Suzanne Collins - A kiválasztott

Kiadó: AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 448

Eredeti cím: Mockingjay

Kiadás éve: 2012

Sorozat: Éhezők Viadala 3.

Fülszöveg: Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói. De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?

Véleményem: Ami azt illeti, nem vagyok egy nagy Éhezők viadala rajongó, ám egyre többször látom az utolsó rész trailereit, így nem bírtam tovább és elhatároztam, hogy elolvasom, ha törik, ha szakad! Így most itt vagyok :) Na lássuk, hogy milyen is volt a Kiválasztott valójában! 

Magát, az Éhezők viadala sorozatot A kiválasztott 1. mozifilmjében szerettem meg igazán. Hiszen ebben a részben rengeteg érzés vág arcon minket. Mintha egy hormontúltengéses állapotos nő életének bizonyos 9 hónapját követnénk végig. Kiszámíthatatlan volt, fordulatos, megható, meglepő és sokkoló. A mozifilmmel az égadta világon semmi bajom sincsen, sőt kifejezetten tetszett a megvalósítás. Így abszolút pozitívan fogtam bele a könyv elolvasásába is. És persze voltak elvárásaim is a könyvel szemben. "Ha a film jó, akkor a könyvnek nagyon jónak kell lenni", alapelvvel álltam tehát neki! ;)Őszintén meglepődtem, amikor is azt tapasztaltam, hogy a könyv és a film között alig van eltérés. Ugyanis Ég-Föld szindróma helyett, olyan könyvet kaptam, ami nemcsak hogy alapjául szolgált a filmnek, de teljes mértékben az is valósult meg. Egyetlen különbség, hogy Katniss gondolatai sokkal jobban ki voltak fejtve. Ettől eltekintve a párbeszédek, és minden más apró kis jelenet egyaránt helyet kapott a filmben. Szóval, aki csak a filmet látja, az se csüggedjen, hiszen Effien kívül (aki a könyvben csak a legutolsó oldalakon jelenik meg), nem vettem észre semmilyen mókolást. Felettébb boldog vagyok, hogy nem variáltak a könyvön. Ez ritkán mondható el a mostani filmekről...

Maga a könyv nagyon tetszett. Bár egyáltalán nem ilyen befejezésre számítottam. Köztünk szólva én egy igazi, csöpögős, egymásra találós happy endet vártam, ami nagyon de nagyon elmaradt. Hál' Istennek! Ha az elképzeléseim szerint alakult volna, akkor most nagyon lehúznám a könyv végét. Azonban Collins sokkal agyafúrtabban képzelte el az utolsó oldalakat. Na igen... ezért is nem én vagyok az író! :D

Suzanne Collins stílusa nagyon megvett magának. Ez volt lényegében az első könyv, amit tőle olvastam, de annyira bejött, hogy lehet az első két résznek is neki fogok veselkedni. Brillírozott. Izgalmakat, adrenalin dús jeleneteket, feszültséget, depressziót juttatott a könyvbe. És pont ez tetszett benne igazán! Végre nem egy boldog sztorit, hanem egy igazi, depressziós, negatív töltetű könyvet kaptunk, ami azonkívül, hogy elgondolkodtató, rendkívül sokkoló is.

Mindenek előtt már az első két kötetből is következtetni lehetett arra, hogy lesz egy nagy durranás, egy oltári nagy csata, és utána pedig a jól megérdemelt szabadság. Ám csöppet sem mindegy, hogy hogyan is jutnak el szereplőink ehhez a mesebeli élethez. Jelen esetben rendkívül sok megpróbáltatás, szenvedés árán.

Mit is mondhatnék? Ez a könyv ugyan is gyenge idegzetűeknek nem ajánlott! Bár ők el sem jutottak volna eddig a sorozatban... Ebben a kötetben azonban annyi mészárlást, háborút, csatát, repülő végtagokat kapunk, hogy nem győztem követni. A Nagy Mészárlás lótúró volt ehhez képest. Persze nekem evvel igazából nem volt semmi bajom, hiszen effektíve engem nem zavarnak a véres jelenetek a könyvekben. Filmben azért már eléggé... Annak viszont semmi értelmét nem láttam, hogy Suzanne olyan embereket, szereplőket mészárol le, iktat ki, akik igazán a szívemhez nőttek, és teljes mértékben hittem, hogy az utolsó oldalon is ott fognak virítani. Ezeknél a részeknél ha nem is sírtam, de nagyon meghatódtam. Leginkább amiatt, hogy sajnáltam őket. Sőt, még az a gondolat is átcikázott az agyamon, hogy mi van akkor, ha csak azért nyírta ki őket, hogy végre történjen valami olyasmi is, ami mély érzéseket vált ki az olvasóból. A történet első felében voltak a megható jelenetek, míg a másik felére a monoton gyilkolás, menekülés maradt. 

