Szergej Lukjanyenko - Éjszakai őrség

Kiadó: Metropolis Media

Oldalak száma: 436

Eredeti cím: Ночной дозор (orosz)

Kiadás éve: 2007

Sorozat: Őrség 1.

Fülszöveg: Moszkva utcáin a hétköznapi emberek között természetfölötti lények járnak észrevétlen. A Setét és a Fény erői egyaránt jelen vannak, s a két tábor közötti törékeny fegyverszünetet az Éjszakai és a nappali Őrség vigyázza. Most azonban viharfelhők gyülekeznek a város komor bérkaszárnyái felett: a varázslók, vámpírok, alakváltók és boszorkányok hidegháborúja forrósodni kezdett. Ha összecsapásuknak nem sikerül elejét venni, maga a pokol szabadul el a földön.

Véleményem: Az első Szergej könyv, amit olvastam, az nem mást volt mint a Világok őre. Bár az a könyv nem vált a kedvencemmé, úgy gondoltam, hogy adok magának az írónak még esélyt, hiszen egy kifejezetten tehetséges orosz sci-fi írót sodort elém a sors, akiben látok potenciált. Nagy reményekkel övezve állok neki az Őrség sorozat első részének, hiszen most egy fantázia elemekkel dúsított történetet olvashatok Szergejtől. Na lássuk!

Anton, történetünk főszereplője egy Másféle. A Fény katonája.  Az Éjszakai őrség tagja. Feladata, hogy védje az embereket és segítse a kozmikus egyensúly fenntartását. A könyv bemutatja egy Inkvizítor születésének, vámpíroknak, kik megsértik a szabályokat és egy kisfiú Másfélévé válásának. 

A kötet merőben sejtelmesen indul, ám viszonylag hamar bele lehet rázódni az adott világba, elképzelésbe. Azonban már itt, az elején szemet szúrt nekem valami igazán zavaró dolog, amivel eddig még hál' Istennek nem találkoztam a könyvekben. Nem tudom, hogy a fordítást rontották el, vagy már az eredeti szövegben is követett el ilyen hibákat a szerző, de olyan modern szavakat használtak pl. Fullra stb. egy viszonylag régies, kissé tájszólásos szövegkörnyezetben, amik kizökkentettek az olvasásából. De ettől eltekintve (amúgy is meg lehetett szokni) a történet nagyon érdekes és lebilincselő volt. Sajnáltam, amikor le kellett szállnom a buszról, hiszen így jó időre elszakadtam a kötettől.
Maga a történet nagyon érdekes. Tetszett az elképzelés a Setét és a Fény háborújáról, illetve az Éjszakai és a Nappali őrségről. Valamiért ez a kötet sci-fi besorolást kapott, amikor szerintem egy fantasyhoz jóval több köze van. A történet során rengeteg természetfeletti  lénnyel, azaz Másfélékkel találkozhatunk. A Másféléknek egy a mi világunkkal párhuzamosan létező köztes világba, a Homályba van átjárásuk. Lénygében e momentum miatt lett a kötet műfaja sci-fi. A Homály egy kidolgozott és úgy gondolom  kellően sötét helynek sikerült. Körüllengte az egész történet eseményeit, és alaphangulatot szolgáltatott számára.
Mivel az egész könyv sikátorokban, a Homályban, éjszakai szórakozóhelyeken és éjszaka játszódik, így egy igazán sötét, borongós levegővételű kötetet kaptunk. Elismerem, hogy szobám éjszakai csendjében egy kis lámpa megvilágításában volt a legélvezetesebb olvasnom.
A könyv 3 részre tagolódik, ám mindegyik összefügg, így egy sokkal teljesebb történet, illetve világ nyílik meg a szemünk előtt. Pozitívum volt a történet kapcsán, hogy Szergej kidolgozta a Másfélék különböző életeit, és nem volt rest be is mutatni nekünk, olvasóknak. Szembesülhetünk olyan Másfélékkel, akik hirtelen kell, hogy beletanuljanak ebbe az életbe. Setétekkel és persze a Fény katonáinak életébe is bepillantást nyerhettünk. Az igazi ok, ami miatt nekem tetszett ez a könyv, az nem más, mint az amit tanítani akar nekünk Szergej: A Setétet nagyon vékony határ választja el a Fénytől. - Valamilyen szinten ez volt a kulcsmondat a könyv során. És ez elgondolkodtatott... Az újoncok (pl. Szvetlana) is rengeteg kérdést tettek fel a Setétekről. És bár Anton szájából a válaszok tényleg új hangzottak, mint egy politikus beszéde, nem kevés igazság is rejlett bennük. Pont ezért a könyvnek nagyobb mélysége is van, függetlenül attól, hogy a két oldal közti háborút szemlélteti.

A jelenlegi főszereplővel, Antonnal sokkal inkább meg voltam elégedve, mint az előző Szergej kötetben megismert Kirillel. Anton egy sokkalta reálisabb, indokoltabb szereplő. Nem csinált olyan dolgokat, amik nem a karakteréhez passzoltak. Nem hisztizett, nem feleselt, egyszerűen mindig elfogadta, hogy milyen helyzetbe keveredett, és próbált kitörni belőle.
A mellékszereplők számomra semmit mondóak voltak. Talán Szvetlana és Olga voltak azok, akik egy kicsit a szívemhez nőttek. Ám róluk sem kaptam teljes képet.
Kifejezetten tetszett, hogy a változatosság kedvéért, a sok vámpír és alakváltók, kalandok közepén még egy leheletnyi romantikára is jutott Szergej számára idő. Szvetlana és Anton között alakult valami, csak azt sajnálom, hogy nem igazán tudott kiteljesedni ez a valami. :)
A történet valójában igazán eseménydús, izgalmas és elgondolkodtató. Tömérdek akció jelenet tette még érdekesebbé a kötetet, ám hogy ne váljék unalmassá, titkok tömkelege zúdul ránk, amik csak megoldásra várnak. Szereplőink ha kellett Sherlock Holmes jellegűen próbálták felgöngyölíteni a problémákat, ami piros pontot is érdemel. ;)
Ami a végét illeti... még mindig nem tudok mit kezdeni a befejezéssel. Némileg befejezett, de azért kihagyni valót von maga után. Egy kis függővég is játszik a dologban. Mindenesetre érdekes könyv volt, ami folytatásért kiált. ☺

Értékelésem: Jól tettem, hogy elolvastam ezt a könyvét is Szergejnek, hiszen vagy ötmilliárdszor jobb volt,  mint a Világok őre című könyve. Tetszett az alapelképzelés. A fény és a Setét háborúja, és persze az is, amikor rávilágított arra a tényre, miszerint nincs is olyan nagy különbség a két oldal között. Olvasmányos volt, izgalmas, eseménydús, érzelmes, mély, elgondolkodtató, sötét, borongós és orosz. :) A lábjegyzetek (Hál' Istennek) továbbra is megmaradtak. Ez már nem volt annyira vicces könyv, ám a sötét hangvitel miatt ez nem is vált a könyv kárára. Egy leheletnyi romantika és nyomozás is tovább bolondította a már amúgy is is halálos elegyet. A fordítással nem sikerült továbbra sem megbékélnem, de a végére belejöhetett a fordító, mert ott már nem követett el nagy hibákat.
Nagyon ajánlom!