2014. október 6., hétfő

Simone Elkeles - Tökéletes kémia

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 412

Eredeti cím: Perfect Chemistry

Kiadás éve: 2012

Sorozat: Tökéletes kémia 1.


Fülszöveg: Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeinek lakói között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?


Véleményem: Annyi mindent halottam már erről a könyvről, a sorozatról, hogy gondoltam én magam is felavatom. Arról nem is beszélve, hogy a mostani kedvemhez pont megfelelt egy nyálban, szirupban csöpögő love sztori. De, mint kiderült elhamarkodottan ítéltem, ugyanis ez a könyv minden volt, csak az nem, amire számítottam, persze ezt nem rossz értelemben mondom. 

Brittany egy született jó kislány, maga a tökély. Mindig azt teszi, amit mondanak neki, azt veszi fel, amit az anyja mond és csak azzal jelenik meg társaságban, akivel szabad neki. Csak olyanokkal, akik olyanok, mint ő. Tökéletesek. Brittany a legszebb lány a suliban, okos, népszerű, gazdag, márkás ruhákat hord és még a jelleme is kifogásolhatatlan. Természetesen pomponlány, méghozzá a vezetőjük, és a focicsapat vezére történetesen a pasija. Egy igazi mesebeli életet él. De ez csak a felszín.Ugyanis a rózsaszín ködfelhő mögött sötét titkokat rejt a lány. Egy testvérről, aki nem teljesen épp. Egy anyáról, aki teljesen zakkant. És egy apáról, aki nem törődik a családjával. Ezért Brittany ha már otthon nem is, de a suliban a legeslegjobb oldalát mutatja mindenkinek. És most kezdődnek a végzős évei, így nagy izgalommal vág neki az első napnak. Bár kémia órán már szeretné ezt a bizonyos napot inkább elölről kezdeni... Mrs. P. tanárnő, a kémiatanár ugyanis ülésrendet állított össze, ami nem kedvez a lány számára, hiszen a hírhedt Alex Fuentes mellé kerül, aki nem más, mint a Latin - Vér egyik bandatagja, akiről a drogozástól kezdve mindenféle dolgot terjesztenek. De nincs mit tenni, hiszen az ülésrenden nem lehet változtatni, még Brittanynak sem. És azon kívül, hogy kémia egyenletekkel, feladatokkal foglalkoznak, fokozatosan sikerül megismerniük egymást. A könyv csavarját viszont egy bizonyos fogadás biztosítja, még pedig nem más, mint az, hogy Alex még hálaadás előtt ágyba viszi Brittanyit, akinek nemcsak, hogy pasija, de még a szüzessége is meg van. Emellett Alexnak sem könnyű, ugyanis úgy tűnik, hogy valaki nagyon nem szeretné a színen látni, és mindent meg is tesznek, hogy a fiú eltűnjön végre.

