Veronica Rossi - Végtelen ég alatt

Kiadó: ALEXANDRA KIADÓ

Oldalak száma: 328

Eredeti cím: Under The Never Sky

Kiadás éve: 2013

Sorozat: Végtelen ég alatt 1.

Fülszöveg: A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá. Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat. A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki. Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

Véleményem: Már nagyon régóta el akarom olvasni ezt a könyvet, és végre megkaparintottam! Imádom a dísztópiákat, a menekülős könyveket, úgyhogy szerintem nagyot nem csalódhatok. Arról már nem is beszélve, hogy miután megnéztem a könyv trailerét, már másra sem tudok gondolni, minthogy belekezdjek!! Na, lássuk!! :))

Minden akkor kezdődött, amikor Aria már régóta nem tudott kapcsolatba lépni az anyjával. És, mivel a lányt hajtotta a kíváncsiság, és az egészséges aggodalom, ezért mindent megtett, hogy újra elérje az anyját. Így Soren segítségét kérte, aki a biztonsági konzul fia, hátha tud valami információt Blissről. De, ahogy a lány próbál egyre közelebb és közelebb férkőznie a fiúhoz, úgy nagy bajba keveredik. Aria, Soren és barátjaik engedély nélkül kimennek Reverie - ből, ami eddig a biztonságot jelentette számukra. De semmi úgy sül el, ahogy szerették volna. Ugyanis Soren teljesen bekattan, és elkezd gyújtogatni, veszélybe sodorván nemcsak az embereket, de a bioszférát is. A lány csak úgy menekülhet meg, hogy egy külsős (Reverien kívűl élő, úgynevezett Barbár) megmenti.
Ennek a tettnek azonban két hozzatéka lesz. Az egyik az, hogy Ariára kennek minden felelőséget a Reverie - ben élők, és száműzik a külső világba.

A másik, hogy Perryt megtámadják, hogy visszaszerezhessék azt az e - szemet, amit Aria viselt, és rengeteg ellenbizonyítékot tartalmaz. De az e - szem helyett Perry szeretett unokaöccsét viszik el.
Mindkettőjüknek szüksége van a másikra ahhoz, hogy megint ugyanolyan életük legyen, mint régen. De ez a közös út fárasztóbb lesz számukra, mint gondolák volna.

Hopp, olyan gyorsan végére értem ennek a könyvnek. Szó szerint olvastatta magát, pedig egyáltalán nem erre számítottam, de ez nem vont le az összhatásból. Nagyon élveztem, szórakoztató volt.
Mint, már említettem oda és vissza vagyok a dísztópiákért, ezért nagy izgalommal ugrottam neki a kötetnek. És, el kell hogy ismerjem, hogy ez a történet a dísztópiák között sem utolsó. De az is lehet, hogy nagyon elfogult vagyok evvel a könyvel, ugyanis nekem nagyon átjött.
Ahogy ez a trailerből vagy a fülszövegből kiderült, ez nem egy vidám kis szerelmes történet, ami csupa móka és rózsaszín felhő. Sőt, azt kell, hogy mondjam, pont szöges ellentéte ennek az elképzelésnek. Ebből következtettünk arra, hogy nem egy vicces történet, de ennek nem is lett volna helye ebben a komoly világban, amit létrehozott az írónő.

Hopp, nézzétek mit találtam!!
 Egy térképet ehhez a világhoz :))

