2014. október 28., kedd

Miranda Kenneally - Kivédhetetlen szerelem

Kiadó: MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ ZRT

Oldalak száma: 344

Eredeti cím: Catching Jordan

Kiadás éve: 2014

Sorozat: LOL könyvek


Fülszöveg: Aki szerint az amerikai foci és a csajok nem férnek össze, az nem ismeri Jordant! A tizenhét éves lány a gimi csapatának kapitánya és irányítója: bitang tehetséges játékos, és a foci a mindene. (Az már csak hab a tortán, hogy a pályán folyton szívdöglesztő hapsik veszik körül…) Csapattársai tisztelik és szeretik − igaz, csak haverként tekintenek rá. De Jordannek amúgy sincs ideje pasizni, fontosabb, hogy egyetemi sportösztöndíjat szerezzen. Na meg hogy az apja végre elismerje a tehetségét. A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Ty Green, a kiváló irányító beiratkozik a suliba. Az irtó dögös srác egyszerre jelent veszélyt a lány posztjára és a szívére, Jordan pedig életében először elbizonytalanodik: vajon nyerhet-e a pályán és a szerelemben is?


Véleményem: Amint megláttam ezt a könyvet tudtam, hogy nekem ez kell. Eddig minden LOL könyvért oda voltam, szóval remélem, hogy ez esetben sem lesz másképp. Arról nem is beszélve, hogy ki vagyok éhezve egy kis igazi romantikára, szóval lássuk, hogy mi sül ki ebből! 

A történet főszereplője, Jordan imád focizni. És hét éves kor óta űzi is ezt a sportot. De minden ellene van. Főleg az apja, aki egy híres focista, a Nagy Donovan Woods. De ennek ellenére, hogy lány, képes bejutni a középiskolai focicsapatba, sőt ő lesz a kapitány is. Tisztelik és megbecsülik a csapattársai. Jordan nagyban készül a meccsekre, hogy bekerülhessen álmi egyetemére, Alabamára, hogy ott is focizhasson tovább, de minden a feje tetejére fordul, amikor is egy srác, név szerint Ty Green megjelenik az edzésen. A fiú ugyanis irányító, pont mint Jordan, és jobb is lánynál. De ez nem akadályozza meg őket abban, hogy gyengéd érzéseket kezdjenek táplálni egymás iránt. De, amikor minden jónak tűnik, Henry, Jordan legjobb barátja furán kezd el viselkedni. Szokatlan dolgokat mond, és csinál. Ráadásul kiderül, hogy mi történt pontosan Henryvel az előző barátnője között. Vajon Jordan képes lesz választani??? És, vajon az Alabama jó választásnak bizonyul, vagy kénytelen lesz lemondani a lány az álmairól ahhoz, hogy olyan jövője lehessen, amire mindig is vágyott?

