Simone Elkeles - A vonzás szabályai

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 364

Eredeti cím: Rules of Attraction

Kiadás éve: 2012

Sorozat: Tökéletes kémia 2.

Fülszöveg: A szókimondó, és meglehetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?

Véleményem: Az első rész, a Tökéletes kémia után nem volt számomra kérdés, hogy ezt a könyvet is az olvasottak listájára szeretném rakni. Szóval nem kevés elvárással, de jóindulattal ugortam neki A vonzás szabályai című könyvnek. És szinte már a kötet legeslegelején abszolút megvett magának a könyv, és már akkor tudtam, hogy Simone evvel a résszel egy teljesen más szintre vitte az eddigi maffiózós történetet.

Carlos 2 éve költözött vissza Mexikóba, de most megint meg kell változtatnia a lakóhelyét, ugyanis üldözik őt az ottani banda fejesei. Így visszatér Amerikába, hogy Alexxel a testvérével élhessen együtt, aki persze rajta tartaná a szemét. De az első nap már olyan próbatételeket kell kiállnia, mint például, hogy az egyik lány, Kiara kísérgeti őt. A lány kész csődtömeg, ami a megjelenését illeti, mégis az ellenszenven kívül, vonzalmat is éreznek egymás iránt. Carlos azonban hamar belekeveredik olyan ügyletekbe, amik miatt nem élhet együtt Alexxel, így kénytelen egy ideig Kiarával és családjával egy házban élni. És az a sok idő, amit egymással töltenek, közelebb hozza őket egymáshoz. Ezenkívül Carlos beleszagolhat, hogy milyen is egy igazi, gondtalan családdal élni, akik mindent megvehetnek és hajlandóak a szabadidejükből egymásra áldozni néhány órát. Míg Kiara ezalatt olyan problémákkal küzd, mint a dadogása, vagy az, hogy a pasija nemrég egy rohadt SMS - ben szakított vele. És most itt van Carlos, a maga megnyerő formájában, és egyre jobban megnyílik a lány számára.

Mint már ahogy már megszoktuk Simonetól, ebben a könyvben is két fél részéről követhetjük végig a történéseket. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy nekem ezek a gyengéim. És szeretem is tudni, hogy mit gondol nem feltétlen a főhősnő, hanem esetleg a főhős. Szóval ez a fajta módja egy könyv megírásának, nálam tuti befutó.

De nemcsak ezért tartom rendkívül tehetségesnek Simonet. Ugyanis már az előző részhez viszonyítva érezhető a fejlődés az írónőnél. Ez megmutatkozott mind a cselekményszál beindulásában, a humorában, a szerelmi szál kialakításában, és úgy nagyjából minden momentumban, kivéve a maffiózós részeket.

A bandázós részek, míg a Tökéletes kémiában sokkal nagyobb szerepet kaptak, és tulajdonképpen ez volt a mozgatórugójuk, ebben a részben teljesen elenyészőek voltak. Bár tény, mi tény, hogy az első részhez hasonlóan, ebben a kötetben is a bandázás, a drogok fogják majd biztosítani azt a csavart, azt a mindent eldöntő pillanatot, amitől mindenki jövője függ. És talán méltán merem kijelenteni azt, hogy ez volt mindkét könyv fináléja és a legizgalmasabb pillanata. És természetesen hőseink kisebb - nagyobb veszteséggel ugyan, de sikerül megmenteniük magukat és az egész egy nagy Happy End - ben végződik.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

Egy fontos momentum, a fajgyűlölet is kikerült a képből. Ami szerintem szintén nagy szerepet játszott a Tökéletes kémiában. Ebben nem volt részünk, de hogy őszinte legyek, nem is igazán hiányoltam. Itt mindenki elfogadott mindenkit annak, ami. Jó, mondjuk csúfolódások és kiközösítések voltak, de annak semmi köze nem volt a bőrszínhez.

És mi volt az az apróság, amitől beleszerettem A vonzás szabályai - ba? Különösen hangozhat, de most az egyszer a főszereplőnk, Kiara volt az, aki teljesen lenyűgözött. Ugyanis egy erős, nem hétköznapi lánnyal kerültünk szembe. Nem akart senkinek sem megfelelni. És, ami még jobb, hogy nem volt tökéletes. Brittanyt ezért nem tudtam megkedvelni, mert ő az volt. Túl tökéletes is. De ez a lány, Kiara vérbeli lázadó volt. :)

Valamiért az első és a második részben is az volt az érzésem, mintha lelki sérültekről olvasnék. Pedig ez így teljesen nem igaz. Mégis az a benyomásom, hogy mind Carlosban, mind Alexban súlyos lelki hasadást okozott az, hogy elvesztették az apjukat. Persze még voltak súlyosbító körülmények... Carlosnál az, hogy visszaköltöztek Mexikóba, és szakítania kellett Destinyvel, az akkori csajával, aki nem mellesleg nulla bizalommal viseltetett a fiú iránt. És ez annyira belerögzült Carlosba, hogy utána már nem vágyott semmi komolyra, mert akkor már nem tudják megbántani. Szerintem ez egy kicsit eltúlzott volt a könyvben, hiszen nem sokat jártak együtt Destinyvel, ezért nem értem, hogy miért fájhatott neki annyira, hogy egy egész életre bezárólag kijelentse, hogy semmi komolyat nem akar.

