Jennifer L. Armentrout - Vetkőzik a tanú

Kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó KFT.

Oldalak száma: 270

Eredeti cím: Tempting the best man

Kiadás éve: 2013

Sorozat: Gamble-testvérek 1.

Fülszöveg: Madison Daniels kölyökkora óta rajong bátyja legjobb barátjáért, Chase Gamble-ért. Mindenki úgy véli, tökéletes párt alkotnának, ám van két komoly probléma: egyrészt Chase megfogadta, soha nem kezd komoly kapcsolatot, másrészt négy évvel korábban, egyetlen éjszakára túllépték a barátság határát, és azóta állandóan civakodnak. Madison bátyjának esküvőjén azonban mindkettejüknek részt kell vennie, ezért erre a hétvégére tűzszünetet hirdetnek az ifjú pár kedvéért. Ám a nyugalomnak vége, amikor kiderül, hogy szervezési hibák miatt két éjszakát kénytelenek összezárva tölteni egy nászutas-lakosztályban. Ráadásul sorra történnek a „balesetek”, amelyekkel a kedves család próbálja bebizonyítani, hogy a két fiatal közötti szenvedély másra is jó lehet, mint állandó harcra. Hacsak Madison és Chase előbb meg nem fojtja egymást…

 

Véleményem: Jennifer L. Armentrout nagy kedvencem. Nem is olyan rég elhatároztam, hogy minden könyvét el fogom olvasni. Így ezzel a sorozatával is megpróbálkozom, hátha rátalálok benne a kedvenc írónőm lehetetlen humorára. Lássuk! ;) 

Az elején még úgy éreztem, hogy igen, ez már valami! Tetszett a sztori, tetszettek a karakterek, maga a helyzet, és annak alakulása. Nagyon gyorsan olvastam, mert egyszerűen szórakoztató volt, olvasmányos, könnyed. Nem feküdte meg a gyomrom, és tényleg érdekelt is, hogy Jennifer mit fog ebből a történetből kihozni. 
Aztán egyszer csak történt valami. Egyszer csak meguntam az egészet. A 100-150. oldalig ugyanis újdonságszerűen hatott rám a történet, viszont innentől kezdve az volt az érzésem, mintha az irónő belefásult volna a történetbe, és egyszerűen elfogyott az ötlete annak kapcsán, hogy mi is kerüljön bele. Ezen a ponton rohamosan csökkent a kedvem, hogy tovább olvasom. Ám túlontúl bátor csajszi vagyok ahhoz, hogy félbehagyjak egy könyvet. Főleg, ha azt a könyvet egy bizonyos Jennifer L. Armentrout nevű nő írta. Szóval igen. Tovább olvastam, és egyre szomorúbb lettem.

Felmerült bennem a kérdés miszerint ezt biztosan nem Jennifer írta. Csak egy névrokon lehet. De kételkedem ebben a felvetésemben. Most legalább kiderült, hogy Jennifer tud rossz könyvet is írni, nem csak jót.

Vegyük is sora milyen negatívumokat észleltem olvasás közben.

Először is vegyük ezt a könyvet annak ami, egy erotikus könyvnek. Tudom, hogy elméletileg ez erotikus könyv, de aki elolvassa mint én, az el fog bizonytalanodni. Hiszen egyetlen egy ilyen jellegű (vagy talán 2?) rész volt a könyvben. Nem vagyok szakértő, de szerintem 1 (vagy 2) harmadosztályú szexjelenettől nem válik egy könyv erotikussá. Nem volt benne semmi, se érzelem, se fülledtség. Egyszerűen csinálták, én meg hüledezve olvastam.

Másodszor vegyük ezt a regényt romantikus regénynek. Romantika. Sok ilyen jellegű történetet olvastam már, így nem kis összehasonlítási alapom van. Ha a két főszereplőt nézzük, akkor egyértelműen megállapítom, hogy van kettejük között kémia, méghozzá nem is kevés. Igazából cukik együtt, tetszettek azok a bizonyos csábos pillantások melyeket egymásra vetettek. De ennyi. Esetleg a pincés jelenetnek volt valamiféle varázsa, akkor aztán volt szenvedély, de az meg nem teljesült be. Szóval nesze neked, fogd meg jól! ;) Igazából romantikus regénynek is gyenge.

Amit nagyon szeretek, és ezt sűrűn is alkalmazza Jennifer a könyveiben, ez nem más, mint a váltott szemszöges írásmód. Kifejezetten szeretem, amikor nem csak a női karakter fejébe mászok bele, hanem a férfiébe is. Chase fejében lenni furcsa volt. Nem jó értelemben. Ennek a férfinek ugyanis annyi önbizalma, magába vetett hite van, mint egy féregnek. (Tudom, nem valami jó hasonlat...) Szóval nagyon kevés. Engem egy idő után szabályosan frusztrált, hogy az ő gondolatait kellett olvasnom. Másrészről pedig továbbra sem világos nekem az elgondolása, miszerint ő nem lehet együtt Madisonnal. Miért??!

Madison sokkal szimpatikusabb karakternek bizonyult, mint Chase. Maga a jelleme, de még a cselekedetei is viccesek voltak, amiken egyfolytában szakadtam. A lánnyal teljesen tudtam azonosulni. Az ő agya úgymond a helyén volt, és teljesen egyet értettem vele.

A humor nem szorult teljesen a háttérbe, ám közel sem volt akkora mennyiség fellelhető a történetben, mint amennyire szüksége lett volna a könyvnek. Néhol hangosan fel tudtam kacagni, de ennél sokkal többre számítottam.

Ami azt illeti örültem, hogy vége lett a könyvnek. Egyébiránt maga a befejezéssel az égadta világon semmi bajom sem volt. Korrekt, a történethez passzoló lezárást kaptunk. Függővég még csak a láthatáron sem volt. Boldog pillant képe jelent meg végül, melyen akaratlanul is mosolyogtam.

Értékelésem: Hát biztos vagyok benne, hogy még egyszer nem fogom elolvasni ezt a könyvet, sőt még a közelébe se fogok menni. Abból indultam ki, hogy Jennifer mindig elég jó könyveket ír, így ez sem lehet annyira rossz. Hát ezt elkiabáltam, ugyanis ezek szerint tud rossz könyvet írni. Igazából minden átlagos volt benne, pedig az elképzelés alapján lehetett volna ez egy nagyon jó, vagy legalábbis tűrhető történet. Erotikus regénynek, és romantikus regénynek is gyenge volt. Nem ajánlom!