Oldalak száma: 328
Eredeti cím: Poseidon
Kiadás éve: 2014
Sorozat: Szirénia Öröksége 1.
Fülszöveg: Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére bármilyen kockázattal jár is.
Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?
Véleményem: Velem kapcsolatban az tagadhatatlan, hogy imádom a sellőket. Pont emiatt nagyot koppantam, mikor kitaláltam, hogy én most sellőkről akarok olvasni. Elkezdtem utánanézni, hogy milyen könyvek közül választhatnék, és meglepetésemre csak egy ilyen kötetet találtam (persze az Ariel, és kishableány feldolgozásokon kívül), amit érdemesnek találtam arra, hogy a kezembe vegyem. És ez nem más volt, mint a Hablányok kíméljenek című kötet, amin mellesleg nagyon jól szórakoztam. De, amikor megláttam ezt a könyvet, majdnem tinilánymódjára egy helyben kezdtem el toporzékolni, és csak sikítottam, hogy : SELLŐK!!! - Na, igen. Ez a könyv kész felüdülés volt, na de lássuk, hogy miért!
Emma és legjobb barátnője, Chloe épp a Floridai tengerparton nyaralnak, mikor megismerik Galént, egy nagyon jóképű fiút, de ami ezután történik örökre nyomott hagy Emmán. Lubickolás közben Chloet megtámadta egy bikacápa, és Emma hiába próbálta megmenteni barátnőjét, Chloe meghalt.
Emma tehát kénytelen hazatérnie az otthonába és folytatni az életét, mintha a barátnője nem a saját szeme láttára halt volna meg. De ez nem sikerül, hiszen még mindig maga előtt látja a jelenetet. Mégis továbbra is suliba jár, ahol újra találkozik Galénnal, aki egy tapodtat sem tágít a lány mellől, és mindenáron barátkozni akar vele. De, a fiú olyan titkot fedd fel a lány előtt, ami megváltoztatja sorsát. Emma egy szirén, aki rendelkezik Poszeidón tehetségével, méghozzá avval, hogy képes a víziállatokkal kommunikálni, parancsokat adni nekik, ha úgy kívánja. Mégsem tud átváltozni, halfarkat növeszteni, ami rengeteg gyakorlást eredményez. És a tanára nem más lesz, mint Galén. De, hogy ne legyen szembetűnő az, hogy vajon mit is csinálnak ők, így Emma anyukájának, és mindenki másnak kénytelenek azt mondani, hogy Emma és Galén együtt járnak, ezért töltenek ennyi időt együtt. Csókolózniuk kell, egymás kezét fogniuk és mindent, amit a normális párok szoktak.
Emellett Galén hiába érez vonzódást a lány iránt, hiszen Emma a bátyjával kell, hogy párosodjon egy régi törvény miatt. De előtte fényt kell derítenie arra, hogy mitől is más Emma, mint ők?
A könyv meglepően gyorsan beindult, és szinte azonnal egy tragédiával szembesülhettünk. Úgyhogy bátran merem azt mondani, hogy nem kellett várnunk arra, hogy a kötet beinduljon. Ebben rengeteget segített az is, hogy a könyvet két szemszögből írták, így már az elején is kaptuk az információkat a szirénekről, és persze magáról Galénról és a feladatáról. A könyv Emma szemszögéből kezdődik, majd egy E/3 személyű szemléletmódra vált át. Megmondom őszintén, hogy nekem szokatlan volt ez a szemszög kombó, hiszen még semmilyen más történetben nem találkoztam ehhez hasonlóval, de egy idő után hozzá tudtam szokni. Bár meggyőződésem, hogyha mindkét szemszög E/1 - ből lett volna megírva, az egyik Emma, míg a másik Galén részéről, akkor sokkal jobb, élvezhetőbb lehetett volna a könyv.