Őszintén szólva, eddig minden LOL könyv nagyon tetszett nekem úgyhogy nem volt kérdés, hogy ebbe a könyvbe is fejest ugrok. Tetszik ebben a sorozatban, hogy önálló regények is jellemzik, így amint végig olvasok egy LOL - os könyvet, már tudom is a történet végét. Tudom, hogy mi történt szereplőkkel, és nem kell még éveket várnom ehhez az elégedett érzéshez, ami eltölt ilyenkor.
Na, de hogy magáról a könyvről is beszéljek! Engem nagyon megfogott ez a focistacsaj alapelv, amúgy is szeretek sportról olvasni, úgyhogy ez, ilyen megvilágításban nagyon bejött. :) Aminek külön örültem, hogy nem csak leírta a ponthatárokat Miranda, hanem sikerült úgy átadnia a focis jeleneteket, edzéseket, magát a meccseket, hogy elhittem. Olyan volt, mintha én is ott lettem volna a lelátón, és én magam szemléltem volna. De ezt, olyan egyszerűen, hétköznapian adta elő, hogy még a hozzám hasonló emberek, akiknek gőzük sincsen a fociról is megértik.
Persze a sport mellett a könyv mozgatórugója a szerelem lett, amin én nem nagyon vagyok meglepődve. És, hogy őszinte legyek, már vártam, hogy mikor derül ki, hogy megint csak nem egy normális, átlagos, egyszerű románcról, hanem egy szerelmi háromszögről van szó. Bár azt el kell ismernem, hogy Mirandának sikerült átejtenie még az elején. Ugyanis hiába mondtam, és láttam azt, hogy igenis szerelmes Jordanba az a bizonyos személy, Miranda akkorát csavart ezen, hogy magam is hittem az írónőnek, és le is tettem a szerelmi háromszög elméletemről. Pedig benne van rendesen!
Bármilyen furcsa azonban, hogy én becsapottnak éreztem magam, amikor kiderültek a turpisságok, én így éreztem. Ugyanis végig kellet néznem, amíg Jordan nagy nehezen összejön valakivel, aztán meg jött a koppanás, mert kiderült, hogy a lány számára talán nem is ő az igazi. És ez a járós rész is! Jordanak sohasem volt pasija, azelőtt még sosem csókolózott, de az első fiúval, aki hajlandó volt szóba állni a lánnyal, már le is feküdt. Itt kaptam egy kisebb sokkot, de sikerült hamar túltennem magam rajta.
Ettől függetlenül utáltam ezt a sok tökölést. Mintha mindenki saját maga ellen lett volna. Ugyanis Jordan tudta, hogy ki számára az igazi, még ha későn is jött rá. De inkább járt tovább avval a pasival, akibe nem is szerelmes, minthogy komolyabb erőfeszítést is tegyen az igazi felé. Ugyan próbálkozott valamit, de ezek általában ki is merültek abban, hogy megpróbálta felhívni a fiút. (Ez egy kicsit idegesített!!) Főleg úgy, hogy az általános szerelmi háromszögekkel ellentétben Jordan tudta kit akar, csak nem lépett!!! Brrr!!! >-<
A könyv hangulata tehát közel sem volt annyira felhőtlen, mint az elején gondoltam. És nem is lett vidámabb attól a ténytől, hogy a könyvben Jordan állandóan bizonyítani szerettet volna, ugyanis az apja egy kicsit sem támogatta őt a focival kapcsolatban. Ezért valahogy mindig ott lebegett az ember feje fölött a bizonyítási vágy kényszere. Mégis azt kell, hogy mondanom nekem ez egy bónuszlöketet jelent ahhoz, hogy tovább olvassam a könyvet. Ez egy kicsit izgalmasabbá tette, mert amúgy nem volt a a könyv egy igazi adrenalinfokozó. Sőt, voltak olyan részek, amiknél úgy kellett győzködnöm magam, hogy olvassam tovább.
Mégis a könyv a kitartásról, a döntés hozatalról, az önállóságról, és a szabadságról szól, legalábbis nekem ezt jelentette. És ezek szépen tudtak érvényesülni is ebben a könyvben.

" Henrynek igaza volt: eddig túlságosan befolyásoltak mások érzései.
De ebből elég!
Sportnyelven szólva: nálam a labda, én futok vele. "

Ezeken kívül még a szexistaság is előtérbe került a könyvben. És mit kell mondjak egyetértek Mirandával. Hiszen attól, hogy egy ember nő még ugyanúgy meg tud mindent csinálni, mint egy férfi. És, csak azért elítélni Jordan mert lány... 
Amit viszont mostanság nagyon hiányoltam a könyvekben az a humor, vagyis inkább annak a hiánya. De ebben a könyvben közel sem volt annyira elnyomva ez az elem, mint ahogy számítottam rá. Bár azt nem mondanám, hogy Mirandának nagy humora lenne, de azért volt egy - két jó poénja, amin szakadhattam a röhögéstől.
A karakterek úgy nagyjából szimpatikusak, megszokhatóakká váltak. Bár a kedvenceim kétségkívül a fiúk voltak, Jordan csapattársai. Olyan védelmezőek, jó fejek, viccesek voltak, hogy nem lehetett őket nem szeretni.
Bár a nagy kedvencem HENRY!! Istenem, ha nem lett volna ennyire töketlen, akkor azt mondanám rá, hogy ő a tökéletes pasi. Gyengéd, vicces, védelmező, együtt érző, mindig kiállt Jordanért, és a lány igazáért. Egyszerűen cuki!! ♥
Jordannel már nem teljesen ugyanez a helyzet, ugyanis nem tudtam kiigazodni ezen a lányon. Hol ezt teszi, legközelebb meg pont az ellentétét. Nem tudom! De az biztos, hogy akkor nagyon tudtam szeretni, amikor focizott, mert akkor sütött róla a gyermeki öröm.

Értékelésem: Egy jó történet, egy jó alapelv, mégsem volt az igazi. És, hogy hol rontotta el Miranda?? Szerintem a szerelmi szál kavart be túlzottan, így már a foci a háttérbe is szorult. Pedig egyértelműen azok voltak a kedvenc jeleneteim, amikor Jordan elmesélte az egész edzést, ki mit csinált. A humor nem is volt olyan rossz, azért piros pont az írónak. És azért is, mert komolyabb témákat is feszegetett. A szerelmi háromszög viszont nem tetszett. És ez a sok töketlenkedés sem. Viszont az, ahogy Jordan mindent megtett azért, hogy lenyűgözze az apját, aki nem támogatta a lányt, sokat dobott az összértéken. :) Én őszintén szólva ajánlom ezt a könyvet, szerintem egyszer mindenkinek megéri elolvasni!!








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~