Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT. Oldalak száma: 496
ISBN: 9789632613062
Kiadás éve: 2013
Angyalsors 3.
Fülszöveg: A legutóbbi évek több meglepetéssel szolgáltak, mint amire az angyalvérű Clara Gardner valaha is számított volna. Ám azt az első szerelem szédítő szárnyalása és egy szeretett személy elvesztésének gyötrő fájdalma közepette sem tagadhatja, hogy a végzet eleve nem normális életet szánt neki. Miután kiderítette, milyen különleges szerepet játszik a többi angyalvérű között, eltökélte magát, hogy megóvja Tucker Averyt a gonosz erőtől, amely őt magát követi... még akkor is, ha ennek érdekében mindkettejük szívét össze kell törnie. A város elhagyása tűnt a legjobb megoldásnak, tehát visszatért Kaliforniába akárcsak Christian Prescott, az ellenállhatatlan vonzerejű fiú abból a látomásból, amely egész kalandozását elindította. Amíg Clara igyekszik helytállni egy számára ijesztően új világban, fölfedezi, hogy a bukott angyal, aki megtámadta őt, most minden lépését figyeli. És nem is egyedül. Fenyegetően közeledik a fekete szárnyúak elleni harc, és Clara tudja, hogy végül teljesítenie kell küldetését. Az pedig áldozatokkal és árulásokkal jár.
Bár az első rész megvett magának, és egyszerűen imádtam, a második kötet és a novella olyan unalmasra sikeredett, hogy talán csak ez az utolsó rész, az Angyalvágy szeretetheti meg velem újra az írónőt és a sorozatot. Remélem ez izgalmas záróepizód lesz! A rejtélyes Római út után Clara és Angela viszonya egy kicsit megromlik, de ez mit sem változtat azon, hogy egy suliba kell járniuk ősztől, méghozzá a Stanfordra. Angela próbálja megfejteni saját látomását, de Clara sem lustul mellette, ugyanis már Rómában jelentkezett a lánynál egy újabb, sötétebb látomás, amit nem sikerült még megfejtenie. A vízióban megjelenik Christian is, így ezek után jóval több időt töltenek már együtt, mint előtte.
És ennél a pontnál érkezünk el a jó öreg "Kit válasszak?" dilemmához, ami még az elején izgalmas, hogy na vajon kivel fog összejönni, de a végén inkább csak egy zavaró tényező. Már annyira idegesített, hogy komolyan megfontoltam a könyv tovább olvasását. De nem adtam fel.
Szóval a szerelmi háromszög a harmadik kötetben? Körülbelül úgy képzeljétek el, hogy mindkét fiú szereti Clarát, és hogy ne legyen olyan egyszerű Clara is szereti mind két fiút. De persze a fiúk között van egy óriási nagy különbség, mégpedig az, hogy az egyik angyal, a másik pedig ember. Szóval Tuckert inkább dobja, minthogy bármi történhessék a fiúval. Ezt a tettet az elején bátor és nagylelkű tettnek gondoltam. Végre rájött Clara, hogy szegény gyereknek jobb nélküle. És egy kiadósabb sírás után úgy nagyjából sikerült is túllépnie a fiún.
De ha csak ennyi lenne akkor túl egyszerű lenne. Nem akarom lelőni a poént, de ebben a könyvben megismerhetünk egy új technikát, aminek következtében Clara mindig Tuckernél bukkan fel a semmiből, és ez nincs jó hatással arra, hogy elfelejtsék egymást.
" - Az a helyzet, hogy próbálok nem folyton rád gondolni. Becsszóra megpróbáltam, de valahányszor azt hiszem, sikerült lehiggasztanom a szívemet, újra felbukkansz. "
Arról nem is beszélve, hogy szakítottak, mégis leáll vele beszélgetni és beavatja a dolgok, változásokba Tuckert, ami nekem egy kicsit értelmetlen volt.
Az első részben sikerült megszeretnem Tuckert. Akkor rengeteget szerepelt is, de az utóbbi három kötetben (a novellát is beleszámoltam) valahogy felejtős személlyé vált a szememben. De persze a főhősnő meg áradozik a fiúról, és visszaemlékszik mindenfélére vele kapcsolatban.
Őszintén? Nekem ez is nagyon fura volt. Hiszen Clara éppen egy háborúra készül fel! Melyik elmebetegnek jár az esze a szerelemen, amikor az életére törnek a fekete szárnyúak. De most komolyan?
A másik része ennek az egész kalamajkának, Christian. Őt kifejezetten sikerült megkedvelnem. Nem is csoda, voltaképp egy Adonisz, akinek a természete is aranyat ér. Ráadásul mindig lehet rá számítani, mindig tudja mit kell mondania. És angyal, aki ugyanolyan problémákkal küszködik, mint Clara. De szegény fiúval jól kiszúrt a sors. Szülei eddig sem voltak, és most egy újabb veszteség éri. Ráadásul Clara is úgy játszik rajta, mint a zongorán. Pedig Christian mindent feláldozna érte.
Ami a történetet illeti, hát nagyon lassan indult be. És ez azért nem tetszett, mert a második rész úgy egészében, és még a novella is egy átvezető könyv. És a harmadik első felel is!!
Én minimum azt vártam, hogy izgalmas lesz, és minden meg fog történni, amit ki lehet találni. Ehhez képest az első fele a könyvnek tulajdonképpen időhúzás, hogy meg legyen a karakterszám. Nem kicsit untatott, ezért is tartott ennyi ideig, hogy átrágjam magam ezen a könyvön.
Na, és amikor kaptunk valami izgit? Az sem volt izgi, ugyanis már az egésznek a forgatókönyvét tudtuk kívülről a látomásoknak köszönhetően. Az a néhány újdonság nem tudott akkorát dobni az egészen.
Az egyik dolog, amivel fent akarta tartani az érdeklődésünket az írónő, az az volt, hogy a látomásokban Clara mindig véres volt. És igen, ebből mindenki azt szűrte le, hogy ott helyben meghal a lány csak, mert egy kicsit megsérült harc közben. Nagy dolog! Ráadásul lehetett sejteni, hogy nem fog meghalni, nem amiatt mert ős a főszereplő, hanem amiatt, mert akkor miről írna tovább Cynthia a következő 200 oldalban.
Kedvenc szereplő: Christian
Kedvenc jelenet: Papás - Mamás
Legrosszabb jelenet: Anna halála
Értékelésem: Összességében az Angyalsors trilógia egy nagy csalódás volt számomra. És sajnálom, hogy Cynthia nem volt képes legalább olyan jó könyveket írni, mint a trilógia első része, az Angyalsors. A szereplőket annyira nem lehetett megkedvelni. Főleg nem Clarát, aki egy igazi Barbi, aki állandóan csak nyávogni tud. A szerelmi háromszög eltúlzott volt, nagyon. A fantasy jelenetek nem voltak olyan részletességgel leírva, mint pl. amikor Clara hamburgert eszik. Nem akarom tovább szidni a könyvet. Inkább csak annyit mondanék, hogy így lehet elrontani egy jó történetet. Így, ahogy Hand tette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.