Marina Gyacsenko & Szergej Gyacsenko - Alekszandra és a teremtés növendékei

Kiadó: METROPOLIS MEDIA GROUP

Oldalak száma: 366

Eredeti cím: Vita Nostra

Kiadás éve: 2009

Sorozat: Metamorfózis 1.

Fülszöveg: Szaska, a tizenhét éves iskoláslány anyjával nyaral a Fekete-tengernél, amikor egyszer csak észreveszi, hogy egy titokzatos, fekete ruhás, fekete szemüveges férfi követi. Próbál előle menekülni, de hiába. A férfi megszólítja, és szörnyű felelősséggel ruházza fel: egy látszólag egyszerű feladattal, amit azonban ha elmulaszt, az tragikus következményekkel jár. A szeretteit féltve Szaska hamar megtanulja a leckét, és a következő év őszén, az ismeretlen ösztönzésére, beiratkozik a sosem hallott Torpa nevű városban a Speciális Technológiák Főiskolájára. Itt különleges tantárgyakkal tömik a fejét, és a legapróbb vétségekért is kemény büntetés jár. A katonás fegyelem és a jó tanulás jutalmaként azonban, a felsőbb évfolyamok tanulói azt pletykálják, csodálatos adományok kárpótolják majd a végzősöket. No persze csak ha megérik. A népszerű ukrán szerzőpáros, akiket 2005-ben Európa legjobbjainak kiáltottak ki, mesterien szövik át életünk hétköznapjait varázslattal, kézzelfoghatóbb, realisztikusabb, mégis álmokkal, mesével teli, komoly, felnőtt alternatívát nyújtva a Harry Potter-jelenségből kinőtt, ám a könyvek szeretetét megőrző olvasóknak.

Véleményem: Mindenek előtt szeretném megköszönni a Metropolis Média kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam ebbe a történetbe, hiszen sok jó ajánlást olvastam már a könyvről. És nem csalódtam. Alekszandra és a teremtés növendékei című könyv egy bonyolult olvasmánynak bizonyult, ám megéri elolvasni.

Alekszandra egy teljesen átlagos tinédzser életét éli, egészen addig míg egy nyaralása során egy sötét alak, meg nem fenyegeti, és olyan dolgokra kényszeríti, mely a lány mindennapjait, de leginkább a lelki békéjét feldúlja. Végül ha teljesítette a feladatokat, Alekszandra arany érméket hányt, mely egy bizonyos Torpa városában fekvő Speciális Technológiák nevezetű Főiskolába való ösztöndíjjal ér fel. A lány persze kétségbe esik, ám teljesítenie kell a sötét ruhás minden kérését, ha szeretteit biztonságban szeretné tudni. Így Torpába utazik, ahol rendkívül sokat kell tanulnia, és elvonatkoztatnia mindattól, amit eddigi élete során megismert. Hiszen semmi sem az, aminek látszik.

Bizakodva, reménytelien álltam neki ennek a könyvnek. És hamar rá kellett ébrednem, hogy ez a kötet teljes mértékben különbözik azoktól az olvasmányoktól, amiket olvasni szoktam. Sokkal fifikásabb, átgondoltabb, mégis egyben zűrzavarosabb volt mint az átlag könyvek. Nem kis kihívást éreztem benne, mikor nekiálltam. Ám, ahogy egyre jobban belemerültem a könyvbe, úgy bonyolódott minden. Míg egy katyvasz kellős közepén találtam magam, nem tudván, hogy hogyan is fogok én abból a kulimászból kimászni. Hát igen... körülbelül ezek az érzések kavarodtak bennem, miközben Alekszandra a teremtés növendékei című könyvet olvastam.

Hangulat. A történet hangulata volt az, ami mindent, de leginkább az olvasót volt képes befolyásolni. Egyszerre volt izgalmas, borongós, szürreális, lehetetlen, letehetetlen, szomorú, megható, rémisztő, lenyűgöző és elgondolkodtató. Csoda, hogy ennyi jelzőt tudok felsorolni egy könyv kapcsán, ám mégis, ezek az érzések villámcsapásszerűen hatoltak végig a sejtjeimen. És persze főhősnőnk, Alekszandra sejtjein.

