Kelley Armstrong - Leszámolás

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 366

Eredeti cím: The Reckoning

Kiadás éve: 2012

Sorozat: Sötét erő 3.

Fülszöveg: Kelley Armstrong nagy sikerű Sötét erő trilógiájának hihetetlenül izgalmas befejezése. A tizenöt éves Chloé Saunders hétköznapi életet szeretne élni. Nem adatik meg neki. Chloé ugyanis genetikai módosítás áldozata, olyan nekromanta, aki akarata ellenére képes felébreszteni a holtakat. Chloé, és hasonszőrű, különleges tehetséggel megáldott (vagy inkább elátkozott?) társai az életüket mentik a pokoli szervezettől, amelyik létrehozta őket. És, ha mindez nem elég, Chloé gyengéd érzései a testvérpár - Simon, a kedves varázsló, és bátyja, Derek, az annyira nem kedves vérfarkas - iránt összezavarják a fejét. Ráadásul az a szörnyű gyanúja, hogy szíve mindinkább a vérfarkas felé hajlik. Kétségtelenül nem hétköznapi történet!

Véleményem:  Szellemek, zombik és egy szerencsétlen csapat. Mi más kelhet még ahhoz, hogy ez ember önfeledten olvasson, majd miután a kötet végére ért, jó érzéssel kezdjen bele egy másikba? Nekem ugyanis ezt jelentette a Sötét erő trilógia. Mindet élveztem, pillanatnyilag lekötött, de nem túl emlékezetes sorozatnak bizonyult.

Chloé - ék végre megszabadultak az Edison csoporttól, amikor megérkeztek Andrewhoz. A férfi elszállásolta őket, és keresett nekik Variánsokat, akik megtaníthatják csapatunkat arra, hogy hogyan használják az erejüket. De mégsem nyugodhatnak meg, mert Chloé a házban, ahol tartózkodnak, olyan szellemekkel találkozik, akik okot adnak arra, hogy teljes mértékben ne bízzanak meg Andrewban. A kételyekkel pedig nincsenek mostanság kibékülve.
De legalábbis addig, amíg ki nem derítik, hogy mi a pontos terve az ellenségnek, kénytelenek jó pofizni, úgy tenni mintha mi sem történt volna. De ez nem is olyan könnyű! Arról már nem is beszélve, hogy Andrew barátai között akadnak hitetlenek, aki nem adnak Chloé szavára. És még jobban megutálják őket, amikor hőseink tartanak egy kisebb bemutatót az erejükről.

