Jennifer L. Armentrout - A legsötétebb csillag

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ

Oldalak száma: 464

Eredeti cím: The Darkest Star

Kiadás éve: 2019

Sorozat: Originek 1.

Fülszöveg: A 17 éves Evie Dasher a saját bőrén tapasztalta meg az emberiség és az idegenek között kirobbant háború következményeit. Amikor egy razzia során pont az egyik olyan hírhedt klubban tartózkodik, ahol az embereket és a túlélő luxeneket is szívesen látják, megismerkedik az éteri szépségű Luckel, akiről kezdetben azt feltételezi, hogy luxen… pedig valójában valami sokkal erősebb. Luc iránti vonzalma egyre mélyebbre sodorja egy számára eddig ismeretlen világba, ahol semmi sem az, aminek látszik… Titkok, hazugságok és szerelem… ugorj fejest a luxenek elképesztő világába!

Eddig nagy Jennifer. L. Armentrout rajongóként tartottam számon magam.  A Luxen sorozatát egyenesen imádtam, ám ez sajnos nem volt elmondható A legsötétebb csillagról.

Az alapsztori az, hogy adott számunkra egy nebáncsvirág főszereplő, Evie. Aki egy olyan világban kénytelen élni, ahol már mindenki tudomást szerzett arról, hogy nem vagyunk egyedül a galaxisban, Az alapsztori az, hogy adott számunkra egy nebáncsvirág főszereplő, Evie. Aki egy olyan világban kénytelen élni, ahol már mindenki tudomást szerzett arról, hogy nem vagyunk egyedül a galaxisban, de még a Földön sem. Jelenleg a Luxenekről már mindenki tud, és természetesen próbálják számon tartani őket, illetve megfékezni az erejüket. Evie egy olyan bárba megy a barátnőjével, ami hírhedt arról, hogy az idegenek is ott szoktak bulizni. Evie itt találkozik először Luccal, akiről első ránézésre is látszik, hogy nem ember, ám mégis tagadja, hogy luxen lenne. Ezek után folyton összetalálkoznak…

de még a Földön sem. Jelenleg a Luxenekről már mindenki tud, és természetesen próbálják számon tartani őket, illetve megfékezni az erejüket. Evie egy olyan bárba megy a barátnőjével, ami hírhedt arról, hogy az idegenek is ott szoktak bulizni. Evie itt találkozik előszőr Luccal, akiről első ránézésre is látszik, hogy nem ember, ám mégis tagadja, hogy luxen lenne. Ezek után folyton összetalálkoznak…

Na szóval… El sem tudom mondani, hogy mekkora csalódásként éltem meg ezt a kötetet. Unalmas, nem kötött le, kaptunk egy olyan főszereplőt, aki mást sem tud, mint picsogni, na meg persze rém idegesítőnek lenni. Természetesen a tipikus „én-nem-tudok-semmiről” karakter, aki amint megtudja, a dolgokat agresszívvá válik, ahelyett hogy próbálná megoldani a problémáit. Ezt némileg próbálta ellensúlyozni Luc karaktere, aki a maga beképzelt módján nem is lenne rossz. Igyekszik nyílt lenni, és vigyázni a bugyuta lánykára, akibe végtelenül szerelmes.

Egyéb negatívum, hogy annyi Obszidián jelenet ismétlődött meg ebben a kötetben, hogy el sem hiszem. Legjobb példa az, amikor Luc félmeztelenül nyit ajtót Evienek, aki kap egy gyenge sokkot az elé táruló látványtól. Ismerős? Vagy az, amikor a csókjelenet közben a csillár leugrik a helyéről, pislákol az áram… Lényegében mintha lemásolta volna Daemon és Katie első csókjának leírását. És az egyéb apró hasonlóságok miatt, már nem is fárasztanám magam. Ez egy nagyon unalmas, gyenge koppintása volt az Obszidiánnak… Csak sajnálni tudom, hogy a humort, a szócsatákat nem volt képes belecsempészni a kötetbe, mert az az Obszidiánban legalább meg volt.

Így tehát kaptunk egy olyan fantasyt, aminek az első felében alig történik valami. Elkísérhettük Eviet az iskolába, ahonnan néha egy-két ropogósra sült hulla előkerült. Filozofálhattunk arról, hogy vajon ki is nyírja ki a diákokat. Közben pedig néha egy-egy jelenetre Luc társaságában is sütkérezhettünk. Micsoda cselekmény!

A romantikus szálat se hagyjuk ki! Ez a kötet véleményem szerint több sebből vérzik, a főszereplő, a cselekmény, a hasonlóságok/megegyezőségek miatt. És akkor még nem is beszéltünk arról „A SEBRŐL”, amiből csak úgy patakzik a vér. Ó te jóságos ég! A romantikus szálat az is lehet, hogy Evie személye már önmagában hazavágta, de egyébként is nagyon elenyésző volt. Amikor pedig tényleg történt valami, akkor meg bum bele. Persze, aki elolvassa a könyvet, az érteni fogja, hogy Luc, miért teszi azt, amit tesz. De Evie? Egyáltalán nem sikerült kidolgozni ezt a részt! A karakterek érzéseit, ahelyett hogy felépítette volna Jennifer, inkább csak tényként elénk tárta. Jajjj!!!

Összességében: Nem többször olvasós. Nem volt egy olyan eleme sem, amit értékelni tudnék. Lassú, unalmas, lagymatag cselekmény. Egy szörnyella főszereplőnővel, akinél egy főellenség is szimpatikusabb. A romantikus szál borzalmas, az érzések felépítetlenek. Az Obszidián egy rosszul sikerült mása, amiből kimaradtak a vicces jelenetek, humoros összeszólalkozások. Nem ajánlom!