2014. november 15., szombat

Day Jessica George - Éjféli bál

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 282

Eredeti cím: Princess of the Mindgnight Ball

Kiadás éve: 2011

Sorozat: önálló regény


Fülszöveg: Átok ül a tizenkét lánytestvéren. Rose hercegnő a legidősebb közülük, akik arra kárhoztattak, hogy mélyen a föld alatt, a gonosz Kőbezárt király palotájában táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve sújtja őket az átok, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat. Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra - az igaz szerelemre. A Széttáncolt cipellők című mese újrafeldolgozásával Jessica Day George ismét megmutatja, milyen mesterien alkot valami teljesen újat egy történetből, amelyről csak hittük, hogy ismerjük.



Véleményem: Imádom a meséket, talán ez ösztönzött arra, hogy komolyabban is el kezdjek foglalkozni az olvasással, a könyvekkel. Pont ezért, néha jólesik lazítani és egy egyszerű, könnyen megérthető könyvet a kezünkbe venni. Ez a könyv 100% - ban a gyerekkoromat juttatta az eszembe, amikor még az anyukám olvasott fel nekem esti mesét, vagy amikor néztem a Walt Disney filmek újabb csodáját. Nem mondom azt, hogy valami eget rengető könyvre kell számítani, de nem is szabad teljesen leírni. :)

Galen a háborúból visszatérve meglátogatja még soha nem látott rokonait, hogy menedék és újra életre leljen náluk. Nagynénje és férje segítenek neki lábra állni, és munkát találni neki. Így a király híres kertjében fog dolgozni, ahol megismerheti a király lányait, a 12 hercegnőt. Bár Rózsával igencsak rosszul sikerül az első találkozás, ugyanis a lány annyira megijed a fiútól, hogy bele esik a szökőkútba, ami több hónapos betegséget idéz elő a lányban. (Köztünk szólva ezt egy kicsit sokalltam.) Ez azért is igencsak szerencsétlen, mert a lányoknak, így betegen kell minden harmadik nap a Kőbezárt király udvarában megjelennie, táncolnia egész éjjel.
Ám a királyt nem hagyja nyugodni az a tény, miszerint lányai minden harmadik éjjel fáradtan, kitáncoltan térnek haza, kitudja honnan. Mivel a hercegnők nem mondják, nem mondhatják el a titkot, hogy ilyenkor mit is csinálnak, a király megelégeli magát és kihirdeti, hogy az a herceg, amelyiknek sikerül megfejtenie az elkopott cipők titkát, nemcsak hogy megkapja az egyik hercegnő kezét, de a trónt is ráhagyja.
Mint az lenni szokott, a környező országokból csak úgy tódulnak a hercegek, de mindegyik sikertelenül végzi, majd tragikus halállal. Mígnem az ország megvádolja hercegnőiket boszorkánysággal. Ekkor lép közbe Galen, aki bízik abban, hogy ő lesz az egyedüli, aki meg tudja fejteni a titkot.