Hogy őszinte legyek,  a második rész után alig vártam, hogy nekiálljak ennek a könyvnek és felfaljam. De olyan sok olvasnivalóm volt, hogy ez most elhalasztódott, de végre sikerült bepótolnom.
Amit szeretnék leszögezni az az, hogy nekem tetszik ez a sorozat, méghozzá nagyon. Főleg így a Halloweeni időszakban tökéletes kikapcsolódásnak bizonyult. Az első rész után nem hittem, hogy a többi rész a nyomába is érhet, mert tapasztalataim szerint mindig az a legjobb. De úgy látszik tévedtem, ugyanis ez, a harmadik rész, A leszámolás sikeredett kétségkívül a legjobbra a sorozatból. Bár ezt a harmadik részt is valahogy befejezetlennek érzem, ettől függetlenül nem lesz folytatása, az már biztos. Szóval, igen ez egy  függővéggel fejeződött be, de alapvetően azt kell hogy mondjam, mindent lezártak, és egy gyönyörű Happy End - del záródott a trilógia. Ami egy kisebb mosolyt biztosított az arcomon, így a végére.
És kellett az a kis mosoly, mert a könyv humora, nagyjából a nullával egyenlő. Szóval ezen nem fogsz nagyokat nevetni, kivéve ha nem szórakoztatnak téged a zombik, hullák és a fel -fel bukkanó szellemek, akik csak úgy a hátad mögött megszólalnak. És, mivel ez engem szórakoztatott (jó mondjuk nem olyan szinten, hogy hangosan nyerítettem volna, de azért elvoltam XD) így tökéletes kikapcsolódás volt nekem ez a könyv. :)
Mint az előző két részben, ebben a könyvben is lenyűgözött Kelley tehetsége a leírásokhoz. Olyan jó zombis, hullás jelenteket írt, hogy szinte úgy éreztem, mintha én is ott lennék, én is beszippantanám azt a bűzt, ami körüllengi az élőholtakat, de szerencsére nem ez volt a helyzet! Olyan élethűen tudta ábrázolni ezeket a dolgokat, hogy komolyan mondom, ha másért nem, de ezért megérte végig olvasni az egész sorozatot. :))
De meg kell hagyni Kelley nagyon jól tudta a hátborzongó dolgokat avval vegyíteni, hogy megtartsa azt a korhatárt, és műfaj kereteit, amit meg is kellett. A könyv effektíve nem egy horror, sokkal inkább a paranormal és a fantasy között ingázik. Az ember nem fog rettegni tőle, de lehet hogyha valami zörög vagy csörög melletted, miközben olvasol, akkor megijedsz. Pont azt a hatást fogja elérni, amit ilyenkor, Halloween tájékán az ember szeretne.
Párbeszédeket az előző részekben egy kicsit hiányoltam, ugyanis az első és második részben inkább Chloé gondolataiba kaptunk betekintést, minthogy a cselekményszál ment volna előre, akár párbeszéd által is.
Ez a kötet nem szenvedett hiányt azonban az izgalmakban. Egyetlen egy pillanat sem volt, amire azt mondhatnám, hogy unalmas. Hiszen mindig menekültek, vagy harcoltak. Békésebb időkben, pedig Derek átalakulása miatt izgulhattunk, ami nem mellesleg az én kedvenc részeim közé tartoztak a kötet során.
Mindig volt valami új titok, valami új momentum, amire szereplőinknek maguktól rá kellett jönniük, és ha ez nem sikerült elég gyorsan, akkor bizony pórul járhattak. De pont ez volt a legjobb ebben az egészben, hogy mindent úgy tudunk meg, ahogy kis csapatunk ki tudta silabizálni a történtek állásából. Nem volt senki, aki megmondta volna nekik, hogy ez és ez a helyzet. És ennek meg volt a varázsa.
Még mindig nagyon szeretem az alapelképzelést. Hogy a tizenéveseknek együtt, minden konfliktustól eltekintve felnőttesen kell viselkedniük, menekülniük és védeniük egymást annak érdekében, hogy túléljék ezeket a bonyodalmakat.
A szerelmi szálról nem is beszélve .... Ugye, már az előző bejegyzésemben említettem, hogy ez a könyv nem nagy romantikusok kezébe való, mert nem igazán kerül hangsúly rá. Legalábbis eddig nem került, de most minden  megváltozott, ugyanis most egy kicsivel több idejük van Chloééknak, arra hogy ilyesmiken törjék a fejüket. Tanúja lehetünk egy első csóknak. és annak is, hogy miként fedezik fel egymásban az igazit. Persze nem igazán mondhatom, hogy meg vagyok lepődve azon a tényen, hogy szerelmi háromszöget kaptunk, de ezt valahogy nem éreztem erőltetettnek, így nem is zavart annyira. :D
Ami a végét illeti ennek a könyvnek, azon kívül hogy függővéggel zárult, egy dolgot nem tisztázott, ami nekem így mellékesen fel is tűnt. Mindenkiről kiderült, hogy mi lesz (mondjuk sokan meg is haltak, úgyhogy ez nagyban megkönnyítette ezt a procedúrát) , kivéve Andrewt, akiről amúgy fogalmunk nincsen, hogy hogyan végezte. (Ezen az apróságon is csak én akadhatok fen!!)
A szereplők az első kötethez képest rengeteg mindenen végig mentek, ami nagyban kihatott arra, hogy milyen személyiséggel bírnak most a sorozat végére. A legtöbben megerősödtek, kinyíltak.
Ilyen volt például Chloé is, aki egy rendkívül erőteljes, magabiztos jellemű nekromantává változott a kötet végén, aki ölni sem félt, amennyiben veszélyezteti valami a barátait.
Derek pedig hozta a formáját. Ő effektíve nem változott sokat, inkább még óvóbb, féltékenyebb, érettebb lett a végén.
Tori és Simon volt az, aki bár főszereplőnek számított, mégsem jelent meg sokszor a trilógia folyamán, de az egyértelműen látszik, hogy az ő természetük is formálódott.

Értékelésem: A sorozat tényleg egy ütős, izgalmas és tömör kötettel végződött, ami kétséget kizáróan messze a legjobban sikerült a trilógiában. Most is rengeteg sok szellemet, zombit és hullát kaptunk, újabb titkokkal, bonyodalmakkal együtt. A szerelmi szál ebben a kötetben jobban előtérbe került, de még így sem sikerült elnyomnia ezeket a tökéletes zombis leírásokat, amiktől borsódzott a hátam. Ez nem horror, de egy ijedősebb embernek lazán elmegy annak is. A kötet gyorsan beindult, és nem is vett vissza a tempójából. Végre a démonok is bekerültek a repertoárban, úgyhogy mondhatni boldog vagyok! Humor nem volt, de kárpótoltak a leírások. A vérfarkasos jelenetek, illetve Derek átváltozási kitöltötték, az amúgy nem izgalmas részeket, úgyhogy szerintem bátran mondhatom azt, hogy ezen a könyvön nem lehetett unatkozni. Mindenkinek ajánlom, kivéve a romantikus alkatoknak nem!! :D