A kötet két szemszögből íródott, ami számomra személyes kedvenccé vált mostanra már. Az egyik Brittany, a másik pedig Alex szemszögéből mutatja be ezt az igen szövevényes és kusza történetet. Ami hatalmas pozitívumot jelentet számomra az, az hogy végre nem csak egy kultúráról olvashattam, hanem kettőről. Hogy őszinte legyek én nem tanulok spanyolul, így voltak olyan részek, amik nem voltak teljesen érthetőek számomra, de azért ki lehetett találni, hogy vajon mit akarództak mondani egymásnak a fiúk.
És ugye itt van maga a fajgyűlölet is, ami a történet mozgatórugója. Hiszen minden, úgymond fehér ki nem állhatta a spanyolokat, függetlenül attól, hogy maffiózók - e vagy sem. Bár, hogy őszinte legyek ez számomra teljesen érhető volt, hiszen valamilyen szinte mindenki fajgyűlölő, vagy nem?
Annak viszont mérhetetlenül örültem, hogy Simone hajlandó volt ezt a témát feszegetni, és ennek köszönhetően lett teljes a történet.
És itt van maga a maffiózó része ennek az egésznek, ami rendesen kihatott nem csak a könyvre, de az én adrenalin szintemre is egyaránt. Hiszen minden volt itt; lövöldözés, verekedés, pisztolyok, kínzóeszközök, késelések. drogok. Szóval nem volt unalmas a könyv. :D
Alex szinte az egész életében az kereste, hogy ki ölhette meg az apját, de olyan régen történt ez az eset, hogy ő nem emlékszik semmi használható információra, és akit kérdez, az sem tud semmit. Pedig Alex megakarja bosszulni az apját. Ha kell még az élete árán is.
És szinte már a legeslegelejétől kezdve izgulhattunk, egészen a végéig. Ami nekem nagyon fontos volt az, az hogy a kötet egyáltalán nem volt kiszámítható. Ugyanis amikor úgy éreztem, hogy tudom mi fog történni, akkor jó nagyot estem mindig a képemre, mert rendszerint nem az történt. :)
A könyvekben mindig van egy fontos elem, amit megnézek, hogy jelen van - e a kötetben, és ha igen, akkor miképp. És ez nálam humor. Ugyan borzasztó a humorérzékem, de azért szeretek nevetni. Nem mondom, hogy igazán meglepődtem azon, hogy ebben a könyvben a a vicc nem igazán kapott szerepet, hiszen ennél jóval bonyolultabb és komolyabb témákba ment bele az írónő, amivel nem igazán tudnám párosítani a humort.
Mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy bár nem egy kifejezett sírós könyv, de azért ehhez is meg kell az a lelkiállapot és az a hangulat, amivel ajánlanám ennek a könyvnek az elolvasását.
A könyvben nagy szerepet kapott még a barátság, ami igazán szívet melengető volt. Ugyanis Alex és legjobb barátja Paco között olyan barátság fedezhető fel, amire minden ember vágyik. Vigyáztak egymásra, és tudták, hogy mit kell tenniük egymás érdekében.
És itt van még egy fontosabb momentum. Méghozzá az, amikor egy bizonyos személy elveszítse után az ember rájött, hogy mekkora hibát követett el azzal, hogy nem vallotta be az érzéseit. És most már soha többet nem is teheti meg. Volt benne valami tanulság, mégpedig az, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy elpazaroljuk hülyeségekre, ugyanis az életet élni kell.Amit viszont nagyon imádtam ebben a könyvben, hogy nemcsak azt mutatja meg, hogy a szereplők összejöttek és élnek mint hal a vízben közösen, hanem ennél sokkal mélyebbre hatolt. Bemutatta a későbbi életüket is. A gyereküket is megismerhettük, és ennek köszönhetően lett csak igazán teljes és egész ez a történet. Úgyhogy puszilom Simonet. :D
A szereplőkről... Hogyha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy bár nem szerettem meg igazán senkit sem, kellemes hangulatot biztosítottak mind a fő -, mind a mellékszereplők. Bár Isabel elég jó fej kis csaj. :D
Brittanyt nem tudom, hogy miért nem tudtam megkedvelni, de azt tudom, hogy teljesen szimpatizáltam és együtt éreztem vele, ami nem kis szó. Ellenben a szüleit legszívesebben elküldtem volna nem is egyszer a jó büdös pi***ba. Ilyen szempontból rettentően tetszett a változás Brittben, hiszen a történet elején még meg sem mert szólalni, ha az anyjával beszélt, de ez a probléma megoldódott a kötet vége fele.
Alex egy igazi sármőr. Oltári cuki, bár tény mi tény, hogy egy igazi szoknyapecérnek tartottam a könyv elejétől durván a könyv elejétől a kötet 70% - áig.
Maga a romantika azért nagyobb szerepet kapott a könyvben, mint a humor! :D Bár nem mondanám, hogy egy hétköznapi szerelemről lenne szó. Ugyanis a könyv főszereplői elég sokáig utálják és kerülik is egymást, de aztán történik valami, ami mindent megváltoztat. És a szereplők fokozatosan elhagyják azon klisés dolgokat, mint a bőrszín, az életmód, a családi háttér. És ezek után teljesen egymáséi lehetnek.Bár nem ez volt a kedvencem a kötetben, azért azt el kell ismernem, hogy nem volt rosszul megírva, sőt... :D

Értékelésem: A könyv messze több érzelemmel és problémával volt tele, mint amire számítottam. Sokkal komolyabb témát és sokkal komolyabb társadalmi töltetű történetet dolgoz fel, mint amire számítottam. Úgyhogy azt hiszem, hogy joggal mondhatom, hogy ez a könyv nem kis meglepetés volt számomra.A szereplők kedvelhetőek. A sztori komoly. A fajgyűlölet visszatérő elemként jelen van a történet folyamán, amit egy igazán szép megfontolt befejezés tett lezárta. A könyvben felmerülő problémákat, mint például a betegség, a drogos ügyletek és más egyéb dolgok, tökéletesen egyensúlyoznak az apró örömök és a lassú, de annál szebb elfogadás. A történet befejezéséről nem is beszélve, amit egyenesen imádok. Mert ez így befejezett! Ajánlani tudom!!!





4 megjegyzés:

  1. Drága Angie!!

    Szeretem olvasni a véleményeidet egy egy könyvről. Mégpedig azért, mert te SAJÁT véleményt írsz, és bár lehet fura, hogy ezt mondom, de kevés ilyen könyves blog van. Sokan vezetnek blogot, és írnak ajánlókat, de közülük egyre többen csak fülszöveget, idézeteket írnak, vagy leírják azt amit már előtte 66-an elmondtak. De szívmelengető és elgondolkodtató, olvasni téged. :) Nagyon tetszett a bejegyzés! Szeretek a tesómmal könyvekről beszélgetni, de ha ő elkezd valamit, akkor nehéz leállítani, ő is ajánlotta már ezt a könyvet, neki is nagyon tetszett, de elég vegyes érzéseim voltak ezzel a regénnyel kapcsolatban, mert ha valamit ennyire istenítenek mint pl. ezt itt, attól sokat vár az ember, és én már csalódtak könyvben akkorát.... De szerintem megéri elolvasni, úgyhogy felkerült a várólistámra! :)

    Ölel: L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucinda!

