Sophie Jordan - Vanish ~ Szökésben

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 272

Eredeti cím: Vanish

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Firelight 2.

Fülszöveg: A lázadó, korábban önkéntes száműzetésben élő Jacinda kénytelen visszatérni családjával a falujukba. Bár Jacindát nem fogadják kitörő örömmel az övéi, mivel nem mondott le szerelméről, Willről - aki ember -, és emiatt rengeteg kárt okozott magának és szeretteinek. Ő mindent elkövet, hogy legalább látszólag beilleszkedjen a falkába. Amikor a következő alfa, Cassian, a pártfogásába veszi, egyrészt könnyebb lesz az élete, ugyanakkor fel is kavarja az érzelmeit az új hódoló, hiszen ő még mindig Willbe szerelmes. Ráadásul Jacinda ikertestvére, Tamre is különleges képességeket kezd mutatni, és így hirtelen értékesebbé válik a falka szemében, és esélyesebb Cassian szerelmére... Ahhoz, hogy igazán tudjunk szeretni, először önmagunkat kell megismerni. De hogyan ismerheted meg önmagad, ha folyton rejtőzködnöd kell? 

Véleményem:  Már önmagában a Tűzláng, a Firelight sorozat első része felejthetetlen volt számomra. Nagyon bejött ez a drakis téma, a rengeteg szerelmes résszel együtt. És persze kaptunk egy sötét herceget is, aki elől szereplőnk, Jacinda amennyire csak tud, menekül. Szóval nagyon megörültem ennek a második résznek, hiszen már régóta fájt a fogam a történet folytatására. És nem is kellett csalódnom Sophieban, ugyanis sikerült a Vanishben is megtartania azt a szintet, amit megszokhattunk tőle. Na, lássuk!!

Jacinda beleszeretett egy emberbe, és fel is fedte magát előtte. Ezzel egy olyan szabályt szegett meg, amit a falka nagyon szigorúan vesz. A helyzetet egyedül Tamra, Jacinda húga volt képes megmenteni, méghozzá avval, hogy életében először manifesztálódott, és használván képességét, mindent elfelejtetett az emberekkel, de Willel is.
Willel is.... - Ezen gondolkodott Jacinda miközben Cassian autójában ült és a falkához tartottak. És most, hogy megint a falkával vannak, akaratlanul is feltűnnek nekik olyan apróságok, amik azelőtt nem. A ráadás csak az, hogy Tamra, mint kiderült az egyik legritkább draki fajból való, így most már, úgymond "menőbb" lett Jacindánál.
De ez Jacindát nem érdekli, ugyanis ő tudja, hogy amilyen gyorsan csak lehet, el akar szökni innen. De hogyan? Hiszen mindenki árgus szemekkel figyeli, mióta visszajött. Lesz - e rá alkalma? És, miután Cassian ennyit foglalkozik a lánnyal, Jacinda el kezd többet érezni iránta. Ezek után is képes lesz Jacinda a szökésre?

Sophie ebben a kötetében sem totojázott sokat, hogy beinduljon a történet. Szinte már a harmadik oldalán belecseppenünk egy lightos kis csatajelenetbe, ami ugyan gyorsan véget ér, de mégis képes volt felnyomni a vérnyomásomat az egekig. És egyből egy megdöbbentő fordulatnak lehetünk tanúi, amire szerintem senki sem számított.
Nagyjából a kötet elején már világosan láttam magam előtt, hogy ez nem egy átfogó kötet lesz, és igazam is lett. Ugyanis ez a rész önmagában is megállná a helyét. A cselekményszál nagyon tömöttre, eseménydúsra sikeredett, úgyhogy szerintem nyugodtan mondhatom, hogy ez a könyv izgalmas volt, és csak úgy olvastatta magát. Unalomnak helye sem volt. Ám ez a rész közel s távol nem volt annyira felszabadult, vidám jellegű, mint az előző rész, hozzátenném, hogy már az első sem. A könyv komoly és nyomott hangulatú volt, de kellett ez a kis változatosság, hogy kizökkenjünk a hétköznapokból. :D
Ugyan titkokat nem tudtunk meg, ami nekem így utólag furcsa is, de helyette a könyv megdöbbentő fordulatok tömkelege lett. Az írónő, Sophie furfangos volt, és csupa olyan dolgot írt, ami nekem meg sem fordult volna a fejemben, nem félt átejteni az olvasókat, amit én nagyon imádok a stílusában. Így nem vált kiszámíthatóvá a történet, és a meglepetés ereje mindig jelen volt olvasás közben.
A Tűzlángban nagy fájdalmam volt, hogy nem ismerhettem meg a falkát tüzetesebben, de itt már nem lehetett okom a panaszra, ugyanis az egész könyv a falka szokásait, szabályait, törvényeit és elvárásait mutatta be, amik olykor nagyon elvetemültnek, szigorúnak és eltúlzottnak éreztem. De ez a falka! Ugyan egy kissé sekélyes elvűek ezek a drakik, hiszen mindenkit fajtájáról és társáról ítélnek meg, de azért ez a falka!