És itt vannak a mi kis szirénjeink, még véletlen sem sellők, vagy hablányok, ugyanis ezt a megszólítást nem szeretik! XD Na szóval! Mint már említettem imádom mindenféle mesében ezeket a lényeket, és ebben a könyvben sokat meg is tudhattunk róluk. A mítoszokról, melyek fajukat és történelmüket alakította, és persze Poszeidónról is halhatunk egy - két szót. A kedvenceim mégis a félvérek voltak, aki már csak a megjelenésükben is teljesen másképp néztek ki, mint a szirének. Albínók, lila szemmel! ♥
És rengeteg hiedelem, szóbeszéd is illeti az ő népüket. Külön tetszett, hogy Anna olyan apróságokra is figyelt, mint például, ha egy szirén sok időt tölt a szárazföldön, akkor bekékül a szeme, igaz hogy ennek lesz szerepe a későbbiekben, na de akkor is! :)
A személyes kedvencem azonban a románc volt. Milyen meglepő tőlem!!! :D Nagyon bejött az elképzelés, miszerint a sellők nem csak szimplán szerelmesek lesznek, hanem van egy jel arra, ha megtalálták az igazit. És ez a vonzódás, a bizsergés!! De sajnos ez nem zárta ki az a lehetőséget, hogy kényszerből párosodjanak.
Imádtam a tengerben játszódó részeket. Anna tehetséges leírások szempontjából, ugyanis teljesen olyan volt, mintha én is ott úszkáltam volna Emma körül hal formámban. Rengeteg halfajjal kerültünk szembe, de a legjobb kétségkívül az volt, mikor Emma egy bálnával beszélgetett az óceánban. Félelmetes, lenyűgöző és szórakoztató volt egyszerre.
Egy dolog miatt vagyok azonban nagyon dühös Annára.
Mégpedig azért, mert tengernyi lehetősége lett volna arra, hogy egy még izgalmasabb, romantikusabb történetet alkosson, ehelyett mindig kihagyta azokat. Olyanokra gondolok, hogy amikor Emma és Galén egy hotelszobában voltak kettesben, órákra a szülőktől, vagy bárkitől akit ismernek, akkor egyszerűen csak ugrott egyet Anna, és a következő pillanatban szereplőink már otthon is voltak, ahelyett hogy valami ciki dolog történt volna velük, agy valami romantikus, valami szívdobogtató.
Viszont alkotott egy egyedi vízalatti társadalmat, amit fájdalom, de nem ismerhettünk meg közelebbről. :/
Istenítettem azonban Annát azért mert, hogy van humora, és nem is félt használni. Néhol annyira jó poénokba ütköztem, hogy hangosan nyerítve, könnyes szemmel kellett olvasnom a könyvet. És, nála ez a tulajdonság nagyot vett a latba, hogy milyen csillagokat is kapjon ez a kötet.
Amire nem számítottam az az, hogy Anna nem egyszer átejtett, elbizonytalanított. Majd a könyv végév képes volt egy olyan fordulatot betenni, amire szerintem senki nem számított, én legalábbis nem. Aztán, vége lett a könyvnek, szóval egy újabb idegesítő függővéget kaphattunk, ami arra ösztönöz, hogy olvassam tovább ezt a sorozatot. És tovább is fogom, mert hibái ellenére nekem ez a kötet kedvenccé vált. És hajlandó vagyok megadni neki egy jóindulatú 5 csillagot, de csak mert elfogult vagyok. :)
Karakterekről nem is tudom, hogy mit mondhatnék, ugyanis ha már elkezdem, akkor nem fogok tudni leállni. Meglepődésemre mindenki a szívemhez nőtt, még Chloe is, aki csak 30 oldalon keresztül volt jelen a történetben, de azért volt stílusa, és nagyon jól szórakoztam rajta, sajnáltam hogy meg kellett halnia.
Emmának volt tartása, és tudta hogy ki akar lenni, mit akar elérni. És kitartó volt, nem nyafogott. De akkor kedveltem meg a legjobban, amikor gondolkodás nélkül nekiugrott Raínának. Az a verekedés felejthetetlen. Óhh, Istenem, még mindig látom magam előtt!! :D Galén... a következő álompasimmal állok szemben. Egy ennyire cuki pasit!! És eltekintek tőle, hogy hal, mert ő akkor is felejthetetlen. ♥ Hajlandó lett volna, mindent feláldozni, csak azért hogy együtt lehessen Emmával. Igazi szerelmes, gyengéd pasi, ráadásul még védelmező típus is. Tóraf!!!! Na, igen. Ő is méltán indulna Galén ellen, de azért még mindig Galén a nyerő!! Tórafon nagyon jókat tudtam nevetni, és a hozzáállása a dolgokhoz... Hát vicces! Ő egy örök optimista, nem tudom ezt másképp mondani.