      Nagyon jól esett a hozzászólásod, ilyet jó olvasni!! Örülök, hogy tetszenek neked a kritikáim. :D
      Én is sokszor jártam már úgy, hogy egy "istenített" könyvben csalódtam, de nem is kicsit. :/ Ezért van az, hogy már nem is olvasok utána egy - egy adott könyvnek, mert így nem várok el tőle semmit sem. És talán ezáltal jobban tudom élvezni a köteteket. Jobb, ha az embernek nincsenek elvárásai. :D
      Ami ezt a könyvet illeti, szerintem mindent leírtam. XD De tényleg ajánlom, hogy olvasd el, ha lehet akkor, amikor egy kicsit borongósabb, filózós hangulatod lesz.

      Puszil,
      Angie :)

      Törlés
  2. Drága Angie!

    Először is most utálom magam, mert először begépeltem egy kisregényt, aztán véletlenül kitöröltem az egészet. De mindegy, viszont így csak lerövidítve írom le, mivel már sietnem kell :(
    Először is, csak tegnap este találtam meg a blogodat (éljenek a Facebook-csoportok!), de máris megszerettem. Nem olvastam el - még - olyan sok bejegyzésedet, viszont az írásmódod, az érthető és élvezhető fogalmazásod egyből megfogott! Az előttem szóló Lucindához csatlakozva teszem hozzá, hogy ami a legjobban tetszik, az a véleményed. Nem értek vele mindig egyet (sőt, rájöttem, hogy az ízlésünk könyvek terén elég durván eltér), de ettől függetlenül van, és fel is mered vállalni, méghozzá igényesen megírva. Egy dolog érdekelne viszont: ide csak azokat a könyveket teszed fel, amiket szívesen olvastál, vagy szimplán én nem találtam egyelőre negatív kritikát? Érdekelne, hogyan fogalmazol, ha dühös vagy egy könyvre. Komolyan. :)
    Ami magát a Tökéletes kémiát illeti, ez is egy olyan történet, ami neked nagyon tetszett, nekem meg nagyon nem. Annak viszont örülök, hogy megemlítetted a faji megkülönböztetésen alapuló konfliktusokat, mint pozitívumot, nem ragadtál le ott, hogy szeretted a könyvet, mert szerelmes tinikről szólt, és kész. Igaz, hogy nekem még így is sok volt a mindent elsöprő érzelmekből, de azt hiszem, az az egyéni szocproblémám, hogy nem bírom az ilyen mennyiségű romantikát :) És hozzá kell tennem, hogy a kritikád elolvasása után kedvem támadt újra belenézni a könyvbe, hátha csak én voltam túl szigorú, és ezért nem találtam meg a mélyebb tartalmakat. Ami szerintem nagy szó, mivel elérted a célodat: úgy is felkeltetted az érdeklődésemet, hogy egyszer már olvastam a könyvet, és elég negatív véleményem alakult ki róla. Erről beszélek, mikor azt mondom, tehetségesen fogalmazod meg a kritikáidat! :)
    Végezetül volna egy apró, zárójeles észrevételem: szerintem a bejegyzések szövege sorkizártra állítva könnyebben olvasható lenne, legalábbis az én szememet zavarja ez a fajta elrendezés.
    Bocsánat a kisregényért, amit mégsem rövidítettem le nagyon, de mindezt szerettem volna már leírni :) Röviden a lényeg, hogy gazdagabb lettél egy olvasóval (aki majd szépen elmondja, miért utálja a kedvenc könyveidet. Hasznos leszek, tudom :D).

    Ölel: Nadett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nadett!

      Köszönöm a megjegyzésed, nagyon jól esik ilyeneket olvasni! ☺ Nem baj, hogy kisregényt írtál, hiszen nagyon szeretek olvasni! ♥ És sikerült mosolyt csalnod az arcomra is! :D
      Megnyugtathatlak, hogy nem csak azokat a könyveket rakom fel, és írok róluk kritikát, melyek tetszettek. Sőt, kezdem úgy érezni, mintha az ellentéte lenne érvényben. :) [Bal oldalon találsz egy "Értékelések" menüpontot, ott láthatod, hogy nem csak 5-4 csillagos értékeléseim vannak.] :)
      Ha nem szereted a nyálas könyveket, akkor inkább a dísztópiákat, illetve a dark fantasykat ajánlom figyelmedbe. Ilyeneket is találsz a blogon. :)
      A zárójeles megjegyzésedet nagyon szépen köszönöm. :) Ezeknek a kis apróságoknak köszönhetően lesz egyre szebb, szerethetőbb a blogom. Mindig nagyon szívesen hallok bármiféle véleményt, úgyhogy ha van valamiféle gondolatod, nyugodtan oszd meg velem. :)
      Köszönöm, hogy az olvasóm lettél, és remélem is, hogy " majd szépen elmondod", hogy miért utálod az adott könyvet! XD
      Állok elébe ;) :D

      Puszil,
      Angie

      Törlés

Köszönöm véleményed
~ Angie ~