Na, de Carlosnak volt mit tennie, amikor újra visszakerült Amerikába. Ugyanis, mint már tudjuk is, hogy szinte azonnal bajba keverte magát, amit csak a PROFI - ban töltött idejével, és azzal, hogy Westfordéknál élt, tehet jóvá. Így bár csak felszínesen is, de megismerhettünk néhány olyan PROFI tagot, akik szintén olyan problémával küzdenek, mint Carlos.

Ja, és el ne felejtsem megemlíteni, hogy Simone nem semmi! Ugyanis bár ez a kötet nem Alexról és Brittanyról szól, de mégsem lettek elfelejtve. Hiszen voltak olyan jelenetek, amiket az ő kapcsolatuk uralt. Alapvetően azonban csak mellékszereplőkként voltak jelen, és csak tanácsokat osztogattak.

És még most is lenyűgözött az, hogy Simone több kultúrát és nyelvet kevert össze, így nem volt annyira lapos, sőt hihetővé, valóságossá vált számomra az egész. Imádtam a spanyol szavakat, és azt is hogy a könyv végében spanyol - magyar szótárt találtam, ami nem is kicsit volt hasznos. :D

A karakterek meglepő módon (általában nem vagyok oda értük), de tetszettek, meg tudtam kedvelni őket. Bár, ha őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy Kiara és Carlos közül nekem Kiara volt a szimpatikusabb.

Ez betudható annak is, hogy ő nem volt tökéletes, sőt! Igazából nincs jó alakja, zsák ruhákat hord, de okos, és kitartó. És ezen személyiség jegyekkel szerintem könnyebben tud azonosulni az olvasó. Arról nem is beszélve, hogy beszédhibás, és amikor ideges, akkor állandóan dadog. Ez akármilyen furán hangzik, de nagyon szerethető volt benne. Ettől olyan kislányos jelleget kapott, amit a csípős olykor - olykor obszcén beszólásaival teljesen hazavágott.

És itt van Carlos is, aki szerintem felülmúlta a testvérét, Alexet, mert még az a fiú sem volt ennyire bunkó, és ennyire öntelt, mint Carlos. Hát mindenesetre volt arca az meg kell hagyni. De én inkább egy szeretetre éhes embernek tudnám jellemezni, aki ezt mindennél jobban próbálta palástolni.

A szerelmi szál lassan bontakozott ki, és kétségkívül ez volt a kedvencem benne. Mindenre sokat kellett várni, de meg volt annak a bája, ahogy ez a két ember egymásra talált.

Ahogy a gyűlöletből, és a gyermeki civódásokból egy mélyebb, sokkal mélyebb érzelmi kapcsolat került a felszínre. És erre nem csak nekünk olvasóknak, de maguknak a szereplőknek is szükségük volt, hogy helyre rázódjon a felkavart életük.

Értékelésem: Egy sokkal jobb, pörgősebb, humorosabb könyvnek sikeredett ez a könyv, mint az első rész, a Tökéletes kémia. Minden volt benne, amire csak szüksége lehet az olvasónak. Az hogy két fél szemszögéből olvashattunk, nagyon tetszett. Imádtam a főszereplőket, bár inkább Kiara volt az, aki megvett magának. Nem volt tökéletes a lány! De ki az? A bandázós jelenetek jelenleg elenyészőek voltak, de kárpótolt minket a szerelmi szál kibontakozása és a humor, ami mint kiderült, hogy Simonek még ez is van. Az előző részhez hasonlóan itt sem maradt el az adrenalin, mert a fináléban, ami mellesleg a legámulatosabb rész volt, izgulhattunk rendesen.  A fajgyűlölet kikerült a képből, de helyette bejött egy igazi sarlatán, aki örömét lelte az olyan apróságok, mint például a dadogás kibeszélésében. Imádtam a spanyol szavakat és azt, ahogy Simone a kultúrákat keverte. Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet! Ha valakit még mindig nem tudtam volna meggyőzni, akkor nézzétek meg ezt a könyv trailert, hátha az meggyőz titeket!! :D

Extra