Raínára meg ráfért már az a kis fejmosás, hogy tisztábban lásson, mert egy kicsit elviselhetetlen volt a kötet első részében, de azután történt valami és megváltozott. Ő egy tipikus minden lében kanál ember volt, éd jó sok bajt is okozott, de kellett ez a kis izgalom!
Értékelésem: Imádtam!!! Hibái ellenére imádtam!! Kedvenc!!!!! Anna egy olyan világot épített fel, olyan társadalmat, amely szigorú és követi a törvényeket, de erről sajnos mi nem sokat tudhattunk meg. De magáról a szírének fajáról és a félvérekről annál többet. Mítoszok, legendák és mindenféle szóbeszéd is részese volt ennek a kötetnek. Sajnos Anna nagyon sok lehetőséget kihagyott, amivel jobbá, szórakoztatóbbá tehette volna a történetet, vagy akár csak romantikusabbá. Különös, hogy az egész kötet mozgatórugója (legalábbis nagyjából) a szerelem, mégis alig van benne romantikus rész, vagy pillanat. Bár, aki végig kitart a könyv mellett, annak meg lesz a böjtje. Imádtam a karaktereket, ami nálam nem fordul elő valami sokszor, mégis most mindenkit nagyon megszerettem. (Galén!! ♥ Tóraf!! ♥) A könyvet hibái ellenére is nagyon szerettem, mert: oltári vicces volt és nagyon jó beszólásoknak lehettem tanúja. Hangosan nyerítve olvastam. Nagyon jó leírások voltak jelen a könyv folyamán. A románc végre különleges volt, és nem volt benne (komoly) szerelmi háromszög. Remélem, hogy a későbbiekben sem lesz! De ez a függővég!!!! OMG!! Mindenkinek ajánlom, egy nagyon jó könyv, persze ha az ember nem a hibákat keresi benne (mert sok található benne).
És itt vannak a mi kis szirénjeink, még véletlen sem sellők, vagy hablányok, ugyanis ezt a megszólítást nem szeretik! XD Na szóval! Mint már említettem imádom mindenféle mesében ezeket a lényeket, és ebben a könyvben sokat meg is tudhattunk róluk. A mítoszokról, melyek fajukat és történelmüket alakította, és persze Poszeidónról is halhatunk egy - két szót. A kedvenceim mégis a félvérek voltak, aki már csak a megjelenésükben is teljesen másképp néztek ki, mint a szirének. Albínók, lila szemmel! ♥
És rengeteg hiedelem, szóbeszéd is illeti az ő népüket. Külön tetszett, hogy Anna olyan apróságokra is figyelt, mint például, ha egy szirén sok időt tölt a szárazföldön, akkor bekékül a szeme, igaz hogy ennek lesz szerepe a későbbiekben, na de akkor is! :)
A személyes kedvencem azonban a románc volt. Milyen meglepő tőlem!!! :D Nagyon bejött az elképzelés, miszerint a sellők nem csak szimplán szerelmesek lesznek, hanem van egy jel arra, ha megtalálták az igazit. És ez a vonzódás, a bizsergés!! De sajnos ez nem zárta ki az a lehetőséget, hogy kényszerből párosodjanak.
Imádtam a tengerben játszódó részeket. Anna tehetséges leírások szempontjából, ugyanis teljesen olyan volt, mintha én is ott úszkáltam volna Emma körül hal formámban. Rengeteg halfajjal kerültünk szembe, de a legjobb kétségkívül az volt, mikor Emma egy bálnával beszélgetett az óceánban. Félelmetes, lenyűgöző és szórakoztató volt egyszerre.
Egy dolog miatt vagyok azonban nagyon dühös Annára.
Mégpedig azért, mert tengernyi lehetősége lett volna arra, hogy egy még izgalmasabb, romantikusabb történetet alkosson, ehelyett mindig kihagyta azokat. Olyanokra gondolok, hogy amikor Emma és Galén egy hotelszobában voltak kettesben, órákra a szülőktől, vagy bárkitől akit ismernek, akkor egyszerűen csak ugrott egyet Anna, és a következő pillanatban szereplőink már otthon is voltak, ahelyett hogy valami ciki dolog történt volna velük, agy valami romantikus, valami szívdobogtató.