A falkán kívül a romantika is nagy helyet foglalt el a kötetben, pont mint az előző részben. A különbség csak az, hogy ezt valahogy valódibbnak, igazibbnak éreztem. Legalábbis, ami Willt és Jacindát illeti. Meglepetésemre azonban én Cassiannak szurkolok, ugyanis sikerült bebizonyítania, hogy igenis a személyiség miatt szereti Jacindát. Igen, itt is kaptunk egy szerelmi háromszöget, de ezt nem éreztem sem zavarónak, sem erőltetettnek, inkább csak egy mellék szállnak, ami csak nagy ritkán kerül előtérbe.
Egyedül a nevekkel volt bajom, hiszen olyan sok volt, hogy néhány jelenetnél, párbeszédnél el kellett gondolkodnom egy kicsit, hogy vajon kiről is lehet szó. :) (Igen, igen, az én rendkívüli memóriám :D)
A szereplők egyébként nagy változáson mentek át, az előző kötethez képest, ugyanis ebben már érezhetően felnőttesebbek voltak. Jobban átgondoltak dolgokat, megfontoltabbá váltak. De, ami legjobban jellemezte őket, hogy sokkal erősebbek, kitartóbbak lettek. És jobban viselték a fájdalmat is.
A vadászokról csak annyit, hogy sokkal jobban el lettek nyomva, mégis több információt tudtunk meg róluk, mint a Tűzlángban. Kiderültek azok az apró - cseprő kis momentumok, hogy pontosan mivel is keresik a kenyerüket, azt hogyan, hányan, hol csinálják. Hogy mit kezdenek a drakikkal, miután befogták őket. És, hogy a kísérletezés gondolata nem riasztja el őket semmitől sem.
Amire viszont most már nagyon kíváncsi vagyok az az, hogy a draki családok melyik tagja képes a manifesztálódásra, és melyik nem? És egyáltalán milyen logika szerint válik ketté ez? És itt van az is, hogy furcsállták volna, hogyha egy ikerpárból csak az egyik fél képes manifesztálódásra, és a másik nem. Miért is? Sem ez első, sem a második kötetből nem kaptam választ ezekre, pedig nekem ez lenne az 1 millió forintos kérdésem evvel a sorozattal kapcsolatosan.
Továbbra is imádom a drakikat, magát az elképzelést, és hogy sokfajta draki van. De magáról a fajtákról sem tudtunk meg semmit. Pedig én vagyok olyan kíváncsi, hogy még érdekelne is.
A karakterek, hogy úgy mondjam formálódtak, de még mindig nagyon szeretem őket. ♥
Jacinda sokkal erősebb és komolyabb lett az előző kötethez képest. De még mindig meg voltak azok a tulajdonságai, amiket szerettem benne. A jó visszaszólások, a makacsság, hogy képes volt úgy gondolkodni, hogy az ellenfelének rossz legyen, függetlenül attól, hogy neki is rossz lesz ezáltal. Egyetlen kivetnivalóm az az volt, hogy ő is elkezdte az a hülyeséget, amit megannyi főszereplő szokott csinálni: nem akar együtt lenni a szerelmével, mert akkor mindenkinek rossz lesz körülötte. Aztán meg rájön, hogy nem tud a szerelme nélkül élni, és a következő hoppárénál, pedig már megint kitart amellett, hogy nekik kettőjüknek nem szabad együtt lennie. Ugye értitek??
Will nem nagyon jelent meg ebben a kötetben, de amikor mégis, akkor egy aranyos, önfeláldozó fiú volt, aki még az én szívemet is megdobogtatta, ha valami olyat mondott.
Tamra  rengeteg változáson ment keresztül. Már nem volt annyira sznob elkényeztetett mitugrász. És hajlandó volt elismerni, ha hibázott. Határozottan kedvelhető személy volt, főleg a csípős megjegyzéseivel. :)
És itt van Cassian, akit a Tűzlángban rejtélyesként emlegettem. Na, itt már fény derült egész valójára! Cassian lett a kedvenc szereplőm, sikerült nagyon is a szívembe férkőznie. Egy tiszta, becsületes, szavahihető, kétségkívül kitartó, jóképű srác, aki hajlandó volt áldozatokat hozni, ha kellett. Egy szóval: CUKI!!!

Értékelésem: Ez kétségkívül nem egy átkötő kötet volt. Rengeteg minden történt, viszonylag gyorsan. Tömör, eseménydús cselekményszál jellemezte, amit mostanra már érettebb, erősebb karakterek színesítettek. A romantika nagy szerepet kapott benne, és a szerelmi háromszöget sem éreztem erőltetettnek, vagy éppen klisésnek. Titkokra nem derült fény, de rengeteg megdöbbentő dolog történt. A kötet abszolút nem kiszámítható, sőt egyenesen sokkoló volt néhány történés alakulása. A falka került még előtérbe, aminek tüzetesen meg ismerhettük a rendszerét, ami volt, mikor kegyetlenebb volt gondoltuk volna. A történetet komoly, esetleg nyomott hangulat is jellemezhette, de erre szükség is volt.
Nagyon várom már a következő részt, hogy megtudhassam, hogy hogyan folytatódik az amúgy tökéletes függővégünk.
Mindenkinek ajánlom!