Veronica egy igazán egyedi világot írt meg, ami nekem nagyon átjött. Ugyanis tulajdonképpen a világot megfelezte. Az egyik fele volt Reverie, amit leginkább egy buroknak tudok elképzelni a semmi közepén. Reverie - ben egy fejlett társadalom él, akiket különösképpen foglalkoztat a tudomány, a genetika. És a szimulációk létrehozása, amiben nagy szerepet játszik az emberek által viselt e - szem. Őszintén szólva, most a könyv elolvasása után sem teljesen tiszta nekem ez a dolog, de valahogy úgy működik, hogy az e - szem rákapcsolódik az agyra, és azt láttatja, amit látni szeretnél.
Tulajdonképpen Reverie maga a tökély, legalábbis a felszíne. De, ami a felszín alatt rejtőzik, sokkal sötétebb titkokat rejt, mint azt gondolnánk.
A másik része ennek a világnak nem más, mint a kupolán kívül eső rész, úgynevezett Halálzóna, ami a Barbároknak ad helyet. Ez a rész sokkal fejletlenebb, szegényebb, visszamaradottabb mint Reverie. Itt törzsek alakultak ki. Törzsfőnöknek, pedig csak olyat választanak, aki különleges erővel bír, domináns valamely érzékszerve. Vannak látók, hallók, szaglók, akik mind valamilyen fontos szerepet töltenek be a törzsben. Ezek az emberek képesek akár az érzelmeket is látni, fejben olvasni.
Ezek az elváltozások valamiféle mutációk, amik évszázadok alatt jöttek létre. A különleges bennük az az, hogy a szaglók például csak a saját fajukkal szoktak párosodni, csak bennük találják meg az igazit. De nagyon ritka esetekben előfordul az is, hogy erre fittyet hányva, fajukon kívül párosodnak. Perry ennek az eredménye, aminek köszönhetően a fiú Látó és Szagló egyszerre.
Így egy kicsit bonyolultnak tudnám jellemezni a szerelmi szálat. Hiszen minden ellenük szól. Bár lesznek enyhítő körülmények, és olyan titkok, amik garantáltan meglepik majd az olvasót. Nem mondanám egy kiszámítható könyvnek ezt a kötetet, úgyhogy én eléggé meglepődtem.
Amennyiben nagy szerelmes típus vagy, ez nem feltétlen neked való! Bár azt így hozzá tenném, hogy a románc nem maradt ki a kötetből, csak egyszerűen nem volt benne olyan sok, mint szeretnénk. :) De, amikor végre megtörtént, aminek meg kellett történnie, akkor nagyon jó kiegészítő eleme lett a történetnek.
Igazából ezt a könyvet végig izgultam, egy percet sem tudtam unatkozni, hiszen mindig történt valami olyasmi, vagy megtudtunk valami olyan horderejű dolgot, hogy azon járhatott egy ideig az agyam. A cselekményszál jól felépített volt, mint ahogy maga a világ is.
Egyedül egy dolgot sajnálok evvel a kötettel kapcsolatban. Hogy végig E/3 személyben íródott, ami nem nagy kedvencem. De vigasztalt, hogy legalább mind Aria, mind Perry szemszögéből követhettük a sztorit. De jobb lett volna, ha E/1 - ben íródik, de ettől elvonatkoztatva nem találtam benne hibát. (Bár, tény mi tény, hogy a könyv nagyjából végig a menekülésről szólt, ami engem nem zavart, de nem mindenki szokott így lenni evvel.)
Egy másik hiba (na jó! ez igazából nem is igazán hiba), hogy elég sok ködös folt maradt nekem evvel a könyvel kapcsolatban. Nem tudom, hogy miért lett ketté osztva a világuk. Hogy miért kísérleteznek. Egyáltalán, miért volt szükségük bűnbakra Reverieknek?? Kérdések, amire remélhetőleg majd a későbbi kötetekben megkapom a választ!!
Mint minden könyvben, itt is kaptunk főellenséget, sőt ezúttal kettőt is. Egyrészt a Reverie - ben való konzulokat, másrészt a varjakat. A varjak tulajdonképpen kannibálok, akik meg szokták bosszulni, hogyha valakit lemészárolnak közülük, különösképp hogyha az a valaki nem más, mint a törzsfőnökük. Így elég izgalmat kaptunk az útra! XD

A karakterekről csak úgy röviden:
Itt van Aria, akit a könyv elején tökre nem érettem. Úgy szerencsétlenkedett, mintha nem lenne képes semmire. Aztán jött a nagy váltás, ami engem nem kicsit megdöbbentett. Talpraesetté, erőssé, bátorrá vált, aki mindenre elszánt. Nem mutatott fájdalmat, bár lett volna oka rá, hogy a földön fetrengjen. És, ugyan tetszett neki a srác, de nem azon a beteges módon, hogy másra sem tudott utána gondolni. Mindvégig megtartotta az elveit, és nem is adott lejjebb belőlük. Korrekt, szerethető szereplő volt.
Perry. Oké, nekem pont az ilyen pasik az eseteim. Magas, erős, okos, védelmező, picit flegma, de azért kedves. És az is pluszpont, hogy különleges képességekkel bírt, amit nem félt használni. Bár nála egy kicsit furcsálltam ezt a hirtelen jött szerelmet, vagyis azt nem annyira, hiszen végig olvashattam a gondolatai között, inkább azt, hogy mire vitte a szerelem, milyen váratlan döntésekre.
Roar, az a személy akit nem tudok hova tenni. Ugyanis, amint probléma volt, már el is szaladt, de amúgy nagyon jó fej, vicces, barátságos és mindenek előtt szórakoztató személy.
És végül, de nem utolsó sorban Cinder. Első reakcióm: Ez mégis milyen név? Utána: Jah, ez nem is lány??? - Hát nem. A félreértések elkerülése érdekében szeretném tisztázni, hogy Cinder egy nagy erővel bíró különleges 11 év körüli gyerek, akkora szájjal, hogy egy kamion is elférne benne. Nem tudom hova tenni, de annyira mindegy, hogy ő róla mit gondolok, hogy ez nem is baj.

Értékelésem: Összességében meg vagyok elégedve evvel a könyvel. Oké, nem vált kedvenccé, de azért egy erős négy csillagot megérdemel. :) Szeretem a dísztópiákat, úgyhogy tudtam, hogy mire számítsak. De így is sikerült meglepnie az írónőnek és valami teljesen mással előállnia. Viccek híján be kellett érnem a Szaglókról, a Hallókról és más egyéb különlegesekről szóló történetekkel. Nagyon tetszett, ez a mutáció, és hogy Veronica mert ilyen elemet is belekevernie a kötetébe. A külön felépített világ is megnyerte a tetszésem, bár azért voltak olyan hiányosságok, amik felett nem tudok szemet hunyni, így csak reménykedek, hogy a következőben jobban kifejti a dolgokat Veronica. A szereplők kedvelhetőek voltak, Hál' Istennek nem idegesítettek. Kaptunk ellenségeket is. :) A sztorinak nem a románc volt az erőssége, de nem ez nem is számított annyira. Csak ez a függővég ne lenne!! Most megint várhatok egy csomót!! :/
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a dísztópiákat az nem fog benne csalódni!! :)