban, mint a Hívogat a fényben, de még így is többször találkozhatunk varázslással, illetve Dirillel, akit sikerült teljesen más szemszögből megismernem. A kötet váltott szemszögből, több szálon fut, mint ahogy ezt már megszokhattuk Esthertől. A romantikus szál a kötet első felében nem igazán játszott szerepet, de amikor végre egymásra találtak szerelmeseink, teljes mértékben ki tudott teljesedni a történet ezen szakasza is. Rengeteg érzelemmel is találkozhattunk, melyeket az irónő jácci könnyedséggel tud közvetíteni az olvasók számára. Bardo jelenlétének köszönhetően pedig, nem egy poénnak lehettünk szemtanúi. ;)
Mindenkinek ajánlom!! :) ☺