Agnès Desarthe - Kit érdekel a szerelem?

Kiadó: MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ ZRT

Oldalak száma: 168

ISBN: 9789631184440

Kiadás éve: 2008

Fülszöveg: Julia soha életében nem volt szerelmes. Kivéve Karim Djélouit. De az még az oviban volt. Most az osztály legszebb sráca fut utána, de Juliát nem érdekli. Paulus tökéletes, a suli összes lánya, még a végzősök is szerelmesek belé, egyszerűen képtelenség, hogy egy szeplős, szemüveges stréber tetszene neki, akit utál az egész osztály, és aki még sohasem csókolózott. Talán csak egy rossz ízű fogadásról van szó, amilyeneket a fiúk egymás közt, gúnyos tréfából kötnek? Vagy Paulus valóban meghibbant? A téli szünidőt követő házibuli választ ad Julia kétségeire.

Véleményem: Igazából nem vártam semmit ettől a könyvtől, maximum azt, hogy egy kicsit könnyedebbet olvashassak, hogy ellazulhassak, ami sajnos nem nagyon sikerült.

Julia egy 14 éves lány, akit nem érdekelnek a fiúk. Szívesebben tanul matekot, angolt vagy lóg a legjobb barátnőjével, Johannával, míg ki nem derül, hogy a suli legjobb pasija, Paulus Stern állítólag szerelmes belé. Julia eddigi nyugodt élete egyszeribben csak zavaros lesz, hiszen rá kell jönnie, hogy vajon Paulus tényleg szereti - e. Egy bulin, amit Johanna szervez választ kap a kérdéseire.

Már most előre meg kell, hogy mondjam, hogy ez a könyv kész katasztrófa. Semmit nem tudott jól megírni benne az írónő. A leginkább az dühített, hogy egy 168 oldalas kis valaminek legalább izgalmasnak, pörgősnek kéne lennie, de ez ???? Olyan unalmas volt, hogy gondolkodtam azon, hogy nem olvasom végig, de már kíváncsi voltam, hogy mi fog kisülni ebből az egészből. Győzőt a kíváncsiság!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Na, akkor talán a legelején. A könyv egy 14 éves kislányról szólt, de amikor olvastam úgy éreztem, mintha 17 - 18 éves lenne. Ebből is látszott, hogy az írónő felnőtt. 

Valahogy a főszereplőnk kiismerhetetlen volt. Sokszor úgy éreztem, hogy Agnés egy kalapban összekevert volna néhány tulajdonságot, és amelyiket kihúzta az lett a személyiségjegye a lánynak. Maga a lány is összevissza volt, legtöbbször olyat tett, amivel önmagának mondott ellent. Egyszer ezt mondta, másszor meg az ellentétét. Nem lehetett sem kiismerni, sem megérteni. Nagyon erőltetettnek éreztem, pont emiatt.

Juliának csak egyetlen egy barátnője volt, amivel persze nincs is baj. Julia váltig állította, hogy szereti Johannát, meg hogy mi lenne ő nélküle, meg ilyenek. Aztán minden adandó beszélgetésüknél olyanokat beszólogattak egymásnak, hogy nem győztem pislogni. Olyanokat mondtak, ami miatt szívem szerint mind a kettőt felképeltem volna.

Ami még nagyon zavaró volt, hogy a főszereplő sokszor elmerült a saját kis világában. Például, ha kiment a vécére, akkor elképzelte, hogy " Mi lenne, ha " az anyukája most bejönne és meglátná, hogy éjszaka pisil??? Olyan sokszor elmerült ebben, hogy a végén nem is tudtam, hogy ez most tényleg megtörtént - e vagy sem.

Egy másik dolog, amivel az írónő az őrületbe kergetett. Egyrészt Julia bizonytalansága, másrészt, hát ... nem is tudom. Legalább 7 - szer leírta, az írónő azt, hogy " Paulus nem szeretlek. Paulus nem szeretlek. Paulus nem szeretlek. " - Persze, ezt ő úgy gondolta, hogy evvel a három mondattal Julia majd meg tudja győzni magát. Felmerült bennem az, hogy kénytelen volt leírni, mert nem lett volna meg a kiadáshoz szűkséges karakterszám, vagy valami ilyesmi. Ki tudja?? Az biztos, hogy engem nagyon zavart.

Julia végül is mégis beleszeretett. De, hogy miért??? Azt nem tudhatjuk. Mert az írónő elfelejtette beleírni. De hát előfordul az ilyesmi, nem? Minek írjuk bele a lényeges dolgokat a könyvbe? Azt találja ki az olvasó!

Még a könyv elején Julia apját kirúgták a munkahelyéről, amitől az apja depresszióba esett. Hogy miért lett depressziós? Mert szégyellte magát! Végül is ez elegendő indok, nem??? Annyira depressziós lett, hogy utána sem Julia, sem Judith ( Julia 6 éves húga) nem szólhatott hozzá, mert egyből pofozkodni kezd. Egy újabb hiba! Ugyanis, ha már az írónő kitalált egy ilyen szálat, akkor vezesse már végig, de nem! Az apuka szimplán depressziós, nem tudunk meg egyebet.

Az anyukáról nem is beszélve!!! Az anyuka, ugyanis egyenesen biztatta, hogy a lánya, a 14 éves lánya pasizón, és még egyéb mindenféle dolgot csináljon a fiúkkal. Oké, csak szerintem korai egy 14 éves lánynak akár szexelnie, vagy ilyeneket csinálni?? Én 14 éves vagyok és én is, és minden ismerősöm messze áll az ilyenektől.

És a vége??? A befejezés??? Úristen!!! Hogy a francba lehet így befejezni egy könyvet. Én azt hittem, hogy ott helyben sírógörcsöt kapok. Semmi, de semmi nem bontakozott ki. Csak annyi: SPOILLER!!!! hogy bambán bámultak egymásra. SPOILLER VÉGE!!!!, ahogy a könyvnek is.

A másik pedig a szereplők jellemzése, amin nem akadnék fel, ha nem úgy lett volna megcsinálva, hogy senkit sem jellemez csak Juliát, de őt legalább 4 - szer. Állandóan azt hajtogatta, hogy Juliának milyen fehér, szeplős bőre van. Mennyire tej-szőke haja, hogy szemüveges. És, hogy mennyire " csúnya, ronda, rút, csúfság. " - Oké Juliának egyáltalán nem volt önbizalma, de az nem is fontos, hiszen ő " okos, de csúnya, Johanna szép, de buta. "

Kedvenc szereplő: nem tudtam senkit sem megkedvelni

Kedvenc jelenet: nem volt olyan 

Legrosszabb jelenet: az egész könyv egy hosszú, hosszú borzalmas jelenet volt

Értékelésem: Őszintén szólva, mielőtt befejeztem volna gondolkodtam, hogy adok neki egy 2 csillagot, de egy ilyen befejezéssel kizárt, hogy megadom neki. A könyv alaptörténete nem rossz, szeretem az ilyen könnyed, szerelmes sztorikat, de abszolúte haza lett vágva. nem szeretek ilyet mondani, de Agnès Desarthe nem tud írni, vagy legalábbis nem jól. Az írónő nem következetesen, logikátlanul, összevissza, összecsapva ír. Ezért a könyvért kár volt kiadni pénzt. Nem tudott létrehozni saját személyiséggel rendelkező személyeket. Na jó, azt hiszem, hogy eleget szapultam már ezt a könyvet.

Senkinek sem ajánlom!!!