Rachel Van Dyken - Egyetlen méreg

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.

Oldalak száma: 326

Eredeti cím: Toxic

Kiadás éve: 2015

Sorozat: Egyetlen 2.

Fülszöveg: Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt. Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből és a játékából. A szenvedély. Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze szó szerint, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek. Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány. De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?

Véleményem: Annyira, de annyira tetszett az első rész, hogy kétségem sem volt afelől, hogy nekem kell a második rész, azaz az Egyetlen méreg is. Az Egyetlen (első rész) teljes mértékben magával ragadott, így nagy reménnyel viseltetek az Egyetlen méreg iránt. Mindezek mellett szeretném nagyon szépen megköszönni az Athenaeum kiadónak a lehetőséget, hogy ezt a fantasztikusnak ígérkező könyvet a kezembe vehettem. Köszönöm! ;) Na lássuk is a medrét!

Gabe nem egy egyszerű srác. Tipikus laza, nagy menő, akinek sohasem akadtak problémái a nők terén. Ám villámcsapásszerűen változnak meg a nézetei az élettel szemben, amikor legjobb barátja Wes a műtőben fekszik. Gabe mindent átgondolt az életével kapcsolatban, és tudja, hogy az elmúlt évei teljes időpocsékolásnak minősülnek. Így azt teszi, ami mindig is megnyugtatta, ha valami felzaklatta. A zenébe, pontosabban a zongorázásba merül. Éppen vad betörő módjára használatba veszi a zongorát, amikor egy zenész kocka, Saylor kérdőre vonja. Kettejük kapcsolata nem csak érdekesen kezdődik, de a végkimenetele is furcsa. Ám mindkettőjüknek erre a végzetes találkozásra volt szükségük, ahhoz hogy feldolgozhassák azokat a tényezőket, amik még a mai napig is uralják az életüket.

Valóban nagy elvárásaim voltak a könyvel szemben, hiszen az első rész könnyedén felírta magát a kedvenceim listájára. Nyugodt lélekkel mondhatom azt is, hogy Rachel Van Dyken megvett magának, mind stílusával, mind gondolatvezetésével, mind a történetével. Hála Istennek, ebben a részben sem kellett csalódnom. És már most alig várom, hogy a következő részt is a kezembe vehessem, és addig olvashassam míg el nem fogy az a kevés lap, amiből áll a könyv.

Imádtam! Persze nem volt annyira lenyűgöző, mint az első rész, mégis pont olyan örömmel, szenvedéllyel, izgalommal olvastam. A kivitelezés továbbra is tökéletes, a történet volt az, ami az előző részben sokkal jobban megfogott, így ennek köszönhető az is, hogy nem kapta meg tőlem a maximális 5 csillag + kedvenc rangot. 

Egyetlen hibája volt: Hogy túl rövid. Biztos mindenki szembesült már olyan könyvel, ami hiába volt "normális" hosszúságú, mégis keveselltétek. Esküszöm, hogy ez az alig 330 oldal nagyon kis soványka volt. Annyira imádtam magát a kötetet, hogy én még szívesen olvastam volna...

Most, hogy felfedtem a kötet legnagyobb és egyetlen hibáját, térjünk is át a pozitívumokra, amiből természetesen rengeteg van. :D

