Leigh Bardugo - Pusztulás és felemelkedés

 Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ

Oldalak száma: 392

Eredeti cím: Ruin and Rising

Kiadás éve: 2019

Sorozat: Grisha 3. befejező rész

Fülszöveg: Katona. Idéző. Szent. Az ország sora egy megtört idézőn, egy kegyvesztett nyomkeresőn és egy egykori nagy mágikus sereg szétvert maradványain múlik. Az Éjúr árnytrónján ülve uralkodik, míg a meggyengült és sebesült Alina Sztarkov igyekszik felépülni, az őt szentként imádó Apparátus kétes védelme alatt. Minden reményét egy rég eltűnt ősi lény mágiájába veti, és abba az esélybe, hogy egy bizonyos törvényen kívüli herceg még életben van. Ahogy a szövetségesei és az ellenségei a háborúba sodródnak, egyedül Alina áll az ország és világ örök rabságával fenyegető, áradó sötétség között. Hogy megnyerje ezt a harcot, meg kell szereznie egy legendás lény hatalmát – ám a tűzmadár utáni hajsza váratlan fordulatot tartogat.

 

Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a sorozattal, az írónővel kapcsolatban. Rengetegen dicsérik, imádják a könyveit, így mondhatni nekem is furcsa, hogy ilyen ellenérzést váltott ki belőlem a sorozat. Az első rész ígéretesnek bizonyult, ám a második részben elfogyott a lelkesedésem. Ezt, a harmadik részt pedig csak amiatt olvastam el, mert kíváncsi voltam Alina és Éjúr történetének végére. Mondhatni az hajtott, hogy végére érjek a történetnek.

A második rész elég érdekesen, csattanósan ért véget. A történet pár hónap elteltével veszi fel a fonalat. Ez idő alatt Alina és csapatának megmaradt tagjai az Apparátus vendégszeretetét élvezhették. Alina képességei az Éjúrral történt csata után megfogyatkozik, így ő elsősorban a gyógyulására, illetve hívei elkápráztatására koncentrál. Amint lehetőségük akad, a felszínre mennek, hogy megkeressék a harmadik erősítőt.

Még a könyv eleje olvastatta magát, ám utána megint megrekedtem. Számomra Leigh stílusa, írásmódja nagyon nyögvenyelős. Rengeteg olyan leírás, helyzet van benne, amik egyáltalán nem izgalmasak, nem viszik előbbre a történetet, csak foglalják a lapokat. 

Jó indulattal mondhatnám, hogy izgalmas volt, de nem volt az. Kevés olyan jelenetnek lehettünk tanúi, amik meglepőnek, nem vártnak bizonyultak, alapvetően elég kiszámítható volt a történet alakulása. Ez alól egyedül a történet befejezése élvezet kivételt, amit meg erőltetettnek éreztem. 

Továbbra sem tetszik Alina és Mal kapcsolata, nem érzem igaznak. Nem érzem azt, hogy meg is halnának a másikért, hiába plántálja belénk Leigh. Az egyetlen karakter (na jó, Zsenyán kívül), akit igazán szerettem, Éjúr. Mondanom sem kell, hogy nagyon  reménykedtem abban, hogy nagyobb szerepe lesz nemcsak ebben a könyvben, hanem úgy általában a sorozatban. Kedvenc részeim voltak, amikben ő is szerepelt. Meglepő módon azonban elég csúnyán elbánt vele a szerző...

Összességében megkaptuk Alina történetének végét, ami kicsit furcsa lett. Sokszor erőltetettnek éreztem, bár Éjúr és Alina közötti kapcsolat érdekes volt, többször is megjelenhettek volna egymásnak.  Alina és Mal kapcsolat nem hiteles, legalábbis számomra. A Leigh által alkotott világ egyedi, emiatt kíváncsian is várom a Netflix sorozatot belőle, az lehet hogy jobban fog tetszeni.