Függetlenül attól, hogy E/3. személyben íródott a történet, kifejezetten könnyedén belerázódtam a cselekményben, és minden egyes momentumot játszi könnyedséggel át tudtam érezni. És, mint már említettem, nem kevés érzelem volt a történet során...

Mint minden könyvben, úgy ebben is jelen van a szerelem. Pontosabban a szerelem egyik hatványozott formája. Lényegében nem is igazán a szerelem van jelen, mint fontos tényező, hanem sokkal inkább az emberek között kialakult viszonyok, kapcsolatok. Hogy a barátság, vagy éppen a szerelem képes olyan kötödést kialakítani, melynek köszönhetően tudunk kire számítani a bajban. Az egész könyv során végig vonult Kosztya és Szása kapcsolata. Persze későbbiekben megjelenik a mostanra már elcsépelté vált szerelmi háromszög is, mégis úgy éreztem, hogy kettejük kapcsolatára nagyobb fókusz esik. Bár, so-so nagyon sajnáltam, hogy kettejük szerelme nem teljesedhetett ki, nem is volt lényeges momentum. Arról már nem is beszélve, hogy írói párosunk még egy szereplőt is bekavart a szerelmi ... négyszögbe?! Jegorral alakuló kapcsolata újfent reményekkel töltött el, ám úgy tűnik, hogy íróink nem szeretik túlzottan a romantikát, pláne nem akkor, hogyha egy ehhez hasonló, úgymond komoly témájú könyvet írnak.

Tény, ami tény, valóban egy elég határozott gondolkodású párossal kerültünk szemben. Hiszen ők egy olyasfajta elképzelésüket valósították meg, ami igenis elgondolkodtató. Minden ember egy szó. Egy ki nem mondott szó. És csak némelyikük emelkedhet fel. Csak azok, akik elég erősek. ~ Lehet, hogy egy kicsit gáz, de el kell nektek árulnom molyocskáim, hogy nem sikerült teljesen felfognom ezt az elszállt elképzelésüket. Próbálkoztam, de nem jutott el teljes egészében az agyamig. Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy csak félig sikerült felfognom. Ettől elvonatkoztatva is ki tudom jelenteni, hogy számomra nagyon élvezetes egy könyv volt. Hiszen egy nagyon olvasmányos, izgalmas, cselekmény gazdag történetről van szó. Ami mindig tartogatott számomra meglepetéseket. Mindig egy újabb forduló ponthoz érkeztem, és mindig meg is hökkentem az események váratlan alakulásától.

Leginkább Szása és az anyja közötti kapcsolat, a kettejük közötti szál volt az a rész, ami engem nagyon megfogott. Volt benne az elején valami báj. Ám a vége felé sírni lett volna kedvem. Szidtam ezt az iskolát, és csak arra tudtam gondolni, hogy remélem velem sohasem fog ehhez hasonló történni. Bár amilyen félszeg vagyok, remélem nem fognak beválogatni ebben a suliba. Olvasni jó róla, de átélni? Ténylegesen átélni... Na az már más tészta lenne.

Az egész könyv során, nagyon meg voltam elégedve az írópárosunkkal, ám amikor a kötet végére értem, köpni-nyelni nem tudtam. Nagyon remélem, hogy a sorozat 2. részében orvosolni fogják azt a fenn álló problémát, miszerint nincsen befejezve a könyv. Egyszerűen csak vége szakadt. >-< Istenem!! Miért nem lehet normálisan befejezni egy könyvet?!

Értékelésem: Magam is meglepődtem azon, hogy mennyire tetszett az Alekszandra és a teremtés növendékei című kötet. A történet izgalmas, cselekményben gazdag. Tele van az egész érzelmekkel, amiket a főszereplőn keresztül könnyedén át tudtam érezni. Bonyolult, kusza mégis olvasmányos egy könyv. A befejezés azonban borzalmas! :( Olyan mintha félbevágták volna. Remélem a következő részben megtudom, hogy mi fog történni a 4. osztályban! Ajánlom minden sci-fi kedvelőnek. Ez a könyv, egyetlen eddig általam olvasott kötethez sem hasonlít.