Holly Smale - A lány, akit soha senki sem vett észre

Kiadó: MANÓ KÖNYVEK - MANÓ FILMEK

Oldalak száma: 344

Eredeti cím: Geek girl

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Geek girl 1.

Fülszöveg: Harriet Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet. Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?

Véleményem: Mivel magamat is valamilyen szinten strébernek, kockának tartom, ezért nem volt kétséges, hogy az erről szóló könyvet el fogom olvasni. Arról már nem is beszélve, hogy még a modellek, modellügynökségek is a képbe kerülnek, amit külön nagyon várok ettől a könyvtől. És, hogy még egy szuper helyes férfimodellt is kapunk, aki sok időt fog együtt tölteni, főszereplőnkkel.... Ez végképp meggyőzött!! :))

Harriet egy stréber, pontosabban Geek, aki rengeteg mindent tud, de okoskodásával könnyűszerrel meg tudja gyűlöltetni magát. De a legváratlanabb helyzetben őt, Harriet Manerst felfedi egy híres modellügynökség, és amilyen gyorsan csak tudnak le is szerződtetik a lányt. Harriet, így akár még Oroszországba is eljuthat, vagy éppen kifutókon mehet végig, de csak hazugsággal.
Félnek ugyanis elmondani Annabelnek, Harriet nevelőanyjának, mert ellenezné. És Natnek, a lány legjobb barátnőjének, aki már gyermekkora óta modellnek készült. De a sok hazugságba egy idő után belezavarodik az ember. És, amikor már eljut arra a szintre, hogy mindenki, még a saját szerettei is fen vannak az "akik utálnak engem" listán, akkor már van okunk deppisnek lenni.

Őszintén szólva, nem tudom, hogy mit vártam ettől a könyvtől, de az biztos, hogy sokkal többet, mint amit kaptam. A sztori amúgy tetszene, de valahogy képes volt az írónő azt is hazavágni. 
A könyv, ne kerteljünk, unalmas volt. Alig történt benne valami, és azok is csak vontatottan kerültek előtérbe. A cselekményszál tehát nagyon lapos volt. Rengeteget kellett várnunk, hogy valami történjen, de ezek az események sem azt igazolták, hogy érdemes lenne ezt tovább olvasnom, de azért csak végig olvastam. :)
És, hogy mik is voltak ezek a nagy események, amikre több 100 oldalon keresztül vártunk? Például egy fotózás Moszkvában, amit körülbelül 6 oldal alatt le is zárt Holly. Vagy egy kifutón végigmenő lány, akinek gőze sincsen arról, hogy egyáltalán melyik oldalon menjen. Na, és ezzel össze is foglaltam a könyv tartalmát. Nagyon durván enni történt az egész kötetben.
De, ha nagyon durvulok, már pedig ettől a könyvtől nagyon bedurvultam, akkor elárulom, hogy még miről is olvastam. Holly tudta, hogy milyen momentumot kell beleírnia ebbe a történetbe, hogy végképp elűzzön. Ugyanis már a könyv elejétől kezdve hallgathattam, ahogy Harriet szidja az életét, siránkozik arról, hogy senki sem szereti. De az meg sem fordul a fejében, hogy esetleg vele van a baj. Ezzel a nyavalygással bekerült a legjobban utált szereplőim közé.
Ez egy ifjúsági kötet volt, tehát pont nekem, a 15 - 16 éves korosztálynak íródott. Mégsem tudtam élvezni, mert végig olyan benyomást keltett bennem, mintha a kis tesómnak vagy egy általam bébicsőszölt gyereknek  kéne felolvasnom. Ők lehet, hogy tudták volna értékelni, mert én nagyon, de nagyon nem tudtam.
Arról már nem is beszélve, hogy én eredetileg valami Marni Bates (egyik kedvenc írónőm) szerű könyvre számítottam, ahol sok poén van, és egy lehengerlő romantikus történet. Ha mondhatom így, egyiket sem tudta teljesíteni Holly.
Hollynak vagy nincs humora, vagy nem túl jó. Harmadik opció: van humora és jó is, de annyival fejlettebb az IQ - ja, hogy én nem voltam képes felfogni. Bár éreztem néhány helyen, hogy mintha valami poén szerű akaródzna lenni, de nem nagyon sikerülhetett neki. :/
Ami pedig a szerelmi szálat illeti, szerintem kész csődtömeg. Hiszen már a fülszövegből is kiderül, legalábbis arra enged következtetni, hogy ez egy szerelmi történet lesz. Aki, hozzám hasonlóan erre jutott, annak már most elárulom, hogy ennek a történetnek semmi köze a szerelemhez. Bár, voltak ilyesfajta erőlködései az írónőnek.