A kötet olyan mesét dolgozott fel, és jelenített meg előttünk újra, amit szerintem minden ember ismer. És, mesefeldolgozás lévén megmaradtak azok a dolgok, mesei elemek, amik nagyban meghatározzák a történetet. Gondolok itt a mesebeli számokra (12, 7, 3) a próbatételre, mely kockára teszi hercegeink életét. A trónra és a hercegnő kezére, melyet a győztes elnyerhet. És persze a szegény (jelen esetben) katonára, aki előreláthatólag megfogja nyerni ezen dolgokat.
Pozitívumként tudtam elkönyvelni magamban, hogy a történetben nem csak mesei elemek, de fantasy elemek is felfedezhetőek. Mivel imádom a fantasyt, ezért nekem ez nagy plusz pont volt. Ezek leginkább az árny szerű ellenségekben vehetőek észre. Az átokról már nem is beszélve. De, ami ez ellenségeket illeti, bennük egy kicsit csalódtam, mert alig voltak részesei a történetnek. :(
Jessica nagy örömömre attól sem félt, hogy a boszorkányság létezését, a varázslatokat is vegyítse a könyvvel. És talán pont ezeknél a részek elevenítik fel legjobban azt a helyzetet, életmódot, ami az akkori időben uralkodott. 
A világ, az akkori kor, amit én úgy a 15 - 18 századra tennék, közel sem volt tökéletes. Éppen egy háború után van a nép, és a hátuk közepére sem hiányoztak azok a botrányok, amelyek a királyi családdal  hozhatóak összefüggésbe. A nép nyomorog, míg a király bálokat rendez, és rengeteget költ az általa hőn imádott kertjére.
Ebben a bizonyos kertben fog dolgozni Galen, akiről jól tudjuk, hogy egy kicsivel több dolga lesz a könyv vége fele. Mondanám azt, hogy klisé, de ez egy mesefeldolgozás! Naná, hogy klisés!! :) Ebből következik, hogy a történet abszolút kiszámítható, de valahogy ennek is meg volt a maga varázsa, bár tény, hogy jobban szeretek meglepődni.
A sztori nézőszemszöge és a rengeteg név volt talán a leginkább zavaró számomra. A szemszögek ugyanis E/3 személyűek voltak (amit különösebben nem szeretek) és Galen és Rózsa szemszögei között ugráltak. Ha nem figyeltem azt sem tudtam, hogy kiről, mit olvasok, úgyhogy ha ezt olvassa valaki akkor nem árt egy kicsit jobban ügyelni ilyen apróságokra. Amúgy szokható volt, és szerethető is egyben. 
A neveket azért említettem, mert nagyon, de nagyon sok volt belőle. Egyszóval, nem tudtam megjegyezni csak kettő nevet (Galen, Rózsa), bár így is teljesen érthető volt az egész. De, ha hercegnőkről volt szó elvesztem, hiszen annyi virágnevű emberrel történt olyan sok minden! De legalább megtanultam egy - két újabb virágfajtát. XD
A kötet elejétől már tudjuk, hogy valami titok terjeng a levegőben. Ha olyan szemmel nézem, aki még nem tudja előre, hogy mi fog történni, akkor azt kell mondanom, hogy ez a titkos szál igazi megváltás volt. Sőt, az elején lévő kis jelenetről sem szabad megfeledkeznünk, ugyanis nagyon nagy jelentősége lesz, majd a későbbiek folyamán.
Amit sajnáltam az az volt, hogy a könyv viszonylag hamar felfedte azokat a momentumokat, amik meghatározzák ezt az egészet, így mondhatni nagyon gyorsan beindult, de utána annál unalmasabb lett a közepe fele. A cselekmény sem bővelkedett izgalmakban, ennek köszönhetően elég lassan, döcögősen haladtam az olvasással.
Jó lett volna, ha több harcolós jelenetet kapunk, de nem lehetünk telhetetlenek!!
Amikor elkezdtem olvasni, akkor azt hittem, hogy valami nagy romantikus kötettel állok szemben, de tévedtem. A szerelmi szál ugyan végig ott lebeg az ember feje fölött, de igazából nem volt jelentősége. Egyetlen romantikusnak mondható jelenet volt, és az is egy gyors szájra pusziban merült ki.
Jessica úgy vettem észre, hogy inkább a helyzetleírásokban jeleskedik. Ezt részben sajnáltam, mert nagyon kíváncsi lettem volna a fekete tó, vagy az ezüsterdő tájleírására. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire elenyésző számban fedezhetőek fel benne a párbeszédek.
De, mint minden mese, ez is Happy End - del végződött. A jó győzedelmeskedett, és a gonosz csúful pórul járt. Végre egy olyan könyvet olvashattam, aminek nem volt függővége, ugyanis ez egy különálló regény.
A karakterekről jelen esetben nem tudok ömlengeni, ugyanis nem igazán tudtam megismerni, kiismerni egyetlen egy embert sem. Örülök, hogy megjegyeztem pár nevet! XD

Értékelésem: A kötet összességében véve szórakoztató volt. Sikerült felelevenítenie bennem a gyerekkorom apró - cseprő meséit. Igazából azt nem mondanám, hogy ezt a történetet/ mesét annyira szeretném, de ez a feldolgozás tetszett. Ellenben sok hibája levont az élvezhetőségéből, ezért is adok csak 3 csillagot.  
A rengeteg bonyolult név miatt néha azt sem tudtam, hogy mi történik. Jessica túl hamar lelőtte a történet lényegét. Egyedül a titok volt az, ami élvezetesebbé tette a történetet. Amúgy abszolút kiszámítható volt, de ez egy mesefeldolgozás, amibe rengeteg mesei eszköz is került. A szerelmi szál kritikán aluli. A cselekményszál lapos, unalmas. Kevés helyleírás miatt nem tudtm elképzelni semmilyen nívósabb jelenetet sem. Hála Istennek fantasy elemek is fellelhetőek benne. A boszorkányság létezése, és az akkori kor, az akkori helyzet is jól bemutatja azt, hogy milyen nehéz volt megélni. Kaptunk persze ellenséget, de alig szerepeltek benne, kivéve a finálét, aminek értelem szerűen ők voltak a mozgató rugói. Én speciel keveselltem a harci jeleneteket. Arról már nem is beszélve, hogy nem derült ki, hogy miért is dúlt ez a háború. Voltak erős túlzások is, pl. a több hónapos megfázás.
Azoknak ajánlom, akik imádják, oda - vissza vannak a mesékért!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~