Courtney Summers - Éles helyzet

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 288

Eredeti cím: This is not a test

Kiadás éve: 2014

Sorozat: önálló regény

Fülszöveg: Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik? Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza.  Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak.  De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései.  Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?

Véleményem: Imádom a zombis sztorikat, úgyhogy ez a könyv sem kerülhette el a figyelmemet, főleg miután elolvastam a tartalmát. Zombiapokalipszis, ötvözve az utolsó élőkkel, akik nem is akarnak élni, mégis próbálkoznak. Tuti párosítás! Szóval amint megérkezett, neki is ugrottam a könyvnek.

Az alapsztori az, hogy főhősünk, Sloane, éppen az iskolába igyekszik, mikor egy nő betör a házukba, és neki ugrik a lány apjának. A férfinak sikerül megmentenie Sloanet. De ez nem változtat a tényen, miszerint a Földön zombi apokalipszis vette kezdetét. A lány iskola társaival együtt megmenekül, és a suliban találnak menedéket. Így tehát hatan maradnak, és az a sok hulla kint, akik a vérükre szomjaznak.

" Így érezhette magát Dorothy is. Talán. Ha Dorothy hat rémült tizenéves lenne, Óz pedig maga a pokol. "

"Néha ki lehet venni konkrétabb hangokat, mint például sikolyokat és kiáltozásokat, ahogy az emberek megpróbálnak megkapaszkodni egymásban, mielőtt elnyelnék őket más, erőteljesebb zajok.

Ilyen tehát a világvége hangja. "

Hogy ne legyen unalmas a helyzet, többször ellentétekkel, viszályokkal és hibáztatásokkal találkozhatunk, aminek meg is lesz a böjtje. 

Most, hogy befejeztem ezt a könyvet, elég sok dolog kavarog a fejemben. Mondhatjuk úgy is, hogy ez a könyv megülte a gyomromat, és ugyan már befejeztem ezt a könyvet, de még mindig járatom rajta az agyam. Ez nem annak köszönhető, hogy annyira tetszett nekem ez a könyv, hanem annak, hogy képes volt bennem mélyebb gondolatokat ébreszteni.

Valóban elgondolkodtam azon, hogy milyen lenne ilyen helyzetbe kerülni. Milyen lenne tudni, hogy bármelyik pillanatban rám törhetnek, és egy élőhalottá változtathatnak, aminek már egyetlen épeszű gondolata sincsen, azonkívül, hogy vér, hús, agy, enni. 

Szóval, igen a könyv ugyan nem volt nagy durranás, de mégis képes volt kiváltani valamiféle érzést belőlem.

Ettől függetlenül ez a történet nagyon lassan indult be, ami egy 288 oldalas kis kötetnél nagyon nem díjazok. Arról nem is beszélve, hogy az egész könyv, tulajdonképpen egy átvezető kötet volt, ami meglepő, mert az általában a második rész szokott lenni.

Ha már a könyv felépítéséről beszélünk, akkor meg kell említenem, hogy néhány fejezet között nagyon hosszú idő telt el, amikről később nem tudtuk meg, hogy mi történt. Ez olyan szempontból idegesítő, hogy ilyenkor rend szerint valami fontos dolog történt, amit jó lett volna tudni.

Egy ilyen dolog, nagyon zavart még a könyv elején, amikor is ott volt az, hogy betörtek Sloanehoz, és sikerült kimenekülnie az utcára. Körülnézett, látta a nagy felfordulást, a zombikat, mindent. Aztán jön a nagy váltás, a következő pillanatban a suliban van, és próbálja kitalálni, hogy miképp legyen tovább.

Ami még nagyon zavart.... a szereplők. Egyik sem volt (számomra)kedvelhető. Nem igazán ismerhettük meg őket. Kivéve annyit, hogy Harrison síros, ami kérdem én kit érdekel. A testvérpár nagyon szereti egymást. (várható)

Ezek közül talán Caryt ismerhettük meg, aki egy szemétláda. Rhyst sem igazán, pedig valamilyen szinten őt mondanám a hősszerelmesnek, már amennyire mondható, hogy ebben volt szerelmi szál.

És végül itt van nekünk Sloane. A főszereplő. Aki ahelyett, hogy kezét lábát összetenné, és örülne neki, hogy azon kevesek közé tartozik, akik túlélték ezt az egészet, még mindig azon gondolkodik, hogy hogyis végezhetne magával.

A könyv ezen részén nem tudok tovább lépni. Ugyanis Sloane apja verte, őt és Sloane nővérét, Lilyt is. Persze mindig, jól, megfontoltan, hogy ne törjön el semmijük sem, hogy ne derüljön ki ez a családi titok. Emiatt a két lány közösen tervezték, hogy elszöknek, pénz gyűjtöttek, tervet eszeltek ki, de Sloane nővére simán lelépett magára hagyva a lányt.

" Apám nem kereste Lilyt, amikor megszökött. Tizenkilenc évesen. A törvény szerint nagy korú volt, de apa annyira begurult, hogy nem tudtam megérteni, miért nem fordult a rendőrséghez, miért nem nyomoztatott utána. Nem tudom, miért nem nehezítette meg a nővérem dolgát. Ugyanakkor talán... ott voltam én, akit bánthatott, így nem sajnálta, hogy Lily elment. "

Ez 6 hónappal az apokalipszis előtt történt, de a lány nem tudta feldolgozni, és állandóan azon van, hogy miképp tudna meghalni, úgy hogy senkit sem hagy cserben vele.

Az elején még érdekes volt ez a szál, de utána már inkább zavaró. Igazából utáltam ezt a lányt. Bár az pozitívum volt, hogy semmiképpen nem akart másnak baj, kárt okozni. De minden másban határozatlan, idióta volt.

Amire még fel kell hívnom a figyelmet, hogy bár a könyv legnagyobb részében nem történik semmi, kivéve az örökös vitatkozást, (amitől már képes lettem volna a falnak ugrani) a végén elég komoly, és elég véres jeleneteknek lehettünk "szemtanúi". És a vége minden szempontból megdöbbentő és sokkoló is. Szóval, aki nem bírja a horrort annak nem ajánlanám.

Kedvenc szereplő: Rhys

Kedvenc jelenet: amikor kimentek megnézni, hogy az a férfi, vajon a gyerekek apja e

Legrosszabb jelenet: a végén, amikor ... öngyilkos lett

Értékelésem: Húú, hát elég sok problémám volt ezzel a könyvvel. Túl sok veszekedés, bűnbak keresés, semmit tevés, fontos személyek halála, felesleges romantikai szál mellékszereplők között, gyenge szerelmi szál főszereplők között, mártírkodás, nem összetartó csapat, túl sok hulla (aminek nem éreztem szükségét, de lehet, hogy annak köszönhetem a könyv végén lévő sokkos ábrázatom. :P) Horror kedvelőknek, zombi fanatikusoknak ajánlom!

U. I : Nem találtam folytatást!