• Egyszerűen imádom, hogy egy ennyire briliánsan megszerkesztett könyvet vettem a kezembe. Epilógus, prológus (ami nem is lenne nagy cucc, de a kedvencem) az apró idézetek, amik mindig nagy bölcsességet tartalmaztak. Minden fejezet elején volt egy 5-6 soros idézet néhány szereplő szájából. Tetszett, hogy mindig a karakterek tulajdonságainak megfelelő idézeteket kaphattunk. Őszintén szólva engem nagyon lenyűgözött minden egyes sor, hiszen minden szava igaz volt. Tetszettek ezek az apróságok, amikre az írónő nagyon nagy figyelmet szentelt.
• Önmagában az írónő stílusa képes elvinni az egész sztorit. Bravúros, precíz, örülten jól képes érzéseket átadni. Már az előző résznél is említettem, hogy néhol sírtam, néhol nevettem. Rachel játszi könnyedséggel képes előhozni a molyokból azokat az érzéseket, amik engem az olvasására sarkaltak.
• Letehetetlen volt. Azt vettem észre, hogy eltelt két óra és még a mosdóba sem mentem ki közben. Izgalmas, eseménydús, olvasmányos. Könnyed szóhasználatának köszönhetően, nem egy nehéz olvasmány. Ám a témája miatt nem is habkönnyű. Ott billeg a kettő közti határvonalon.
• Az előző részhez hasonlóan, itt is E/1 személyű váltott szemszögben olvashatunk. Ez mindig is a kedvenc szemszögem volt. Így sokkalta jobban át tudom érezni a karakterek cselekedeteinek fontosságát, és miértjét. Az, hogy Gabe, illetve Saylor fejébe egyszerre belelátok, engem nagy örömmel töltött el. Bár az igazság az, hogy Gabe agyában lenni sokkal érdekesebb volt. Főleg úgy, hogy már az első oldaltól kezdve érezhető volt, hogy nem teljesen van rendben mind a lelki világa, mind az élete. 
• A szereplők. Számomra is meglepő, hogy mennyire megkedveltem az Egyetlen, illetve az Egyetlen méreg szereplőgárdáját is. Nem igazán szoktam lelkesedni a karakterekért, ám Rachel annyira reális, naturális képet alkotott róluk, hogy nehéz nem megszeretni mindegyiküket.
• Már az Egyetlenben is felfigyeltem Gabere, ám itt főszereplőként teljesen más szögből ismerhettem meg. Néha vele, néha érte sírtam. Jó volt látni, hogy a sztereotípiákkal ellentétben, egy férfi is képes érzékenynek, sebezhetőnek lenni. És még sírni is tudott!!Hercegnő, a kis tündérke szintúgy a szívemhez nőtt. A kötet során nem egyszer kerül elmesélésre a kettejük tragikus története, és bár én mindig arra a következtetésre jutottam, hogy az egész Hercegnő hibája, és nem Gabbé, ettől függetlenül is mindig elszörnyülködtem. Ezeknél a részeknél ugyanis mindig eszembe jutott, hogy az élet milyen egy törékeny dolog, és hogy mennyire kell óvnunk azt a piciny szeletnyi kis létet, ami nekünk jutott. Másrészt pedig egyfolytában dühős voltam, hogy sok rossz ember létezik, akikkel soha semmi rossz nem történik. Erre itt van egy védtelen, vidám, tehetséges lány, aki csak egyszer cselekedett, pontosabban nem cselekedet, és már rögtön ilyen szörnyű sors jutott neki.A másik legfontosabb szereplő nem más, mint Saylor. Számomra a lány jelleme nem teljesen indokolt. Rachel ugyan a kötet elején mondott valamit arról, hogy miért kell neki ennyi mindent felvállalnia, ám egy idő után ezek teljesen a feledésbe merülnek. Ám egy igazán bátor jellemként tudnám említeni, hiszen amikor mindenki más fejvesztve menekült volna, ő próbált nem átlagos módon cselekedni, és együtt maradnia Gabebel. Ekkor döntöttem el, hogy Saylor is a kedvenceimmé fogja kinőni magát. Utálom, amikor egy lány szereplő nagyon hisztizős, és Saylorba pont az ellentétét véltem felfedezni.
• Mivel ez egy romantikus történet, szerelmi szálban sem szűkölködtünk. Némileg egy szerelmi háromszöggel állunk szemben, de ez egy idő után teljesen elkopik. Hergcegnő-Gabe-Saylor hármasunk alkotta ezen jelenetek jelentős részét. Amikor Gabe visszaemlékezett a 4 évvel ez előtt történtekbe, akkor a Hercegnővel közös pillanataikat élhettük át. Amik sokkal inkább hasonlítottak a lányok álmaiban elképzelt rózsaszín vattacukorra. A jelenben azonban Gabe és Saylor kerülgeti egymást. Kettejük közti vonzódás egyértelmű, ám szerencsékre az egész inkább egy csipkelődős, beszólogatás ovis szerelemre hasonlított. Gabenek annyira jó szövegei voltak, hogy molyocskáim, szakadtam a röhögéstől! ;)
• Szintén nagy örömet okozott nekem, hogy az Egyetlenben megszeretett Weston-Kiersten-Lisa hármasunkat sem kellett elfelejtenünk. Folyamatosan kaptunk róluk infókat, ám valójában csak nagyon mellékszereplőként, egy-egy jelenetben kerültek csak elő.
• Milyen egy ravasz írónőnk van! Olvasás közben ugyanis felfedeztem egy utalást, ami azt sejteti, hogy a sorozat 3. része Lisa történetét fogja feldolgozni. Annyira boldog voltam, örültem magamnak, hogy milyen ügyes kislány vagyok, észrevettem! Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy jól értelmezte e az utalást. Remélem minél előbb megtudhatom erre a kérdésemre a választ.

Itt van egy újabb nagyszerű történet vége. Komolyan nagyon sajnálom, hogy nem fogok többet megtudni kettejükről részletesebben. Az Egyetlenhez hasonlóan, ez is egy korrekt befejezést kapott. Nem maradt sem kérdésem, sem hőbörögni valóm. Egy epilógussal tette számunkra még teljesebbé Rachel a könyvet. Őszinte mosollyal tettem le ezt a könyvet. És tudom, hogy még jó párszor a kezembe fogom venni. Csakis ajánlani tudom!

Értékelésem: Fantasztikus egy mű! Rachel Van Dyken tollából egy újabb lehengerlő történetet olvashattunk! Izgalmak, realizmus, naturalizmus, feszültség, ez mind jellemezte az Egyetlen méreg című könyvet. Örülök, hogy a kezembe került, hiszen már most tudom, hogy még nem egyszer fogom újraolvasni. A történet és a megvalósítás is tökéletes. A szereplők imádni valóak és érettek. Sírtam, nevettem, és nagyon remélem, hogy mielőbb meg fog jeleni a következő kötet. Számomra kötelező olvasmány lesz! Mindenkinek csak ajánlani tudom, nem fogtok csalódni benne! ;)