A könyv, illetve maga a sorozat fontos mozgatórugója a hangulat. Az előző részeket is átitatta egy bizonyos idegtépő hangulat. Ám a harmadik könyvben sokkal inkább a feszültség és a depresszió dominált. Pont ennek a két emociónak köszönhetem azt, hogy lendületesen olvastam. A kiválasztott egy lehetetlenül izgalmas, cselekmény dús és letehetetlen. Peregtek előttem az oldalak, teljesen a rabjává váltam. A buszon megállás nélkül is képes voltam egyfolytában olvasni, ami nem kis teljesítmény tőlem (szinte mindig felnézek valamiért, de most sikerült legyőznöm ezt a reakciómat).

Depresszió. Hát igen... Már az előző részekben is volt dolgunk kedélyváltozásokkal, ám most Katniss, Finnick, Johanna és Peeta átestek a ló másik oldalára. Pedig ha egyedül csak Katniss gyűlöli meg az életét, nekünk az is épp elég lett volna. Hiszen így is át kellett élnünk szereplőink minden egyes érzését. Együtt szenvedtünk velük. Én úgy éreztem, mintha ott állnék Katniss mellett, fognám a kezét - biztatásképp. Szegény Katniss ugyan is nagyon szétesett. Bár nincs mit ezen csodálkozni. Kétszer túlélte az Éhezők Viadalát, utána elveszítette a párját/barátját/jegyesét, Peetát. Abban a bizonytalanságban kell őrlődnie, hogy lehet hogy meghalt, vagy éppen halálra kínozzák. Emiatt vállalja el a Fecsegőposzáta szerepét. Ugrabugrál a kamera előtt, színészkedik (még ha pocsékul is), vezeti a stábot veszélyes helyszínekre. Lehet, hogy csak én látom rosszul, de lényegében mindent azért tesz, hogy kimenekítse Peetát a rabságból. Ehhez képest, mikor végre sikerül - nem mondom, hogy nem zakkant meg teljesen Peeta, mert de - Katniss letargiába esik, elkönyveli magában hogy Peeta halott, és kész. Én ezeknél a részeknél egy cseppet lefagytam. Ha annyira baromira szereti, hogy mindent megtett, hogy kiszabadítsa, akkor utána hogyan adhatja fel ilyen könnyedén?! Egyszerűen nem látom benne az értelmet!

Peetából pedig félőrült lett. Ez volt a cselekmény sokkoló része számomra. Hihetetlen, hogy abból az édes, kedves, cuki srácból egy Katniss-Ölő-2000 -t csináltak. Mindenesetre jó húzás volt Suzanne, így halnak meg az álompasik a molyok számára!

Biztos a legtöbb női moly arra kíváncsi, hogy hogyan ér véget a Katniss-Peeta-Gale szerelmi háromszög. Annyit elárulok, hogy Suzanne nem totojázott sokat vele. Mivel mindenki, minden moly is tudja, hogy Katniss nem fog tudni dönteni, ezért nem is ő dönt, hanem a fiúk. ☺ Hát végül is ez is egy megoldás...

A kötet legvégén azonban nem kicsit lepődtem meg. Hiszen bizonyos személyek újra megszavazták az Éhezők Viadalát. Én meg ültem ott egy helyben, kezemben a könyvel. És azon gondolkodtam, hogy a ruhásszekrényemnek, vagy a földnek dobjam a könyvem. Most mi??? Az egész arra, ment ki, hogy végre nem legyen elnyomás, megfélemlítés, erre még egy Éhezők Viadala? Most miért is vagyon előrébb? :O Ettől eltekintve méltó befejezése volt a sorozatnak. Nagyon tetszett a legvégén az epilógus, aminek köszönhetően belepillanthattunk a 10-15 évnyire a jövőbe. 

Köszönöm Suzanne Collinsnak, hogy megírta ezt a rendkívüli sorozatot! ☺ 

Értékelésem: Vegyes érzések kavarognak bennem... Nem tudom eldönteni, hogy legyek mérges, dühös, megkönnyebbült vagy éppen szomorú. Tetszett a könyv. Jól kivitelezett, meghökkentő, lehengerlő, letehetetlen és izgalmas. Tele feszültséggel és depresszióval. Úgy éreztem, mintha végig ott állnék a szereplők mellett, velük egyet küzdenék a szabadságért, a felszabadulásért. Nem kevés sokkoló jelenetnek is tanúi lehettünk, amik a filmben jobban átjöttek, mint a könyvön keresztül. Nagyon véresre, gyilkolásszósra sikerült az egész. A kötet második fele nem is igazán szólt másról csak repkedő testrészekről. De ez a sorozat a nagy leszámolással, a "Nagy Mészárlással" vált teljessé. A végén pedig az epilógusnak nagyon örültem. Boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a sorozatot! Ajánlom!! :)