Viszont alkotott egy egyedi vízalatti társadalmat, amit fájdalom, de nem ismerhettünk meg közelebbről. :/
Istenítettem azonban Annát azért mert, hogy van humora, és nem is félt használni. Néhol annyira jó poénokba ütköztem, hogy hangosan nyerítve, könnyes szemmel kellett olvasnom a könyvet. És, nála ez a tulajdonság nagyot vett a latba, hogy milyen csillagokat is kapjon ez a kötet.
Amire nem számítottam az az, hogy Anna nem egyszer átejtett, elbizonytalanított. Majd a könyv végév képes volt egy olyan fordulatot betenni, amire szerintem senki nem számított, én legalábbis nem. Aztán, vége lett a könyvnek, szóval egy újabb idegesítő függővéget kaphattunk, ami arra ösztönöz, hogy olvassam tovább ezt a sorozatot. És tovább is fogom, mert hibái ellenére nekem ez a kötet kedvenccé vált. És hajlandó vagyok megadni neki egy jóindulatú 5 csillagot, de csak mert elfogult vagyok. :)
Karakterekről nem is tudom, hogy mit mondhatnék, ugyanis ha már elkezdem, akkor nem fogok tudni leállni. Meglepődésemre mindenki a szívemhez nőtt, még Chloe is, aki csak 30 oldalon keresztül volt jelen a történetben, de azért volt stílusa, és nagyon jól szórakoztam rajta, sajnáltam hogy meg kellett halnia.
Emmának volt tartása, és tudta hogy ki akar lenni, mit akar elérni. És kitartó volt, nem nyafogott. De akkor kedveltem meg a legjobban, amikor gondolkodás nélkül nekiugrott Raínának. Az a verekedés felejthetetlen. Óhh, Istenem, még mindig látom magam előtt!! :D Galén... a következő álompasimmal állok szemben. Egy ennyire cuki pasit!! És eltekintek tőle, hogy hal, mert ő akkor is felejthetetlen. ♥ Hajlandó lett volna, mindent feláldozni, csak azért hogy együtt lehessen Emmával. Igazi szerelmes, gyengéd pasi, ráadásul még védelmező típus is. Tóraf!!!! Na, igen. Ő is méltán indulna Galén ellen, de azért még mindig Galén a nyerő!! Tórafon nagyon jókat tudtam nevetni, és a hozzáállása a dolgokhoz... Hát vicces! Ő egy örök optimista, nem tudom ezt másképp mondani.
Raínára meg ráfért már az a kis fejmosás, hogy tisztábban lásson, mert egy kicsit elviselhetetlen volt a kötet első részében, de azután történt valami és megváltozott. Ő egy tipikus minden lében kanál ember volt, éd jó sok bajt is okozott, de kellett ez a kis izgalom!
Értékelésem: Imádtam!!! Hibái ellenére imádtam!! Kedvenc!!!!! Anna egy olyan világot épített fel, olyan társadalmat, amely szigorú és követi a törvényeket, de erről sajnos mi nem sokat tudhattunk meg. De magáról a szírének fajáról és a félvérekről annál többet. Mítoszok, legendák és mindenféle szóbeszéd is részese volt ennek a kötetnek. Sajnos Anna nagyon sok lehetőséget kihagyott, amivel jobbá, szórakoztatóbbá tehette volna a történetet, vagy akár csak romantikusabbá. Különös, hogy az egész kötet mozgatórugója (legalábbis nagyjából) a szerelem, mégis alig van benne romantikus rész, vagy pillanat. Bár, aki végig kitart a könyv mellett, annak meg lesz a böjtje. Imádtam a karaktereket, ami nálam nem fordul elő valami sokszor, mégis most mindenkit nagyon megszerettem. (Galén!! ♥ Tóraf!! ♥) A könyvet hibái ellenére is nagyon szerettem, mert: oltári vicces volt és nagyon jó beszólásoknak lehettem tanúja. Hangosan nyerítve olvastam. Nagyon jó leírások voltak jelen a könyv folyamán. A románc végre különleges volt, és nem volt benne (komoly) szerelmi háromszög. Remélem, hogy a későbbiekben sem lesz! De ez a függővég!!!! OMG!! Mindenkinek ajánlom, egy nagyon jó könyv, persze ha az ember nem a hibákat keresi benne (mert sok található benne).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.