Sarah MacLean - Hozományvadászok kíméljenek!

 

    

 Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ

Oldalak száma: 480

Eredeti cím:A Rogue by any Other Name

Kiadás éve: 2019

Sorozat: A Szerencsejáték szabályai 1.

Fülszöveg: Egy hozományvadász bármire hajlandó, ha el akar érni valamit…  Tíz éve már, hogy Bourne márki a rangján kívül mindenét elveszítette. A rideg és könyörtelen férfi időközben London legelőkelőbb szerencsejáték-barlangjának társtulajdonosa lett, és bármire hajlandó, hogy visszaszerezze örökségét – még arra is, hogy feleségül vegye a feddhetetlen és karót nyelt Lady Penelope Marburyt.  A lady azonban felbontott jegyessége és az alkalmatlan kérőkben bővelkedő, hosszú évek után nem elégszik meg egy unalmas, kényelmes házassággal. Még szerencse, hogy újdonsült férje, a londoni alvilág hercege dúskál a hölgy számára eddig ismeretlen élvezetekben.  Bourne márki azonban megfogadja, hogy távol tartja feleségét a szerencsejáték bűnös világától – ami nehéz feladatnak bizonyul, ugyanis a lady pontosan tisztában van a saját vágyaival, amelyekért bármit hajlandó feláldozni… akár a szívét is. 

 

Be kell vallanom valamit még most, itt az elején. A Büszkeség és balítéleten kívül még nem olvastam ehhez hasonló könyvet. Amikor kitaláltam, hogy el fogom olvasni Sarah MacLean egyik könyvét, erre esett a választásom, és reménykedtem benne, hogy nem fog untatni a könyv. Hála Istennek nem untatott.

A Hozományvadászok kíméljenek egy olyan történet volt, ami a maga nemében szórakoztató, humoros és romantikus. A könyv első 150 oldala rettentően tetszett. Persze eleinte furcsa volt nekem a kifejezésmód, de hamar megszoktam és onnantól kezdve nagyon is élveztem ezt a történetet.

Kaptunk egy 28 éves vén kisasszonyt, akinek egy már kudarcba fulladt eljegyzés van a háta mögött. Azóta az emberek csak kibeszélik, elmondják mindennek, mintha a nő, azaz Penelope tehetne arról, hogy a frigy nem valósult meg. Penelope azóta a szerelemre, valamint a kalandokra vágyik, ennek köszönhető, hogy végül 28 évesen még mindig hajadon. Apja határozata miatt azonban azonnal meg kell nősülnie, így hogy könnyebben eladható legyen, az apja egy igen tekintélyes birtokot csatol a hozományához. 

Michael Bourne egy nemes ember volt, aki nagyon fiatalon egy kártyajáték keretében eljátssza minden vagyonát. Ezután már csak a bosszú hatja. Felépít egy egész kaszinó birodalmat (persze nem egyedül), ahol azt nézi, hogy mások hogy veszítik, vagy éppen nyerik meg a szerencséjüket. Ám minden vágya, hogy visszaszerezze azt a birtokot, ami amúgy őt illette volna. Ám ehhez a legegyszerűbb és egyetlen út is az, ha elveszi régen nem látott gyerekkori barátját, Penelopét..

Nagyon tetszett az alapsztori, illetve annak megvalósítása is. Bourne és Penelope szóváltásai mindig megmosolyogtattak. Tetszett, hogy Penelope nem ijedt meg, fondorlatosan mindig képes volt visszavágni és felülkerekedni a beszélgetéseken. Penelope egy egyszerű nő volt, aki szerelmet szeretett volna, ám az érdekházasság, amibe kényszerült, rengeteg vihart is hozott magával. Bourne már nem az az ember, aki volt. Kettejüknek egyaránt voltak jó (hmm...) és rossz pillanataik. Mégis szinte az egész könyvet áthatotta a kettejük közti vonzódás, vágy és sajnálkozás. Fülledt, forró jeleneteik voltak a kötet csúcspontjai.

Alapvetően az eleje nagyon jól sikerült a könyvnek, utána viszont elfogyott a lendület. Félreértés ne essék, továbbra is érdekes volt, csak úgy éreztem, hogy túl sokat nyűglődünk. Bourne-nek rengeteg idő kellett ahhoz, hogy felismerje az érzéseit, vagyis azt hogy ezek az érzések mennyire is értékesek. Amint túllendültünk ezen a ponton, az ég világon semmi problémám sem volt.

A történet nagyon szépen bemutatta, hogy egy nő tényleg csak egy árucikk volt, akit ide-oda adogathattak, ha úgy tetszett. Hogy mi nők mennyire kiszolgáltatott helyzetben is voltunk, vagy az apánk, utána meg már a férjünk határozta meg az életünk. Ezenkívül a szerencsejáték kérdése, illetve a veszteség és a bosszú is megjelent a kötetben. Bevallom őszintén én abszolút megértettem, hogy miért akart bosszút állni Bourne és a helyében én is megtettem volna...

A kötet befejezése korrektnek mondható nem volt hiányérzetem tőle. Sőt, a végén kaptunk egy kis kedvcsinálót is a sorozat következő részéhez. Az a bizonyos utolsó kis fejezet abszolút meghozta a kedvem, hogy olvassam tovább Sarah könyveit.

Összességében egy érdekes, szórakoztató könyv volt. A karakterek szócsatái szarkasztikusak és viccesek voltak. A történet eleje illetve az alapelképzelés tetszett, a vége felé azonban egy picit belassultak a történések. A fülledt, romantikus jelenetek hihetőek, cukik voltak. Egyetlen negatívum, hogy nagyon sokszor ismétlődtek a szereplők belső monológai.  Kíváncsian várom a következő részt. Ajánlom!