A végén tehát kaphattunk egy, nem is tudom, minek nevezzem, valami szerelmi szál félét. Amitől most elmondom felfelé állt a szőr még a hátamon is. Rendkívül erőltetett volt, hogy a végén mégiscsak összejön valakivel a kis stréberünk, pedig maximum 10 mondatot váltott avval a fiúval.

A könyv végig Harriet körül, és az ő hatalmas bénázásai körül forog. Mondhatnám, hogy szórakoztatott, hogy sohasem azt csinálja, amit kéne, de nem szeretek hazudni.
A könyv tanulsága tehát elméletileg az, hogy fogadjuk el magunkat. Csak ezt valahogy túl hosszan taglalta Holly. A könyvet egy szóval tudnám jellemezni: klisé. Ez a könyv egy klisé halmaz. Semmi eredeti nincsen benne, amiért dicséret illetné az írónőt. Bár tény, mi tény hogy Hollynak ez volt az első könyve, de ez nem biztosít kibúvót az alól, hogy amit írt az ... nem túl jó. Persze tudom, hogy másoknak nem ez a véleménye, mert én is utána olvastam, hogy ki mit gondol erről a történetről. És igen, sikerült pont az ellenkezőjét megírnom, mint amit mások mondtak.

Ami számomra nagyon zavaró volt, az nem más, mint az ahogy becézgették egymást a divatiparban. Egyenesen sokkolt, majd bontogatta a meglévő agyi sejtjeimet. Hál! Istennek nem fejlődtem vissza (teljesen). Gondolok itt a bébi - bébi pandára, meg az egyéb süteményekhez való hasonlítgatásra. 

Viszont azt meg egy szóval sem szeretném állítani, és nem is állítom, hogy Holly Smale nem tehetséges. Hiszen az. Csak még nem mutatkozott meg rajta. Talán, remélhetőleg a későbbiekben már jobb könyveket olvashatunk tőle.

Ami a befejezést illeti, hát .. khmm, khmm... Nem szeretném még ebben is tovább szapulni az írót, de olyan semmilyen lett. Nem arról beszélek, hogy nem lett lezárva, mert a könyv akár már önállóan megállja a helyét. Hanem arról, hogy valahogy olyan lényegtelenül, olyan semmilyenül lett befejezve. És, mielőtt elkezditek olvasni, elárulom, hogy ennek lesz folytatása, ugyanis egy trilógia első részével állunk szemben. De, ha valaki ugyanazt fogja gondolni, mint én, akkor örül, hogy az első részt túlélte, nemhogy a többit is elolvasni.

A karakterek közül szerintem a legfontosabbak, meglepő módon most a szülők. És Harriet...

Harriet, mint már mondtam, szerintem felkerült az én "leidegesítőbb, legjobban utált szereplők a könyvekben" listámra. Sőt valószínű, hogy a lista élét vezeti. 

Állandóan nyavalygott. Egyedül semmire nem volt képes, mindig más döntött helyette, mert döntésképtelen volt. Állandóan dadogott, amivel soha semmi bajom nincsen, de nála nagyon is idegesített. Nem tudott két értelmes szót kinyögni, ha egy fiúval beszélt. Hazudott, ahelyett hogy kiállna magáért. És úgy beszélt az apjával, mintha egy felmosórongy lenne. Egy szó: UTÁLOM!!!

A szülők nagy szerepet kaptak a kötetben, hiszen mindig az ő döntéseikkel kerültünk szembe. Erős egyéniségek voltak. Az apukát külön bírtam, hogy ennyire laza volt, és hogy számára az volt a legfontosabb, hogy a lánya boldog, sikeres legyen.

Értékelésem: Gyenge, erőtlen és erőltetett volt egyszerre. Nem tetszett benne semmi sem. Az alapsztori volt az egyetlen, amire azt mondanám, hogy nem is rossz, de sajnos haza lett vágva egy  klisé halmazzal. A szereplőket utáltam, de főleg Harriettet, ugyanis egy nyavalygós kislány volt, aki semmilyen körülmények között nem tudott dönteni. A szerelmi szál nevetséges, és az is, mint maga a könyv is, rettentően erőltetett. Szerintem kész katasztrófa, nem nagyon kéne folytatni. Arról már nem is beszélve, hogy milyen idegesítő szavakat használt Holly. Ha valami hasonlóra vágysz, mint ez, csak sokkal jobb kivitelben, akkor olvass Marni Batest! Nem ajánlom senkinek sem.